Pozitív gondolkodás, optimizmus, életigenlés, vidámság hozzászólásai

Az én nagy problémám ma:
Az a szomorú, hogy vannak, akik az embertársaikat nem veszik emberszámba. Az alábbi kis hírt olvasva, először szomorúság, majd harag töltött el. Igencsak elgondolkoztam, vajon mit tennék ezekkel a „bátor emberekkel”, akik így bánnak egy másik érző lénnyel? – Hát igen, sokan gondolhatunk arra, hogy hasonló kínokat kéne elszenvedniük a tetteseknek. –  De akkor mi sem lennénk sokkal humánusabbak „ezeknél”. Akkor vajon mi a helyes? Mi a tanulság? Mitől lesz jobb a világ?
 
Részlet /www.index.hu-r/ól:
 „Több hónapon keresztül brutálisan bántalmazták azt a 25 éves nőt, akit végül megöltek, a holttestét pedig elásták tavaly nyáron a Békés megyei Battonyán. Az ügyben három ember ellen indult eljárás - közölte a rendőrség kedden Békéscsabán.
A megyei rendőri vezetők elmondták: az áldozatnak fogóval kitépték a fogait, az arcán cigarettákat nyomtak el, a lábujjait eltörték, a körmei alá pedig tűt szúrtak. Kis Péter ezredes, a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság bűnügyi vezetője elmondta, hogy ilyen brutalitással elkövetett bűncselekményre eddig nem volt példa Békésben, sőt valószínűleg a magyar kriminalisztika történetében sem.
A 25 éves nő együtt lakott a három későbbi gyanúsítottal Battonyán, egy családi házban. A halála előtt több hónapon keresztül bántalmazták, a brutalitásra jellemző, hogy az egyik gyanúsított olyan erővel rugdosta meg őt, hogy közben eltört a lába. Az elkövetők pókereztek is, s a győztesnek az volt a jutalma, hogy a sértettet megverhette, megrugdoshatta.
A rendőrség október 6-án találta meg az elásott holttestet, és még aznap Szegeden elfogott egy 35 éves helyi férfit, akit különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés megalapozott gyanúja miatt időközben le is tartóztattak. A múlt héten őrizetbe vették a szegedi férfi egykori élettársát, egy 33 éves battonyai nőt is, valamint annak jelenlegi élettársát, aki ellen súlyos testi sértés bűntette miatt indult eljárás.
Tóth Csaba rendőr alezredes elmondta, hogy az eljárás még nem fejeződött be, de a családi házban számos olyan eszközt foglaltak le, amely alátámasztja a bántalmazást. Találtak például különböző fogókat, szúró-vágó és elektromos stimuláló eszközöket. A több hónapon át tartó kínzás után a tettesek már lánccal kötözték ki az áldozatot.
A bűnügyi osztályvezető közlése szerint mindhárom gyanúsítottat elmeszakértői vizsgálatnak vetik alá. A büntető törvénykönyv az ilyen bűncselekmény elkövetőjét életfogytiglani szabadságvesztéssel sújtja.”
 
Ez a sajnálatos eset talán arra kíván rávezetni minket, hogy legyünk figyelmesek és bánjunk a másokkal úgy, ahogy mi szeretnénk, hogy velünk bánjanak. Én ennek szellemében próbálok együtt élni az emberekkel. És ha csak ennyivel is, de próbálok jó példát mutatni másoknak és talán ez a morzsa segít abban, hogy a gyerekeim ne váljanak érzéketlen, szadista emberekké.
 

Kedves Herceged!
 
Isten hozott Téged körünkben :) Érezd itt jól magad :)
 
Drágáim! Hányan kezdtétek el gyakorolni, hogy felismervén a két lehetséges lépést, megkérdeztétek önmagatokat: melyik út lesz könnyebb és jobb?
 
Csak az első lépés nehéz. A többi magától értetődő :)
 
Mindenkinek sok sikert az élet minden területén! Ha kérdés van, továbbra is jöhet privátban, látom, az sokak számára könnyebb és járhatóbb út. De jöhet közösben is, hiszen többen talán többet tudunk segíteni.
 
