Fórum témák utolsó hozzászólásai

1. oldal >

Szerelem a vendég és a szolgáltató között. <3 :)

Tegnap 07:36:09

Offenburg
Könyvet írhatna "Szerelem? Ez hogy fér bele? Mit vágna a fejéhez a volt vendég újdonsült mátkája fejéhez az első komolyabb veszekedés során?" Az biztos hogy nem egyszerű kezelni. De valahogy a többség csak férjhez megy. (tudok többet) Egy expornós csajt ismerek aki idegileg megborult.Az is igaz hogy akiknél fel tudtam térképezni, egyiknek se volt nemhogy normális, semmilyen párkapcsolata.Szóval a valóság ha kijózanító is de szembe kell nézni vele, aztán mindenki úgy dönt ahogy akar.

Filmfanatikusok

augusztus 25. 12:39:18

ilko
V.I.P. Mildred Pierce (1945)

A film noirok királynője

Az egész műfaj egyik legmeghatározóbb filmje a Kertész Mihály rendezte Mildred Pierce, de azon belül az ún. női vagy feminista noirok első számú alkotása. A noirok sajátossága, hogy sokféle műfajt vegyítenek magukban (elsősorban krimit és drámát), de sokszor a thriller és a melodráma irányába is elágaznak. A Mildred Pierce leginkább egy krimi keretbe illesztett családi dráma, pontosabban egy széteső család története, amelyet a címszereplő próbál minden erejével összetartani, de végül mégis tragédiába torkollanak a dolgok. A keretes szerkezet mellett a film fő részét kitevő flashback, a romlott vagy gyenge személyiséggel rendelkező karakterek, valamint a gyönyörű fény-árnyék hatásokkal játszó operatőri munka is erős noiros pontjai a filmnek.

A film bemutatásának időpontja nem tekinthető mellékesnek, ugyanis éppen ezzel egy időben tértek haza a világháborúból a férfiak egy olyan amerikai hátországba, ahol a nők évekig szokatlanul nagy önállóságra tettek szert. Mildred Pierce karaktere pontosan ennek a vetülete: a férje által (egy másik nő miatt) elhagyott nő, hogy el tudja látni két lányát, elmegy munkát keresni, és hosszas teperéssel és kitartással igazi gazdagságra tesz szert a férfiak uralta világban. Csakhogy az érvényben lévő filmes cenzúra, valamint a társadalmi morál nem hagyhatta, hogy egy karrierista nő élete teljesen boldog legyen, így a sikeres karrier ellenpontjaként a nő családi életének kudarcát hangsúlyozza a film. Viszont az nagyon szerencsés része a forgatókönyvnek (és így a regénynek), hogy nem Mildred anyai képességeit okolja emiatt, hanem túlzott szeretetét és jóhiszeműségét. Ami végül oda vezet, hogy egy nő (akkori szemmel) vagy csak sikeres karriert, vagy csak sikeres családi életet tudott építeni, a kettőt egyszerre nem. A film ugyanakkor a férfi karaktereket még gyengébbnek állítja be, mint a nőket: Mildred első férje munkanélküli és elhagyja a családját egy másik nő miatt, Mildred második férje egy unatkozó playboy, aki a nő pénzén él, míg Wally (Mildred üzleti partnere) pedig egy beképzelt alak, aki Mildredet csak egy meghódítandó dolognak látja. Ezzel viszont a film inkább nevezhető amolyan szürkezónás feminista filmnek, vagyis bemutatja a női emancipáció előnyeit és hátrányait is. De a szociológiai elmélkedést kivéve a filmből, a krimiszál önmagában is nagyon izgalmas és csavaros, a film vége teljesen kiszámíthatatlan.

Plusz nem lehet szó nélkül elmenni a színészek alakítása mellett sem, élükön a szerepéért Oscar-díjat bezsebelő Joan Crawforddal, aki ezzel a filmmel új fázist nyitott a karrierjében és még két Oscar-jelölést szerzett a következő években. Kertész Mihály pedig a Casablanca őrületes sikere után egy újabb trófeával bővíthette életművét. Klasszikus filmek, de különösen noir rajongóknak alapfilm, mindenképp ajánlott megnézni.

