Virág csevegése, 20-572-8472 Budapest, III. kerület

térdig a havas éjbe olykor nyakig a kéjjbe soxor a havas ormokon, Virágot ide! dörmögöm. :)

Hát igen...vártam már a tavaszt...holott imádom a havas hegyormokat...és térdig gázolni Holle anyó földre hullajtott havában...de ez az idén nem jött be...s a havas igéret, bent maradt a meteorologus tollában...

újabb rügyet pattint Virágtól a tavasz

És akkor jött Ő...a közelébe érve már éreztem...hogy forr körülötte a levegő...tekintete rám tapadt...kereste rajtam a csokolható pontokat...illata vágyatkeltő,s bóditó volt...két karom elindult...s pillanatok alatt...a lüktető testén,már én voltam az úr...engedte,hogy birtokba vegyem...s tegyem azt...mit annyira kiván a lelkem...hallottam ajka kélyes nyögését...talán mondott is valamit...igen...azt,hogy még...még akarja,még kivánja...hogy forró nyelvem az ölét mindenhol átjárja...az agyamra rózsaszin köd szállt...a nyakam körül csak a két izmos combja ,s izgató feneke fel s alá járt...ez a vágyak tánca volt...lekérés itt nincsen...az arcom elött élvezel...s mig e csoda tart...Te csakis az enyém leszel...

én itten rajongó olvasó vagyok, na mit tegyek, ide vagyok kötve. köszi az újabb kis csodádat.

Virág eső hullott rám...Neked mindened megvolt,mit szemem,s szám kivánt...formás ajkad ugyan hallgatott...és csak a tekinteted mesélt...nagyon távoli vágyakrol...miket a beteljesülésre éhes fantáziád...már ujra és ujra ezerszer megélt...mindenhol éreztem tested lüktetését...forro voltál,és leirhatatlan erővel karoltál...lelked zenéje még csak nagyon halkan dalolt...de nekem a suttogásod is...egy zengő szinfonikus zene volt...faltam vágyad termését...kerestem érzéseid hangosabb zenéjét...s lassan, mint a bimbos tulipán a száron...úgy nyilt meg az ajkad...és a tudtomra adtad...hogy ott,akkor...Te vagy a legboldogabb, ezen a csodás világon...

olyan szépek ezek a kis gondolatok egész fellendíti a 1/2 6-ost

Elfujta ugyan az erős szél...de nem a bennem tombolo vágyat...hanem csak a rolad leeső, izgató kis gatyádat...elöttem feltárult tested féltett kincse...s ha jobban megnézem...még több is van belöle...izgató golyóid,forró Falloszod...ki tudja miért...ha meglátom öket...azonnal vagy ezer ötletem lesz,...hogy miként kényeztessem öket...az öled szorosan magamhoz huzva...a forró csokokat soha nem számolva...bele ájulok a gyönyör érzésébe...ezt még ha lehet...tetézi a hangod hörgése...s a pillanat,mi megkoronázta a mai napodat...tudnod kell,hogy egy kicsit az enyém is maradt...s ha majd egyszer ujra ugy érzed...csak megismételni kell a mai napodat...

Ismét itt a péntek...kapuja a hétvégének...remélem a gondolatod...a munkán kivül, már másra is téved...mondd Kicsim...Te mit szeretnél...véget nem érő forró,nedves,csokokat ...ami ujra, és ujra körbe éri ...a már nagyon türelmetlen Falloszodat...merülj bele a kéj érzésébe...és engedd,hogy most csak Téged kényeztessenek át... a gyönyörök végtelen mezejébe...de ötletem van még számtalan...s ha gondolod...rövidesen ujra "bevetem"magam...

Tudod már várlak Téged...távolrol bár...de szinte hallom a lépted...s a felém áramlo illatod, már magamon érzem...gondolatban karom Rajtad keres...tudni szeretné...hogy Te miként is élvezed......az ölelést...a szelid simogatást...a szenvedélyes,forró csókot...kivánod-e,hogy tested egy nagy vulkán legyen...minek a kitörését egyedül csak én engedhetem...játszom Mindeneddel vágyaddal,érzéseddel... Rajtad kutatok...egyszerre Benned,és Feletted is vagyok... oly felemelő ez az érzés...aztán már érzem felajzott Testeden...hogy tovább nincs menekvés...élvezz Kicsim a mának...mert holnaptol Rád... megint ujabb,és ujabb csodás érzések várnak...