Legyen meseszép estétek, jó éjszakátok, holnaptól pedig minél több megvalósított célotok! :)
Ölelésem :)
 

Drága Anzsel , !:)  Megtiszteltetés számomra hogy gondoltál szerény személyemre.
KÖSZÖNÖM ! :)
Üdvözletem  becses tagoknak !

Még egy momentumra visszajöttem :)
 
Egy kis olvasnivaló. Csak hogy másoknak is könnyebb, élhetőbb, emberibb legyen a élet:
 
Figyelj arra mit mondasz, hogy fogalmazol! Idővel ki lehet takarítani szavaid közül azokat a mondatokat, melyek negatívan programozzák az életedet.
Ha a gyerekedre nem szólsz rá többé így: Ne mássz fel, mert leesel! (persze hogy leesik, hisz ezt várod tőle!) hanem azt mondod ehelyett: Ügyes vagy, kapaszkodj erősen, két kézzel! – pozitív gondolkodó vagy!Ha ahelyett a mondat helyett, hogy Én ezt nem tudom, azt gondolod végig, hogy tudnád megoldani, megcsinálni, pozitív gondolkodó vagy.Ha ahelyett a mondat helyett: Igen de.. azt mondod inkább. Igen, és … - pozitív gondolkodó vagy!Ha ebben magadra ismertél, az alábbi 12 pont Neked csak önismeretre, önmegerősítésre fog szolgálni.A pozitív gondolkodás 12 pontja
Úgy nézek magamra mindig, ahogy csodára nézni illik – mert minden ember megismételhetetlen és egyedi. (Szécsi Margit verse nyomán)  Egyenrangúak vagyunk! - Nem helyezem magam alád, de föléd sem!  Én én vagyok, Te pedig te! Azért vagyok a világon, hogy beteljesítsem küldetésem, nem pedig hogy megfeleljek elvárásaidnak!  Képes vagyok elérni, amit akarok!  Problémáim kihívások, melyeknek megoldására képes vagyok magam, vagy szeretteim segítségével  Elérem, amit igazán akarok – olyasmit akarok, ami előnyömre válik és előre visz.  Meg akarom változtatni ami változtatásra szorul, elfogadom ami megváltoztathatatlan – képes vagyok különbséget tenni a kettő között.  Hibáimmal és gyengeségeimmel együtt szeretem magam – mert tisztában vagyok tökéletességeimmel és erősségeimmel. Ugyanígy tekintek másokra is! Erényem a megbocsátás.  Fenntartom a jogot arra, hogy változtassak véleményemen, mert a fejődésem során gyakorlásra, tapasztalásra és belátásra van szükségem.  A negatív gondolkodók, elviselhetetlen emberek, szélsőséges kritizálók számára ajándékom egy mosoly, s a magam számára ajándékom a lehetőség, hogy bármikor otthagyhatom őket.  Szeretem magam, jól kijövök magammal, képes vagyok csendben egyedül lenni, s úgy bánok másokkal, ahogy elvárom, hogy velem is bánjanak.  Testem, lelkem, értelmem egységet képez. Ha ezt a 12 pontot élni akarod, minden nap elolvasod, akkor életed boldogabbá, teljesebbé és harmonikusabbá válik. Mondd el véleményed a pozitív gondolatokról, fogalmazd meg, mit jelent számodra a pozitív gondolkodás! Véleményed megosztásával segíthetsz magadon és másokon!
 
Sok sikert Nektek! :)

 
Egy kedves ismerőstől kaptam ma ezt a - már régebben sokszor emlegetett, - de az élet sűrű történése miatt mégis feledésbe merült kis történetet.
 
Ha megnézitek, készüljetek fel, hogy könny szökik a szemetekbe :)
 
Csodaszép estét, emberséget, mosolyt, optimizmust Nektek :)
 
 
//www.youtube.com/watch?v=7oYWqLcaUjw
 
 

 
Drágáim! :)
Már ugyan páran bevezettétek, de aki nyem akarja nyilvánosság előtt megosztani a gondjait, nyugodtan küldjön levelet. Mint eddig is mindig, ezután is mindenkinek szívesen segítek, ha tudok :)
 
