Összes hirdető Szexpartner hirdetők Masszázs hirdetők

Masszázs hirdetők csevegésénekk listája

Masszázs hirdetők csevegéseinek utolsó hozzászólásai.

<<< < 225. oldal >

Liza csevegése

2023. június 16. 22:18:49

Az egyik metrósunk úgy búcsúzót, hogy figyeljünk egymásra. Éveken keresztül ez a mondat a névjegyévé vált. Mennyi minden másként alakulna az emberek sorsában, ja valaki figyelne rá. A figyelem a szeretet egyfajta megnyílvánulása. S menny ember éhezöként áhit a figyelemre a szeretetre.
Ez egy szép történet volt.
Csók!

SailorCaptain
V.I.P.

🌸Viki Masszázs🌸 csevegése

2023. június 16. 21:46:40

Nem török babérjaidra , de levezetésben is jó vagyok a hölgyek szerint.😎
Csók!

tk23
V.I.P.

Liza csevegése

2023. június 16. 18:02:00

Nagyon szèp szavak!😘

LizaRókatündér
V.I.P. SZTÁR

Liza csevegése

2023. június 16. 10:14:09

Ma beugrottam a dokimhoz. Na, nem azért, mert bajom van. Csak megnéztem, hogy van a doktor úr.
Igazából átesett a közelmúltban egy komolyabb műtéten, és úgy éreztem, jól esik, ha meglátogatom.
Korábban volt egy elhatározásom, hogy ha a június 4-i futóversenyen részt veszek, akkor azt az érmet neki futom.
Így összecsomagoltam a rajtszámomat és az érmet, és irány a rendelő...
Ennek a versenynek azért is van jelentősége, mert 25 éves koromban diagnosztizáltak nálam térdízületi arthrosis-t, majd 4 évvel ezelőtt közölték, hogy 2 porckorongom van az eldurranás előtti állapotban, és semmi jót nem ígérnek...
Én arccal a sport fele fordultam, aztán lett, ami lett. Pontosabban: nem lett, amit kilátásba helyeztek.
Most úgy éreztem, itt az ideje, és fizikális bizonyítékát adjam az orvosnak: igenis, a test bizonyos fokig legyőzhető, csak kitartás kell hozzá...

És vigyorogva beviharzottam, miután kivártam a soromat. Drága dokink, mikor átvette 20 évvel ezelőtt a körzetet, akkor volt annyi idős, mint én most...
Odaadtam a rajtszámot, kezébe az érmet. Nem is értette hirtelen, mit akarok. Vissza akarta adni.
Mondtam: nem, doktor úr! Ezt Önnek futottam! Köszönöm, hogy van nekünk! Csak ezért jöttem!

Olyan történt, ami még soha: kaptam tőle két puszit, megölelgettem, miközben azt mondta:
-Köszönöm, hogy lelket öntött belém!
Még annyit mondtam neki az ajtó felől, hogy valahányszor erőre van szüksége, dédelgesse kicsit a kezében az érmet, és töltődjön fel.

És boldogan várta a következő beteget.

Nem tudom, kettőnk közül melyikünk hatódott meg jobban.

Ennyit számít a másikra figyelni. Nekem "csak" egy verseny, egy érem, a másiknak lehet, hogy pont egy lökés, amikor a hullámvölgy alján van...

Figyeljünk egymásra!