Talán Kicsim ott volt a baj...hogy engem Te kiemelni vágytál...s nem pedig a kristály tiszta vizü patakba...a közelembe sodrodtál...tudod gondolatom szinte mindig arra jár...ahol nincsen sem égen,sem földön jelölt határ...vágyam sebesen szárnyal...mint télen az északi szél...néha ugyan megpihen...Valakit szeliden körbeleng...aztán mikor érzem,hogy eljött az idő...mert a vágyam ujra az egekig nő...indulok...s Akit utol érek...azzal a lelkem soha véget nem érő erejével... hegy ormokat megszégyenitő magasságokra jutok...ékes szavaid nagyon kedvesek nekem...tudd,hogy ezt a már sajnos nagyon ritka stilust ..rendkivüli modon kedvelem...Köszönöm Neked...
Az utolsó beszidre megrímelt reagálásod egy csoda volt ismét.
Ragyogó elméddel megkoronázott érzékiségeddel olyan vagy, mint egy drágakő a kavicsok között, mely a nap sugaraitól meg-megcsillan a tiszta vizű patak medrében.
Egyre jobban sajnálom, hogy amikor július végén a patakba gázoltam érted, az utolsó pillanatban beborult az ég, s nem sikerült kiemelnem Téged
Nem is jutok szóhoz...kedves,szép szavakká formált gondolatod... annyira magához vonz...szivem most kicsit jobban kalapál...de a lelkem mosolyog...s ezt az érzést most Te adtad meg nekem...mindent mit Rajtad érinteni lehet...ajkammal most gondolatban felkeresek...s mint amikor a legfényesebb csillag beragyogja az eget...a gyönyör érzése Neked,...olyan felejthetetlen legyen...csokolom mindened!!!
Gyönyörűm!!! hisz arcomon most is mosoly fakad...és már gondolatban is keresi a Férfias testeden...a nagyon -nagyon csokolható,édes, izgalmas,domborulatokat,hajlatokat...nem vagyok szigorú...soha nem is voltam...s hogy lásd jo szándékom...a "vitorlád kibontom"...s a forró,kőkemény,ágaskodó Farkad...az ajkam mélyéről ki sem huzom...