Legyen szép a napotok! Fel a fejjel akkor is, ha összedőlt a világ. Minden zárt ajtó mellett ott van egy nyitott ablak, és nézzétek meg, minden éjszaka után eljön a reggel akkor is, ha sötétebb, hidegebb, kegyetlenebb az éjszaka :)
 
Legyen meseszép, emberi, értékes, boldog, nevetős napotok! :)
 
Ölelésem :)
 
 

 
Ez szíven talált. Valamiért de ja vu érzésem van :)

Ész akkor egy történet:
"Sándor olyan srác volt, aki tényleg meg tudott őrjíteni.
Mindig jókedvű volt és mindig tudott valami pozitívat mondani. Ha valaki megkérdezte, hogy, hogy van, azt válaszolta: "Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem." Született optimista volt. Ha valamelyik ismerősének rossz napja volt, Sándor azt mondta neki, hogy a helyzet pozitív oldalát kell néznie. Annyira kíváncsivá tett a természete, hogy egy nap odamentem hozzá és azt mondtam: "Ezt egyszerűen nem értem. Nem gondolkozhatsz mindig pozitívan. Hogy csinálod ezt?" Sándor azt válaszolta: "Ha reggel felkelek, azt mondom magamnak: Két lehetőséged van. Választhatsz, hogy jó- vagy rosszkedvű akarsz-e lenni. Minden alkalommal, ha történik valami, magam választhatok, hogy elszenvedője legyek a helyzetnek, vagy tanuljak belőle. Minden alkalommal, ha odajön valaki hozzám, hogy panaszkodjon, elfogadhatom a panaszkodását vagy felhívhatom a figyelmét az élet szépségeire. Én a pozitív oldalt választottam." "Jó, rendben, de ez nem olyan egyszerű." szóltam közbe. "De, egyszerű." - mondta Sándor , "Az élet csupa választási lehetőségből áll. Te döntöd el, hogyan reagálsz a különböző helyzetekben. Választhatsz, hogy az emberek hogyan befolyásolják a hangulatod.
A mottóm: te döntöd el,hogy hogyan éled az életed."
Elgondolkoztam Sándor szavain. Rövid idővel később elhagytam a Vagon gyárat, hogy önálló legyek. Szem elől tévesztettük egymást, de gyakran gondoltam rá. Néhány évvel később megtudtam, hogy Sándor súlyos balesetet szenvedett. Leesett egy kb. 18 méter magas toronyról. 18 órás műtét éssok hetes intenzív ápolás után Sándort elbocsátották a kórházból fémtámaszokkal a hátában. Mikor meglátogattam, megkérdeztem, hogy érzi magát. Azt válaszolta: "Ha jobban lennék, kettő lenne belőlem. Szeretnéd látni a sebemet?" Lemondtam róla, de megkérdeztem, hogy Mi játszódott Le benne a baleset pillanatában. "Nos, az első, ami átsuhant az agyamon az volt, hogy a lányom - aki pár hét múlva jön világra - jól van-e? Mikor pedig a földön feküdtem, emlékeztem, hogy két lehetőségem van: választhattam,hogy élek vagy meghalok." "Féltél? Elvesztetted Az emlékezeted?" akartam tudni. Sándor folytatta: "Az ápolók valóban jó munkát végeztek. Végig azt mondogatták, hogy jól vagyok. De mikor begurítottak a sürgősségire, láttam az orvosok és nővérek arckifejezését, ami azt jelentette: ’halott ember.’ És tudtam, hogy át kell vennem az irányítást." Mit csináltál?" - kérdeztem tőle. Nos, mikor egy felvételis nővérke hangosan megkérdezte, hogy allergiás vagyok-e valamire, igennel válaszoltam. Az orvosok és nővérek csöndben várták a válaszom. Mély levegőt véve visszaordítottam: ’A gravitációra!’ Mialatt az egész csapat nevetett, elmagyaráztam nekik: az életet választottam. Tehát úgy operáltak meg,mintha élő lennék és nem halott." Sándor a tehetséges orvosoknak köszönhetően maradt életben, de csodálni való hozzáállásával is. Tőle tanultam meg, hogy mindennap lehetőségünk van választani, teljes életet élni. Hozzáállás kérdése minden. Ezért ne aggódj amiatt, mi lesz holnap. Mindennap van elég, ami miatt aggódhatsz. És a ma az a holnap, ami miatt Tegnap aggódtál."
 

