Quasimodo, ennyire unatkozol?
Háááááááááá' Yaaaaaaaaaaa!!!!!!!!!!!!
Kedves, az oldalon újonnan kezdő Urak!
Nálam - de szerintem többünknél- a VTR-es bejelentkezésnek van egy koreográfiája:
1. lehetőleg ne szűk időt adj a randi időpontig. értem ezalatt az 1-3 órát
2. MINDENKÉPPEN előzze meg egy telefonos beszélgetés, tájékoztatás, ismerkedés. Elvégre ez is egy szűrő oda-vissza, hogy BÁRMELYIKÜNK óhajt-e találkozni a másikkal (telefonon én is lehetek neked unszimpatikus- és fordítva is)
3. Amennyiben megfelel a program, szimpatikusak vagyunk egymásnak, megállapodtunk a találkozóban: na, ekkor jöhet a VTR, ami mintegy "írásos szerződés" formában elköteleződés mindkét fél részéről a találkozóra.
Értem én, hogy elolvassátok (nagyjából) az adatlapot. bár ez sem mindig sikerül... Meg a beszámolókat.... Meg lekéritek a bővebb infót... De azért mégsem a FoodPandától rendeltek magatoknak makarónit....
Ezt a sorrendet mindig tartsátok be. Akkor nem kerül VTR elutasításra, és nem fogtok megsértődni sem. (aki mégis megértődik, az így járt).
De szerény véleményem szerint minden lány, aki önálló, osztja ezt a módszert, amit én alkalmazok.
Csókollak Titeket!
Gréti!
Szép és izgató képeket látok rólad!😉
Kívánok sokat a jóból neked!
Megvolt az Ultra Balaton. Teljes egészében kimerítettem a "lelkes amatőr" fogalmát. Lelkes én voltam, amatőr a cipőm....
Mint már korábban említettem, 2 db nyúlfarknyi távot mertem bevállalni a (számomra) vérprofi- ám addig teljesen ismeretlen csapatban.
Ez a verseny inkább az összetartásról, szervezésről, egymás segítéséről szólt. Mondhatni abban a legelső pillanatban összekovácsolódtunk. (lerobbant autó, lebetegedett futók, meg minden, ami közbejöhet).
A táv feléig úgy nézett ki, hogy már akkora csúszás volt, hogy félő volt, hogy kizárják a csapatot, és érem nélkül kulloghatunk haza...
Még egy újabb (fizikális) összeomlás után -történetesen a csapatkapitányé), váltáskor nem tudom mi történt, de ha hinni lehet az applikációnak (ez számomra is hihetetlen) a rám eső 1,9 km-es távot 5 perc 20 másodperc alatt teljesítettem. Mire letelefonálták, hogy elindultam a pontról, a csippantót már a váltótársam arcába lengettem a következő ponton...
Kicsit hihetetlennek tartom az app mért idejét, bár csippantástól csippantásig eltelt időt méri... de akkor is...
Mindenesetre a következő távom (1.6 km) szakaszát már csak vánszorogva teljesítettem, mert pokolian fájtak a térdeim, (az amatőr cipő, meg az agyament, Forrest Gump stílusú futás) :D
A két távot összeadva is a tőlem elvárt teljesítménytől 3-3.5 percet javítottam a szakaszon.
Az utánam következő lányok, fiúk meg egyenesen őrült tempót diktáltak.
Így mire célba értünk, az 50 perc késéből csináltunk 20 perc előnyt.
Logisztikában, egymásért kiállásban, emberfeletti teljesítményekben, egymás bíztatásában, az együtt lefutott pár méterekig a váltópontig... mindezt számomra addig 10, szinte teljesen ismeretlen emberrel...
Maga volt a csoda.
Igazi csapatmunka volt!
Kedvesek,
jövő heti időpontok az adatlapomon. :)
Puszi!
V.
Szia Rebeka!
A képeidet látva a fantáziám igen csak elkalandozott! Igazán csábító vagy!😉
Sokat a jóból!