10/10

(Az HBO minisorozata is nézhető, de az eredeti nyomába se ér.)

Sport

augusztus 25. 09:51:12

ilko
V.I.P. Helló mindenki!

Látom kialakult egy kisebbfajta vita, lenne nekem is pár gondolatom a témához így kissé megkésve.

Először is:

"Egy gazdaságba belenyúlni hatalmi eszközökkel öngyilkosság."

Ezt mondhatnád a skandináv országoknak, hiszen éppen ezt teszik, de valahogy nem ölték meg saját magukat, ellenben olyan szociális hálót alakítottak ki, amihez képest még a britek sincsenek sehol. De legalább ezekben az országokban a legkisebb a különbség a bérek között. Mesterségesen.

Tudod Anfield az a furcsa, hogy pl a svédeknél azokat az úgymond "alja" munkákat, amiket az angoloknál, németeknél stb bevándorlók végeznek, azokat svédek ugyanúgy elvégzik, mint bárki más. Miért? Mert annyira megfizetik őket (mesterségesen, nem ám a "piac láthatatlan keze" által, mert úgy ez sose jön létre, hanem az állami beavatkozás miatt), hogy meg tudjanak élni. És láss csodát!:) Egy német nem azért ódzkodik a gyros árulástól, mert alja munkának tekinti, hanem mert nem tud megélni belőle.

Namost ugyanez van a sportban is, az államnak igenis kell támogatnia a sportot, de nem feltétlenül a klubokat, hanem az upt. Hiszen egy profi klubnak meg kell tudnia élni a piacról. Aki nem tud, az csődbe megy.

De Phil nem erről beszélt Anfield. Hanem arról, hogy a Bosmann szabály óta megfigyelhető, hogy egyes országok egyre nagyobb és nagyobb előnyre tesznek szert, míg a kicsik egyre jobban és jobban lemaradnak. Az olló pedig egyre nagyobbra nyílik. Ez pedig nem tesz jót a focinak, mert már káros mértékű a különbség. Komolyan azt hiszed, hogy egy cseh, román, magyar, osztrák de már portugál, holland, belga klub fel tudja venni a versenyt az óriásokkal? Dehogy tudja. Sőt tovább megyek, mára már egy spanyol középcsapat, meg egy olasz csapat se tudja felvenni a versenyt. Szerinted ez normális? Ne vicceljünk már.

És itt lép be az uefa a képbe, nekik tenni kell(ene) ezellen. Hogy miért? Mert a foci globális sportág elvileg. Namost a te logikád követve Anfield, egyáltalán nem globális sport többé, hanem van a PL, meg mondjuk 5-6 óriás klub és pont. A többiek futottak még. Ez mégis hol globális? Sehol. A focinak épp az volna a lényege (elvileg), hogy bármelyik klub eljuthat bármeddig, de ez már nagyon régen nincs így.

Azt mondod legyen Szuperliga. Oké, de áruld el nekem, mint Angliában élő, tényleg azt gondolod, hogy egy West Ham drukker előbb nézi meg a Barca-Poolt, mint a saját csapata meccsét? Nem gondolom. Vagy hogy egy Köln drukker majd a city-psgt nézi a Bundesliga helyett? Nem hinném. Akik a Szuperligát néznék, azok a tipikus divatdrukkerek, akik nem szurkolnak, csak ülnek és néha tapsolnak. Az igazi focidrukkerek a bajnokságokat fogják nézni, mert az a foci sava-borsa. Akkor is ha a nagyok kiválnának adott esetben. Ráadásul a szurkolók haragjával se számolsz. Mintha egységesen tüntettek volna a szuperliga ellen az angol klubok szurkolói. Mindegyik csapat esetében. De akkor ezek szerint ők nem számítanak, csak a még több pénz. Ezzel nem tudok egyetérteni. Azt gondolom, hogy igenis gátat kel szabni valahol.