Igen, én egy szelíd kígyó vagyok:) Különben nem isz catlakosz(hat)tam volna egy ilyen  nemesz coporthossssz...

Üdvözöllek köreinkben :) Remélem, a kígyó csak sziszeg, de marni nem mar :)
 

Kedvesz Anzsel! Köszönöm a meghívászt, ész eszúton köszöntök szeretettel minden coporttagot! Ssssz...

Azt mondom erre, hogy ha valaki építő embernek születi, az más óvodás, kisiskolás korában kiderül. Már pedig ott még sem tanult dolgok, sem érettségi, sem diploma, sem szakképzettségek nincsenek. Erre - mint minden másra - vagy születik valaki, vagy nem. Olyat még nem láttam, hogy valaki 30-40 ... x. éves koráig építő, pozitív gondolkodású, életvidám, utána meg hatalmas változás. Vannak persze mindenki életében megoldásra váró feladatok, tragédiák, amit egy optimista embernek is idő feldolgozni - egyedül, önállóan, külső segítség nélkül. Viszont amíg az optimista megoldásra váró feladatnak tekinti és türelmesen lépeget a megoldás útján, addig az, aki elvele más beállítottságúnak születik, sajnálja önmagát, sajnáltatja magát, pszichológushoz-pszichiáterhez futkos, és bizony sokszor nem látja be, hogy ha önmagát nem képes előre vinni, nem igazán van ember a földön, aki őt előre viszi - főleg nem a tudatzavart kiváltó gyógyszerek. Van, amikor kell a gyógyszer, de nem akkor, amikor a lélek kerül padlóra, vagy lélek haldoklik. Az orvosok könnyűszerrel írnak ki gyógyszert mindenre, holott eszükbe sem jut megkeresni, mi a kiváltó ok. Amíg a kiváltó ok meg nem szűnik, szedegethet az ember tonna számra gyógyszereket, azzal csak árt, nem használ. Ha rendbe pakoljuk emberi kapcsolatainkat, ha belátjuk, hogy saját sorsunkat rajtunk kívül senki nem fogja kézbe venni, ha belátjuk, hogy a világ soha nem dől össze, csupán kapunk egy újabb feladatot, amit meg kell oldani, majd neki látunk, megoldjuk és megyünk emelt fővel tovább, addig nem fog változni semmi. Az a betegség sem, gyógyszerekkel sem, aminek a kiváltó lelki oka nincs megkeresve és nincs korrigálva.
Visszakanyarodva viszont csak ismételni fogom, hogy semmi köze a végzettségnek a pozitív gondolkodáshoz. Azt vagy hozza az ember otthonról, a szülői házból, vagy nem. Ha nem hozza, viszont megfelelő társaságban tölti az első 12 évét, még van esélye. Ha a társaság sem előre visz, akkor nyilván egész életében hátul fog kullogni, és soha nem veszi át a kolompot a falkavezértől. Nem vagyunk egyformák, viszont éppen ezért van lehetősége a kolompot tartónak segíteni a gyámolításra szorulókat, mert így osztották le a lapokat.
Ami a hiányszakmákat illeti: az az ország vagyunk, ahol kevés ember képes előre gondolkozni. Ezt belénk nevelték, vagy inkább bele nevelték azokba, akik a TV-t nézik, a való világot nézik, a Győzike akármit nézik, a Pako akármit nézik és kiirtják magukból a logikus gondolkodás, előre gondolkodás utolsó lehetőségét is. Nem véletlen ez a sok értelmetlen, egészséges gondolkodásból kivetkőztető műsor. Gondolkodástól megfosztott bólogatásra nevel. Kicsi az esélye, hogy akik ilyen műsorokból, plázákból, shoppingból meregetik életük értelmét, másokat előre vivő, önzetlenül segítő, feltétel nélkül szeretni tudó emberkékké válnának. Mivel viszont mindenkinél más-más az élet értelme, az életvitelből ki lehet némi tapasztalattal, emberismerettel szűrni, ki a másokat segítő, húzó ember, és ki a segítségre szoruló, összeomlásra képes ember. Na jó, ehhez azért kell némi empátia, emberismeret, életkor, tapasztalat, végzettség, tanulás, figyelem, logikai készség. A kérdés csupán az, ezeket meg lehet-e tanulni, vagy ezek mind magunkkal hozott, genetikailag kódolt tulajdonságok?
Az szintén tény, kedves Loving, hogy a műveltségnél, intelligenciánál, tudásnál nagy szerepet kap, az ember hány iskola padjában tanulja meg, amit meg kell tanulnia. Viszont a pesszimista és optimista gondolkodásmódnál nincs szerepe a végzettségnek. Mondhatni, egyre több diplomás ücsörög pszichológusi rendelők előszobájában, mondván, nincs tovább, nincs, aki segítsen. Divat lett pszichológushoz, pszichiáterhez járni, már pedig a kétkezi munkásnak minden nap meg kelle tetni az állatokat, művelni kell a földet, meg kell termelni hajnalra a kenyeret, kiflit, sorolhatnám, nem érnek rá divathóbortoknak hódolni. Mégis a kétkezi munkás emberek tehát azok, akik képesek optimistán, pozitívan szemlélni a világot és minden összedőlt a világ szihdróma esetén képesek újratervezni? Azt hiszem, igen. Mert van dolguk, helyük a világban. Akkor is, ha nincs műköröm, nincs műcici, nincs plázás naci és cicifix. Egyszerűen azért, mert az értéket az emberségben, másokkal való törődésben-segítésben látják, nem a csillogásban, nem a bankszámla kövérségében. Mert megtanulták,hogy ha van mit enni, van mit felvenni, van hol álomra hajtani a fejünket, van kit szeretni és van, aki szeret, kerek a világ. Ami ezen kívül van, mind csupán ajándék. Aki padlót fog attól, hogy nem tudja kicseréltetni a szilikont a ciciben és ezért rohan a pszichológushoz, bizony el sem tudja képzelni, lehet emberként is élni :) De sorolhatnám napestig a példákat. A lényeg: akkor van értelme az életnek, ha másokért teszünk, ha másoknak segítünk. Így gondolom :)
Legyen szép a napotok!
Ha van egy megmaradt zsömlétek, ne a kukába dobjátok, hanem adjátok oda a szomszéd utcában kóborló kutyának, cicának. Már tettetek valamit egy másik élőlényért :)
Ölelésem :)

