Az első... hozzászólásai
Az első szerelem...
Az első csók...
Az első szeretkezés...
Az első orgazmus...
Gyere és oszd meg velünk hogyan élted meg, milyen emlékként maradt meg benned, hagyott-e nyomot, miként befolyásolta életedet az első... Ne szégyelld elmondani amit érzel, éreztél. De ne is érezd kérkedésnek, feltűnősködésnek ha elbeszéled nekünk így ismeretlenül is azokat az intim pillanatokat. Hagyd, h. mások is átéljék, belegondolhassák magukat abba a helyzetbe, amiben te voltál. Ha nincs kedved keretbe foglalni, az se baj, spontán is beszélhetsz róla, mint ahogy az se, ha csak szűken, a lényeget írod. Alighanem mindannyian képesek vagyunk olvasni a sorok között:) Elevenítsd fel az élményt, és meglátod amikor írod, mintha újra átélnéd, mintha csak tegnap történt volna:) Ha már leírtad, ne töprengj sokat, még felejted megnyomni az „elküld” gombot!:P:)
Lépj be és írj! Hívj meg bárkit te is akire kíváncsi lennél, s ha kell, segítsd megnyílni őt!:)
(nem muszáj szorosan ragaszkodni a csoport témájához, lehet offolni is. …azoknak, akik már írtak emlékeikről:P)
2011. október 3. 15:07:40 megígértem, hát megosztom: Akkoriban még otthon laktam, falun, ahol, persze, mindenki ismert mindenkit, vagyis mire ő kinézett magának én már rég tudtam róla, hogy a falu bikája, hogy folyton csajozik, de ez nem zavart, sőt, inkább csak még vonzóbbá tette a szememben, mert biztos voltam benne, hogy ő nem fogja elügyetlenkedni a dolgot, hiszen már rendelkezik kellő tapasztalattal. Tudtam, már akkor is, hogy az első szex meghatározó egy lány életében, és én azt akartam, hogy nekem jó legyen. Egy mesés szeptemberi délután volt, amikor a faluban a szokásos szezonzáró ünnepséget tartották éppen. Én a móló felől sétáltam hazafelé, ő meg családja körében (feleség, gyerekek, szülők, nagyszülők) vonult velem szemben. Ahogy találkozott a tekintetünk én automatikusan rámosolyogtam, mire ő mit sem törődve a többiekkel vett egy 180 fokos fordulatot, és visszamosolygott rám, majd követett a szemével míg el nem fordultam. Sokáig nem is történt több közöttünk, hiszen én alig múltam 14 éves. De attól a naptól kezdve akárhányszor láttam kocsival elsuhanni mindig intettem neki, vagy dobtam egy puszit. Tetszettek neki ezek az infantilis megmozdulásaim, így aztán egyre közeledett az első csókunk napja. Nagyjából fél évvel később költöztek külön a szüleim és kiderült, hogy ugyanabban az udvarban kapott anyám lakás, ahol ő is élt a második feleségével. Bonyolította a helyzetet, hogy az asszony anyám legjobb barátnője volt, a mostohalánya pedig az én akkori legjobb barátnőm. De ez sem tudott megakadályozni minket végzetünk beteljesítésében. Mivel igazi ezermesternek számított, ezért anyám is gyakran kérte a segítségét, aznap délután épp egy csöpögő csap miatt. Megkért, hogy mutassam meg Neki hol találja a fürdőszobát. Egy kicsi, kb háromlépsényi helyiség volt a fürdőnk, de amint beléptünk ő ránkcsukta az ajtót, magához húzott és lesmárolt. Gondolkodás nélkül visszacsókoltam, mert már legalább annyira vártam, mint Ő, hogy megtörténjen. Azt még hozzá kell tennem, hogy ő már akkor, 37 évesen félig kopasz volt, nekem meg addig csak fiatal kölykökkel volt dolgom csókolózás szintjén és ahogy bele