Hófedte buckák nem voltak, de ahogy végiggondolom az elmúlt két hónapot gyakorlatilag az ország minden dimbes-dombos vidékén jártam. A Zalai dombság mindig tetszett és most bele is szerelmesedtem a vidékbe.
Hiányoztak a kényelmes szobák, puha karok ölelése, kemény csaták, de a 14-18 órásra nyúlt munkanapok leamortizálják az ez irányú vágyakat.
Amint olvasom Nálad minden a régi kerékvágásban, humorod mitsem változott.
Csók!
Jééé! Az elveszett Tigris!
Merre jártál Fehér Tigris, hogy nem láttalak? Tán hófödte buckák között rejtőzve? A kényelmes szobák és puha karok melege helyett?
Az a helyzet, hogy a hercegnő szövegre a gyerekek is felkapják a fejüket. Már itt kezdik beléjük súlykolni, hogy a gyógyszergyárak számára nem egy problémával küszködő személy vagy, hanem csak az, akinek ezt meg kell venni.
Ezért nem veszek semmit amit reklámoznak!
Nem utolsósorban jók az új fotóid!
Csók!