Az értéket teremtő ember valóban független a diplomától, sőt még a tanult szakmájától is lehet az. A lényeg inkább, hogy megtalálja önmagát abban, amit csinál. Én sem a tanult szakmámban dolgozok, és vagyunk ezzel még így jópáran. Munka mellett is vannak kiegészítő tevékenységek, ami szintén lehet értékes. Sok művészt ismerek például, akik hobbiként űzik azt a tevékenységet, mégsem mondanám, hogy nem termelnek értéket.
Amúgy meg... van logikai levezetése annak is, hogy bizonyos szakmák szinte kihalnak, más szakmákban pedig őrületes a túltöltöttség. Ez azért valahol természetes. Ami most "menő" szakma, jól lehet vele boldogulni, sokat keresni, stb., azt sokan szeretnék megtanulni. 10 év múlva ugyanez a szakma túl lesz töltve, nem lehet elhelyezkedni benne, a fizetések és a morális megbecsülése hanyatlani kezd. Ugyanez megfordítva is igaz. A hiányszakmák megbecsülése minden értelemben emelkedni fog, így később megéri majd azokat tanulni. Igen, mi emberek tesszük ilyenné a világunkat, pláne, ha mindenki csak a "kolomp" után megy. :)) 

Azért én azt mondom,ha valaki járt egyetemre,v föiskolára,pláne többre is,az tudja,hogy azt nem adták ingyen,márnem pénzre gondolok.Abban égyetértek,hogy az intelegencianem diploma kérdés.Persze mindenki a maga szakmályában kiválólehet,és lehet nem az.Az értéket teremtő emberdiplomátol független,ugyan akkor a világfejlődése túl azon,hogy mindenki munkályára szükség van,tudosok nélkül nagyonlassan,v egyáltalán egy egy területen nem jutotvolna ilyen szintre.Tudon rengeteg dolgot találtak fel kiválló koponyák diploma nélkül.Egy lakatos munkát nem tud szakszerüen elvégezni egy orvos,pláne forditva,vagy egy kömüves,fizikusit v forditva stb, tehát mindenkireszükség van.De azért évről évre a különböző főiskolákra,egyetemekrenem véletlen a túljelentkezés,és ugyan akkor bízonyos szakmák utánpotláshiány miatt kihalnak.Ezek nagyon aggasztó és potolhatatlan problémákat okoznak.Erre egyesek aztmondják ilyen a világ! nem a világ nem ilyenilyenné tesszük mi emberek!!!!!!  további szép estét.