akartam túrni a hajába csak a kopasz homlokán csattant a kezem és ettől olyan zavarba jöttem, hogy kiszaladtam egy szó nélkül. Ő, persze, nem hagyta annyiban és attól a naptól fogva mindent elkövetett, hogy a lehető leggyakrabban találkozzunk össze a nyári szünet ideje alatt. Aztán, ahogy eljött az ősz én pedig mentem vissza a suliba, ezáltal pedig a kollégiumba, megbeszéltük, hogy minden vasárnap a busz helyett az ő kocsijába szállok be, és majd ő elfuvaroz. Nem volt messze, úgy kb egyórányi útra a kolesz, de nekünk valahogy mégis órákig tartott odatalálni. Útközben felfedeztük az összes mellékutat, ahova leterített a fűbe egy pokrócot és óvatosan, türelmesen tanítgatni kezdett. Nem tepert le, nem volt erőszakos, és egyszerre foglalkozott a testemmel és a lelkemmel is. Bármit kérdezhettem tőle, minden kérdésemre válaszolt. Azt mondta, ő szívesen vár bármeddig, csak szóljak, amikor készen állok rá. Addig is megtanított az orális szex rejtelmeire, és ő mutatta meg nekem először, hogy ez mekkora hatalom a férfi fölött. Imádta, ahogy a szerszáma a számban van és ha valamit nem jól csináltam, akkor készséggel elmagyarázta hogy is tudnám ezt még jobban. Természetesen egyre jobban kedveltem, és tulajdonképpen nem is vágytam másra, mint hogy vele legyek. Érdekes módon nem voltam szerelmes belé sosem, de nagyon tiszteltem és folyamatosan kívántam. Ekkor már betöltöttem a 15-öt, és hónapok óta utazgattam vele, ezért amikor eljött a december 11-e, péntek és én hazaindultam a hétvégére, felhívtam, hogy én akkor most készen állok. Először meglepődött, de aztán nagyon megörült, és szólt, hogy száljak le egy kicsivel hamarabb a buszról, ő majd értem jön autóval. Így is történt, nem volt semmi fennakadás. Nem mondhatnám, hogy nem izgultam, biztosan izgultam, de nem igazán emlékszem rá. Nagyon gyorsan odaértünk, - Ő akkoriban egy panziót is üzemeltetett a szállítási cége mellett, itt készített elő egy szobát kettőnknek. Pezsgő várt - már akkoriban is azt szerettem inni legjobban -, finom meleg, és egy kényelmes franciaágy. Nem sietett még most sem, levetkőztetett, kényeztetett ahogy ezt kell, aztán én is orálisan izgattam egy kicsit, majd húzott egy óvszert!(igen erről is szó nélkül gondoskodott,) és végre eljött a pillanat. Mivel akkor én már évek óta masztiztam, azért sejtettem, hogy mire várhatok, de elképesztő érzés volt, ahogy a nem éppen kisméretű szerszáma felfedez engem belülről. Csak egy pillanatig fájt, aztán rámnézett kérdőn én meg csak magamhoz húztam, és hagytam, tegyen velem azt, amit akar. Minden pózt kipróbáltunk, ami csak eszünkbe jutott, még úgy is szeretkeztünk, hogy ölbe kapott, megállt, a falnak támasztotta a hátát és így csúsztatott fel-le a farkán. Végül a számban végezte, majd kimerülten összebújtunk. Ez a momentum azért még egy ilyen léha nőszemélynek is, mint én, elég súlyos dolog volt, ezért a következő 3 hónapban elkezdtem kerülni. Fogalmam sem volt, hogy viselkedjek vele szemben, és azt gondoltam akkor naivan, hogy most akkor már mindenkivel le kell feküdnöm? Egy darabig bírta, de aztán egyszer, amikor épp a közös udvarban üldögéltem és napoztam odajött, leült mellém és beszélgetni kezdtünk. Nem volt bunkó, nem volt mérges sem