Virág csevegése, 20-572-8472 Budapest, III. kerület

dél felé beszédem hibákkal telefontam, bukdácsoltam, esem-esem, de eredménytelen. Végül idővel egész világom irányát köszönetlen fél hatra állította. Marad a betűk szép sora h tesztoszteron hullámot korbácsolja s tajtéka más partokon csendesedjen...

hu de lennék alkotótárs! szépet írsz, majd az én plajbászommal kezedben az í-re a pontot az én tintámmal teszed.

Hol is hagytam abba...ja igen...amikor már úgy kivánod...hogy bent legyél az ajkamban...de én nem mennék ennyire előre...mert még rengeteg élmény vár mindkettőnkre...engedd kérlek...hogy a nyelvemmel végig simithassalak Téged...lassan,finoman...közben ajkam egy-egy forró csóktol cuppan...mikor kostolhatom a tested...és már szinte szétfeszül mindened...arcom öledbe temetem...és teljes vágyambol szoritva falom fel mindened...ha ez az érzés hizlalna...én már akkora lennék...mint egy atombomba...persze a robbanás az igy is páratlan...látni Téged...amikor az élvezet csúcsán... az erő teljesen elhagyja... a már pattanásig feszült tested...és ebben a legnagyobb csoda...hogy én Téged ...mindvégig ölelhetlek...

Ma is egy ujabb nap...mit a január hozott...a friss hideg melett...még sok-sok érzéki ötlet....megosztom gondolataim Veled ha szeretnéd...tudod nekem az érzéki "Pasibol"soha nem elég...Aki kivánja,imádja,és hagyja nekem...hogy a Tőle támadó vágyaim Rajta kitöltsem...a látványa ruha nélkül,már erős késztetést okoz,...hogy ne csak nézzem...hanem teljes lényemmel érinthessem...ha lenne Falloszom,akkor nyilván állna...na de ez csak vicc volt...és célzás...a bennem szunnyadó erős vágyra...hogy mit imádok a legjobban...mindjárt leirom itt...a következő soraimban...

Bárki volt is dugóban mostanra mind ott kell döngicséljen bibéd körül. Tetszik ahogy a betűket sorba teszed es mindig 1n jár az eszed.

Nem felejtem el a dugoban araszolokat...még akkor sem,ha már olyan vagy ...akár egy szobor talapzat...ragaszkodsz a helyedért...nem mozdulnál el a világ minden kincséért...fásult vagy,és kesegedett...de én most megprobálom meghozni az élet kedvedet...a 69 az egy jó szám...főleg ha Veled van már betakarva ...a mindig csókra éhes szám...faljuk egymást,alul,meg felül...mindegy ,hogy hol vagyunk,s ki legyen jobban belül...Falloszod,és Őreit/Golyók...ha netán valaki még tőlem nem igy ismeri/felváltva szivom ajkam mélyére...levegőt nem véve, merülök az érzés kéjébe...közben ölem már zsibbad...mert Te "gyilkolod"a "profi"csokjaiddal...az élvezet e magas érzése...nem is sokáig enged maradni...a gyönyörű Füldünk közelébe...

Ismét a karomban voltál...és a Benned elmerülő nyelvemtől szinte már agonizáltál...tudd meg Édes...mikor a hangod az én érintésemtöl érces...nekem akkor Te vagy az éltető erő...mi bennem pillanatok alatt mindenhol...hegy ormokat megszégyenitö méretekre megnő...amit érzek magamban...miközben Te ott vagy melettem,vagy akár alattam...Belöled fakad...s a Veled eltöltött idő alatt...vagy ezerszer, oda-vissza megjárja az utat...tudod,nekünk megint a két véglet maradt...teljesen kimerültünk...s mégis a boldogságtol.,az egekig repültünk...

Végre megjött akit vártam...a nyakadban ismét fent van a lábam...gondolom tudod most mi következik...szeretkezünk megint egy istenit...az érzés mikor belém tolod Falloszod...az egész testemben mindenhol honol...Kelyhem veszetten szivja már lakóját...ki örömében villám gyorsan...onnan ki-be jár...Ők már önálló életet élnek...s Mi ketten "csak" élvezői vagyunk e csodás Timnek...de engedjük öket,had tomboljanak...s mutassák meg nekünk...hogy az örült nagy élvezet...testünkben miként járja az utat...Ezt az utat imádom...csak úgy!!!...mikor a Te lábad van az én nyakamban...s falhatom mindened...mit a szenzácios természet...Kizárólag,a Fiúknak teremtett...most szünet következik...de azért továbbra is csokolom ,amidet csak akarod...

De ma Te vagy Sztár...ki a kialakitott dugoban, lassan már agonizál...minden tiszteletem csak Neked nyujtom...gyere és érezd, a mindig csokra vágyó,türelmetlen libidom...most ha karomban lennél...már semmivel sem törödnél...csak engednél a vágynak...mik a fejemben össze-vissza tombolva cikáznak...tudod,oly szelid is lehet egy csok...hogy testeden szinte alig érzed...nekem mégis az egekig hatol a vágyam töle...s annyira kivánlak...hogy nem is szabok határt... e feletténbb csodás vágynak..folyt köv...csak elöbb még utat engedek... a bennem élő, Ábrándozásnak...

Erről egy nagyon régi négysorosom jut eszembe:

Kopár dombod nyelvem járná,
Keresné a mámor-forrást,
S ha G-pontod megtalálná,
Simogatná folyton-folyvást.

S angolosan jobbra el.
Kézcsókom,
BéB