 
Egek :) Mit látok? :))) Nem kell semmit és senkit túl becsülni, kérem alássan :) Vannak, akikben buzog az optimizmus és energia, és vannak, akiknek segítségre van szükségük :) Ha a két csoport megfelelő helyen és időben találkozik, emberibb lesz a világ és több jókedvű ember lesz :)
 
A végzettségnek és emberségnek nincs köze egymáshoz. Az emberséget az ember vagy hozza a szülői házból, vagy nem. A tudást meg lehet szerezni, bár még mindig ott tartok, hogy nem a diploma jelenti a tudást. Mint ahogy van rengeteg pancser, hiába van végzettsége, úgy vannak, akik eleve születnek mindenre anélkül, hogy tanulniuk kellene bármit. A tanulás persze nem árt, de nem is mindig - csak - ezen múlik.
 
A történeted elgondolkoztató, kedves GF. Érdemes többször elolvasni.
 
Kedves Pride! Légy üdvözölve 26. csoporttagként! :) Ölelésem :)
A vicced szintén elgondolkodtató. Ugyan vicc, de megér egy misét :)
 
Mivel csak ennyi időm volt, máris leteszek ide két adat optimizmust, három adat nevetést, négy adag ölelést, öt adat töretlen jókedvet, hogy akinek szüksége van rá, tudjon belőle meríteni :)
Szép, sikeres, mennyei napot kívánok Nektek sok-sok földi széppel és jóval :)
 
Továbbra is: nyugodtan írjatok bármiről. Amíg nem ismerjük, hogy ki milyen segítségre szorul, kicsi az esélye, hogy segíthetünk :)
 
Ölelésem, pusszantás :)
 
 