rám, megkérdezte mi a baj és mivel akkor már bíztam benne, ezért elmeséltem neki a kételyeimet. Megnyugtatott, és onnantól fogva gyakorlatilag elválaszthatatlanok lettünk, mégsem tudott róla senki egyik faluban sem, sőt a mai napig sem tudják. Sok érdekes kalandban volt még részünk ezután, és én még mindig nem voltam szerelmes, de szerettem a társaságában lenni. Aztán megint eljött egy újabb iskolaév, immár 16 éves voltam, ő pedig megkérdezte tőlem, hozhatná-e legközelebb a legjobb gyerekkori barátját is. Gondolkodóba estem, kicsit meg is rémített a dolog, de végül azt mondtam, ha betartják a játékszabályaimat, akkor mehet. Csak annyit kértem, ha azt mondom, hogy ne, ezt nem akarom, akkor azt vegyék is komolyan. Így aztán nem csak az első szexet, de az első édes hármast is neki köszönhetem. :) Tizenhét éves koromig volt a szeretőm, végül azért szakítottam vele, mert mindent fel akart rúgni és el akart venni feleségül, amiről én úgy véltem, nem lenne jó ötlet, de azért, néha még mindig elábrándozom arról, mi lett volna ha igent mondok.... 2011. október 1. 21:45:51 Neked is szépet, mi több, kellemest!:)Kedves Anzsel, magam részéről, de gondolom a többiek nevében is beszélhetek, nagyon várjuk azt a történetet:) Sajnos a lányoknak ritkán sikerül romantikusra az első, gyakran csalódnak, de nekünk fiúknak jó lehet ez okulásnak is, írd csak bátran, majd én szégyenlem magam az a fiú helyett is:))) 2011. október 1. 19:23:15 Szép jó estét mindenkinek! Köszönöm a csatlakozási lehetőséget! Időm engedtével megosztom saját első történetemet. Csak az eleje romantikus :) Kellemes visszaemlékezést addig is mindenkinek! :) 2011. október 1. 10:52:51 Na jó! csak, h. jobb kedvetek legyen, "kölcsön adom" nektek az egyik "örök" kedvencemet:)//www.youtube.com/watch?v=a_YR4dKArgo 2011. október 1. 08:29:21 Lehetne jobb is:) De gyorsan írtam, ami eszembe jutott... Lehetett volna szebben is fogalmazni, kiszínezni, figyelni a szóismétlésekre..., még részletesebben elmondani, de előbbire nem figyeltem, az újra átélt, és szinte ugyan úgy érzett hév miatt, utóbbit meg nem akartam megosztani veletek, h. romantikus maradhasson a történet:)"Szerintem mindannyiunknak megvolt az a kamaszkori legszebb nyár" Szerintem neked nem volt ilyen, és senki másnak sem, csak nekem;):D 2011. október 1. 00:46:21 Jó a történet és olyan részletes, hogy filmszerűen "láttam" is a sztorit. Szerintem mindannyiunknak megvolt az a kamaszkori legszebb nyár, amikor is megérinthettük azt a "meleg finom tapintású nagyon síkos valamit" - vagy, legalább megnézhettük élőben, mert képen ugye, már láttuk sokszor, rejtegettük is rendesen a szülők elől, hihi. :) 2011. szeptember 29. 22:18:20 Falun laktunk. 12 éves voltam. Volt egy 16 év körüli lány nem messze tőlünk. Editnek hívták. Anyáink barátnők voltak. Mondhatni ő már nő volt, gyönyörű szépséges királylányt láttam benne. Szép hosszú egyenes barna haja, nagyon szép arca volt, kedves, anyáskodó, megértő és türelmes természettel megáldva. Tetszett nekem nagyon. Minden tetszett rajta. A mosolya ahogy gesztikulált, a mimikái, a hangja, ahogy beszélt, minden. Már óvodás korom óta ismertem… Mentem utána mint egy pulikutya, lestem minden mozdulatát, bámultam folyton, majd