Virág csevegése, 20-572-8472 Budapest, III. kerület

A második menet a Egekig ér...nincs benne pihenés...csak végtelen szenvedély...kezed bennem kutat...keresi a boldogsághoz vezető utat...s ha ráérez ügyes ujjad...a kiömlö zuhatag...ragyogora mossa a már bejáratott utat...aztán ujra és ujra ,feljuttatsz a csucsra...a szökökut puncimban fuldokolva uszva...ennek nincs vége soha...csak szünet lehet...hogy végre Te is bent legyél s érezd az izzó Kelyhemet...a forroság már 100 fok is talán...de Mi csak tekergünk egymáson... a Boldogság, rendezö nélküli, szenzácios szinpadán...Ha gondolod, lesz még több felvonás...

Na, látom, már felesleges itt e limerik, mert amíg költöttem, már más lett a téma, de ha már:

Édesség

Hímvesszőm megfeszül, feszítik a magok,
Ha nem ürít gyorsan én is felrobbanok;
Érzékeny, lüktető, dagadó,
Vörösen felizzó jeladó:
"A kezedben nem, csak a szádban olvadok."

Igértem Neked,hogy mindjárt jövök...s szavam betartva,ismét a gépem elött csücsülök...az jutott eszembe...hogy szeretkezzünk egyet Mi ketten...csak úgy képzeletbe...hogy miként szeretem...amikor a tested teljesen betakar engem...mindened hozzám ér...nekem ez már majdnem maga a vég...de lehet még fokozni bőven e csodát...az örjöngő Falloszod nem nagyon birja tovább...hát merülj el a vulkánban...mi a felizgatott testemben támad...s add át magad az élvezetnek...majd lazits egyet...mert az igazi csata csak most kezdödik...de arrol is igérem,irok Neked ugyanitt...

Neked irom soraim,Ki most a dugoban araszolsz...s azon töröd a fejed...hogy a mérgében ficánkolo Farkad ...megnyugodni, hova is tegyed...van rá ötletem,több is mint elég...de igérd meg Kicsim...ha a csodás "vég" netán majdnem elér...akkor autodbol kitekintesz...s nem mész neki az elötted lévőnek...ha ötletem még érdekel...akkor picit ide is figyelj...tudod én ugy szeretem érezni a vágyat...ha a már forró, kőkemény Falloszod simogatja a számat...de még nem merülhet el benne...mert elötte én leszek, ha kivánod, tövig a Te testedbe...imádom ahogy lüktetsz,perzselsz és vibrálsz...tudod ezt örülten gyürüzve tolerálja a combjaim közt lévő Virág...harmatcsepp csillog szirma végén...remeg a vágytol...hogy forro nyelveddel...végig simitsd a Kelyhet...mi elötte már annyi sok csodát termett...mond!...kicsit jobb lett a kedved...haladtál elöre egy cseppet...most lazitok egyet...de mindjárt jövök...s Neked újabb üzenetet küldök...

Tudod hol van most is meleg...ott ahol a csodás Farkad...minden szexi Nő látványátol...Téged békén nem hagyva...kiöltött nyelvel,izzadva lihegi...Öt akarom,nagyon-nagyon...érzéki arcát golyoimmal jol betakarom...ajkába besurranok,igaz ott levegöt csak akkor kapok...ha imádott Nő pici szája nyilik...hogy engem mégjobban erősebben,nedvesebben tartson...szemem lehunyom,nyálam csordul,s egy ovatlan pillanatban,erőm feladva...lelkem megadva az érzéki ajkaknak...robbanok,mint Pilistöl Óbuda...igen..ez maga a csoda...

Cseppfolyás

Hiába, úgysem veszi el a kedvem,
Patakként bugyog már az előnedvem;
A Cowper-mirigyek
Sohasem irigyek,
Ha áll a szerszámom égre meredten.

Nem vagyok fizikus..de talán nem is bánom...a csend bennem szeliden honol...s nincsen szó semmiféle drogrol...a Fallosz nem engem gerjeszt...hanem Azt, kit ölelhetek...s az érzése kézzel fogható...s néha még a nadrágja szárán...ha nem figyel...alul is látható...

Metafizika

A csend vajon hangsebességgel terjed?
Vagy áll, mint a fallosz, amire gerjed
Kegyed? Persze joggal!
E legális droggal
Nem sért törvényt se, bármennyit tekerget!

A csend szava,olyan erős számomra...mint egy csokor gyöngyvirág lenyügöző,bóditó illata...s ha ezt a csendet valami megtörheti...az csakis a zene lehet...mi a lelkem szinte mindig kitölti...az ajkam persze már mást is óhajt...nem csak a méretes tüdömböl fel-feltörö sóhajt...hanem egy Falloszt,ki már az arcom közelében türelmetlenül csapkod...követeli magának az ajkam mélyét...rácseppenő nyálam selymes fényét...mindig kiváncsi nyelvem tekergö erejét...majd az ájulás közeledtén...a hőn áhitott véget...mikor is a Drága... a duzzadó keblemen éli meg... a várva várt,csodás véget...

L'imerick pour l'imerick

Virág falán nagy már a limerik-hiány,
S az akut csendről nem hiszem, hogy jó irány,
És kommunikálni kell,
Ha van hol, mivel, kivel,
S ha pajzán verset ír a nő, még úrilány!