Szép estét mindenkinek!
Egyet kell értenem Loving Úrral abban, hogy a csoport "anyja" biztosíték arra vonatkozóan, hogy itt jól fogja érezni magát az ember. Nem nyalizok, így gondolom.
Szóba kerültek itt a külömböző szakmák, nomeg a diplomások... Erről is van véleményem, mint minden másról :))) A diploma nem jár együtt feltétlenül a pozitív gondolkodással, és ez fordítva is igaz. Ismerek számos nem diplomás, mégis irigylésre méltó embert, akik tudnak élni, alkotni, szeretni, boldognak lenni. Negatív példaként felhozom egy nagyon kedves ismerősömet, akinek rendkívül bájos személyisége van, finom és művelt, több diplomás, mindene megvan, mégsem boldog. Az okot abban látom, hogy folyamatosan a jövőre gondol... csak és kizárólag, ezért feláldozza a jelent. Szegény... kár érte, megérdemelné, hogy boldog legyen. Pozitív példaként egy másik, szintén nagyon kedves ismerősöm, akinek bár nincs diplomája, de pontosan tudja mi teszi boldoggá és megéli mindazt. Neki is mindene megvan, mindent a saját erejéből kapart össze, gondol a jövőjére is, mégis jut ideje és ereje ÉLNI.
Ha már a vidámság is benne van a csoport elnevezésében, akkor még megosztanék egy viccet is. Előre elnézést kérek a diplomásoktól, nem sértésnek szánom, csak egy vicc. Én könnyen viccelődök, mert nekem nincs (diplomám). :)
Szvl. Isten megteremtette az embert. Fentről nézte a teremtményeit, ahogy futkosnak össze-vissza a Földön mindenféle elgondolás nélkül, céltalanul, bután. Mellette ült az egyik angyal, ahogy így nézelődött szörnyűlködve alkotása felett, és így szólt az angyalhoz: - Jajj, én elrontottam ezt a teremtést. Most nézd meg milyen hülyék a teremtményeim, csak bolyonganak céltalanul, eszetlenül. - Hát osszunk nekik észt! - mondja az angyal - Jó ötlet! - helyeselt az Isten - Fogj össze a többi angyallal, és osszatok észt az embereknek. - Rendben! De mennyi észt osszunk nekik? - Hadd legyenek okosak, adjatok mindenkinek egy vödörrel!Az angyal szót fogad, összeszedi társait, majd az embereket sorba állítják. Hatalmas üstből merik az észt vödörrel, és osztják minden sorba terelt embernek. Nem telik el így sok idő, az angyal jelentkezik az Istennél.  - Jó Uram, van egy kis baj. - Mondd angyal! - Sok még a sorban álló ember és kezd fogyni az ész.Isten gondolkozik mi legyen a megoldás... - A még sorban állóknak már ne osszatok vödörrel, csak üveggel. - Értettem Uram! - vette tudomásul a parancsot az angyal.Ezután üveggel osztják az észt az angyalok, de nem telik el túl sok idő, és ismét jelentkezik az angyal az Istennél. - Megint baj van jó Uram! - panaszkodik - Hallgatlak! - Még mindig rengeteg ember áll a sorban, és nagyon fogy az ész.Isten arca gondterheltté válik, erősen gondolkozik, majd így szól: - Hogy spóroljunk az ésszel, a többi ember már csak egy kanálnyit kapjon! - Értettem! - feleli az angyal, és siet is a sorhoz, hogy átállítsa az adagot.Megint nem telik el sok idő, az angyal ismét az Isten elé áll. - Nagy baj van Uram! Elfogyott az ész, és még mindig sokan állnak a sorban. Mit tegyünk?Isten homlokára ráncok gyűrődnek, idegesen járkál fel-alá miközben töri a fejét. Látszik, hogy nagy gondban van, aztán hirtelen felcsillan a szeme és mosolyogva utasítja az angyalt: - Tudod mit? A többinek osszatok diplomát! 

"Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kőfaragó, akinek elege lett abból, hogy fáradságos munkával örökké csak a köveket vájja ki a hegyből a tűző napon. - Kimerítő ez a kőfaragás, és még a Nap is perzsel! Milyen jó volna inkább odafönn lenni az égen, és olyan hatalommal bírni, mint a Nap – gondolta a kőfaragó. Történt pedig, hogy kérése meghallgatásra talált, s ő följutott a Napba. Boldogan kezdte ontani a sugarait, míg észre nem vette, hogy azoknak útját állják a felhők. – Hiszen nem is olyan jó Napnak lenni, ha a sugaraimat a felhők föl tudják tartóztatni! – fakadt ki. Így aztán felhővé vált, lebegett a Föld felett, esővel áztatta, de végül a szél szétfoszlatta. - Szóval a szél el tudja oszlatni a felhőket. Akkor bizonyára az a legerősebb. Szél akarok lenni. – Így aztán szél lett. Fújdogált, fújt és tombolt. Ám egyszer csak megtorpant, mert magas, kemény fal állt az útját: egy hegy. - Hiszen nem is olyan jó szélnek lenni, ha a hegy meg tud állítani! – Így aztán hegy lett belőle. Hirtelen erős ütéseket érzett az oldalában, valami durva szerszám lyukat vájt belé. Egy kőfaragó dolgozott."

Amit napközben nem tudtam megtenni, azt most este pótolnám utólagos engedelmetekkel. Ezért így utólagosan is 26. bekapcsolódóként üdvözlök minden csoporttagot!
A nevem Pride és én leszek ma este az Önök pincére! Mivel szolgálhatok? :-)

Beírásom végéhez korrigálás:
nem esznek, hanem vesznek körbe :)
 
 

Kedves Loving! Dehogy törlöm :) Legalább van élet a csoport üzenőfalán :)
 
Bízom benne, hogy másik is hallatják majd a hangjakat, de amíg nem, jöhet hatszor is a hozzászólásod :) Nekem határozottan tetszik :)
Legyen szép az estétek, ha valakinek bánata, panasza, megoldásra váró feladata van, akkor elő a farbával, megoldjuk :)
Ölelésem :)