kiestek a szemeim. Hol megmosolyogta, hol nevetett rajtam:) De nem éreztem sértve magam ezért. Bizony, akkor már fülig szerelmes voltam belé. Próbáltam megérinteni a hasát, a mellét, így közeledni hozzá, de résen volt mindig, figyelt rám folyton, látta rajtam, h. hiába vagyok gyerek, az ösztöneim ezen a nyáron már határozottan ott voltak az ágyékomban, és már erősen eluralkodtak rajtam. Heteken át ment ez szinte minden nap újra és újra nyomultam, és ő mindig türelmes volt, finoman megfogta a kezemet, és mondta, h. „nem lehet mert kisfiú vagy még”, meg, „ne legyél szemtelen” de ezt is mosolyogva, ujjával fenyegetve. Csak néhány pillanatig szégyelltem el magam. Egyszer ránk esteledett, anyám már elment én maradtam még, mert Edit kapott egy zenélő gondolát, közepén egy szép kis babalány táncolt, villogott mindenféle színben. Ezt csodáltuk órákon át. Egyszer aztán anyukája szólt, h. ideje lenne hazamennem. Edit kísért ki a kapuhoz. Mondtam még szívesen maradnék, de most is óvatosan lefejtette a kezem a kilincsről, és kitessékelt, mondván neki is fürödnie kell. Igen, hirtelen beugrott a nagymamája többször is szólt, h. meleg már a víz, menjen fürödni. Ahogy becsukódott a kapu, elkezdtem hazafelé sétálni. Hirtelen bevillant valami hatalmas ötlet. Mint akit meg akarnak ölni, szinte menekülve rohantam körbe a másik utcába, a kerteken közelítettem, letaposva a veteményest törtettem a ház felé hátulról. Régi sváb házban laktak, és volt egy szellőzősíp a fürdő és a spejz között, a szomszédból be lehetett oda mászni. Erre emlékeztem amikor a macskáját kerestük korábban. Ablak mindkét helység felé. A nagyanyja aznap szedte le a függönyöket az egész házban kimosott mindent. Akkor nem jutott eszembe milyen mázlim van. Büszke voltam magamra mekkora észlény vagyok, h. ez a lyuk itt, meg a meglesés gondolata eszembe jutott:) A fürdőszoba óriási volt. Középen fatüzelésű bojler, előtte öntöttvas kád, cicomás lábai népi motívumokkal festve. Edit már pancsolt. Hosszú haja kontyba fogva, szép nyakát így felfedve hagyta.Bámultam ahogy a szivaccsal simogatja magát. Nem láttam csak a nyakát és a fejét, néha kivillant a térde de semmi több. Egyszer csak felült, pontosabban kifordult háttal nekem szappanért. Aztán elkezdte beszappanozni a fürdőszivacsot. Maga elé nézett… hirtelen egyenes testtartásban, pontosabban kissé felém fordulva kezdte mosni a hátát… Olyan mellek nincsenek is a világon. Teljesen ki van zárva, h. a valóságot láttam… és persze kiszállt a kádból is, háttal nekem. Egyik lábát kitette, kezével támaszkodott a fürdőkádon. A papucsába szeretett volna belebújni… végig folyt a hátán a fenekén a hab, le a combján… Olyan popsi sincs a világon, meg olyan combok se. Egyik kezében a fürdőlepedő, ekkor már felém volt fordulva, kihúzta a lefolyót, és felegyenesedett. Megláttam az ágyékát is… …fekete, szőrös, háromszög alakban… Próbálta magára csavarni a fürdőlepedőt, szinte játszott a szélével egyre kijjebb adogatva… talán 3-4 másodpercig is eltartott. (Nem jutott eszembe maszturbálni sem akkor, sem utána. De én azóta se éreztem olyan elementáris erővel rám törő vágyat mint akkor. Komolyan mondom, még a könnyeim is kicsordultak a kínzó vágytól.) …és akkor hirtelen felcsapta a fejét… …a tekintetünk találkozott az ablakon át. Annyira meglepett, h. lebuktam, annyira meglepte, h. ott vagyok az ablaküveg mögött, h. széttárva marad a keze, nekem meg görcsöt kaptak a lábaim. Aztán hirtelen leguggoltam, olyan nagyon kicsire zsugorodva, mintha ezt tényleg számítna még valamit… „NORBI MIT CSINÁLSZ OTT!!!?” Soha nem hallottam ennyire indulatosnak a hangját. Kiabálva mondta! Sosem kiabált, még csak emelkedett hangon sem szólalt meg soha. Rettenetesen megijedtem, mintha gyilkosságot követtem volna el, szörnyű félelem tört rám. A tőlem vagy 3 fejjel magasabb falat egy lendülettel ugrottam át, és most még eszeveszettebb rohanásba, vagy inkább menekülésbe fogtam…A hasam rettenetesen fájt, az ágyban összetekeredve próbáltam elaludni.Másnap nem mertem átmenni. Harmadnap se. Már eltelt kilenc nap. Az úton mentem ő a járda felől a virágoskertben matatott. Láttam előtte, h. látja, h. megyek. Lelassítottam, de nem nézett rám, felállt, és bement. Becsapta a kaput. A hideg végig futott rajtam. Bambán bámultam a kapu irányába. Akkor én már nem éreztem azt a történetet akkora bűnnek. Szerettem volna bocsánatot kérni, csak nem tudtam hogyan fogjak hozzá… és hát úgy tűnt a lehetősége se érkezett el. Mai napig gyűlölöm ezt a nőkben, h. úgy, de úgy tudják büntetni az embert…Egy hét múlva betöltöttem a 13.-at, családi, szűkebb baráti körben tartottuk a születésnapomat. Vártam nagyon ezt a napot. Megterveztem, hogyan fogok bocsánatot kérni, szedtem neki a réten abból a kék virágból amit annyira szeretett… Eljött a nap, jöttek sorban a vendégek, anyám barátnője is. Edit nem. Kérdeztem az anyját hol van, a válasz, „nem volt kedve eljönni”. Ahogy rám nézett, abból a tekintetből tudtam, h. tud mindent. Kirohantam a házból, futottam hátra a kertbe, de akkor már szakadtak a könnyeim. A hátsó kert kapujánál álltam meg, nem tudtam kinyitni, nem láttam a könnyektől, h. rajta van a lakat. Pedig menekültem volna még a világ végéig. Lerogytam a kapu elé, és hangosan zokogva kértem bocsásson meg. Annyira visszacsináltam volna mindent, de annyira, h. azt szavakkal elmondani nem lehet. Nem tudom mennyi idő telt el, anyám már többször is kiabált, keresett hol vagyok. Lassan összeszedtem magam. Bementem a házba, persze mindenki látta rajtam, h. bőgtem mint egy taknyos gyerek… anyámék pusmogtak valamit… egyszer az anyja odajött kezében azzal a csokorral amit Editnek szedtem. Ezt a Mártinak kellene adnod. (Egy lány a szomszédban aki épp a nyaralását töltötte a nagyszüleinél. Szép lány volt ő is de csak 11 éves, és nem érdekelt különösebben.) Azzal a lendülettel a másik kezembe nyomta a kapujuk kulcsát is.Nagyon szerény mosoly volt a virág láttán. Hellyel kínált, kaptam a kakaómat… nagyon finom volt, most, sokkal finomabb mint előtte bármikor… és akkor elkezdődött a fejtágítás. Most már mosolygok rajta, de anno nagyon komolyan vettem. Mit szabad és mit nem, és szégyelljem magam… és én szégyelltem. Annyira, h. a következő hetekben nem akartam, pontosabban nem mertem „szemtelenkedni” vele. Nem tolakodtam, és csak lopva mertem ránézni is, a mellét meg aztán már végképp nem. Ezen is mosolygott, észre vette mindig, vagy talán megérezte, h. az éhség nem múlt el, csak bátortalanabb lettem. Bátortalanabb is voltam mert féltem, h. ha megint csinálok valamit, akkor már a közelébe se enged, így kényszerűen de megalkudtam a helyzettel. -Szombat kora délután volt… náluk ebédeltem, volt már rá precedens máskor is. A konyhába együtt mentünk kezet mosni… Megfogta a kezemet, és halkan, szinte súgva, arcán addig sosem látott mosollyal csak annyit mondott: „gyere”. Már hogyne mentem volna! A pajtában jobb oldalt magasan széna volt feltornyozva. Lehúztunk valamennyit belőle és leültünk a földre, kissé egymás felé fordulva. Még most is az arcán volt az a bizonyos mosoly.Hosszú bokáig érő kékfestett szoknya volt rajta, felül egy csipkékkel, riselinnel teletűzdelt blúz. Később rájöttem miért ment félre, levette a melltartóját, így a lyukakon apró részleteket láthattam a melléből.- Hirtelen meg akartam csókolni, de elrántotta a fejét, de mosolygott tovább. Zavarodottság jött rám. Most akkor miért vagyunk itt? Vagy most mi van? Most akkor szabad, vagy mégsem szabad? Próbáltam megfogni a mellét, közben néztem a szemét. Megfogta a kezem, finoman mint régen és csóválta a fejét. Ültünk így vagy öt másodpercig egymás szemébe nézve, de ő csak mosolygott tovább ugyan úgy… jó akkor a szoknya alá nyúltam, ezt hagyta egészen a combja közepéig, ott megint megfogta a kezem. Továbbra sem értettem semmit. Aztán közelebb hajolt és elkezdte lehúzni rólam a sortot. Pillanatig hezitáltam, aztán hirtelen a térdemre ugrottam és segítettem neki. Kezébe vette, nézte, simogatta, lassan elkezdte mozgatni a fitymát. Megint meg akartam fogni a mellét. „NEM!” hangosan, érthetően mondta de nem kiabált, és kis kacaj is volt már. Csók se… megint szoknya alá, lefogott, aztán a csóktól úgy próbált védekezni, h. a kezét a számra tette. …az egyik kezemmel már a mellét fogtam a ruha alatt. Most már hagyta. De jó, h. a nőknek is csak két kezük van! Közben folyamatosan csinálta a kezével. Újra szoknya alá… „NYUGHASS!” arca komolyabb lett de a mosoly még mindig ott volt. Mégis csak sikerült kijátszanom a szoknya alatt, vagy ki tudja lehet, h. már azt is hagyta, a lényeg, nem volt rajta bugyi. Hirtelen megérintettem egy meleg, finom tapintású nagyon síkos valamit. Én eddig tartottam. Abban a pillanatban végem lett.Visszagondolva tulajdonképpen a vége felé már erőszakos voltam vele. De nem haragudott meg érte.- Szerettem a falut, mindenki kiabál mindenkinek. Most épp őt kereste az anyja. Gyorsan felugrottunk ruhaigazítás persze növényi maradványok mindenfelől csüngtek rajtunk csak a hülye nem jött volna rá… megyünk kifelé de megelőztek, az anyja nyitotta a pajta ajtaját. Végignézett rajtunk, nem szólt az semmit, akkora pofont lekevert Editnek, h. nekiesett az ajtónak. Megijedtem, következő pillanatban, felháborodtam, a következőben mérges lettem és kis híján megütöttem az anyját, de megelőzött, én is kaptam egy elgondolkodtatót, nehéz volt lábon maradni. Sosem bántott, se engem, se Editet soha. Aztán a kapuban utol ért, és figyelmeztetett: „ jól gondold meg mit mondasz anyádnak” Nem mondtam semmit. Anyám vasalózsinórral vert volna meg. Az meg valahogy nem hiányzott.A történet nem ért ezzel véget, hamarosan egymás sebeit nyalogattuk, megtanultam csókolózni is…:) |