Szerelem a vendég és a szolgáltató között. <3 :) hozzászólásai

Dehogynem. Sőt! Többet is.

Akkor ez már inkább szexről szól, és nem lélekről... ;)

Koreában van ilyen, úgy hívják, hogy "Kiss Bang" ("Csók Szoba"). Befizetsz 30 vagy 60 percre, jön egy fiatal, tipikusan egyetemista lány, akivel lehet csókolózni. Meg beszélgetni, ha van közös nyelv... :) A lány nem vetkőzik le, de mértékkel lehet simogatni. Ez az alap, de egy kis extráért kézi levezetést is kaphatsz. Az egész egy kis szobában történik, ahol egy kanapé van, semmi más.

Hát most Vagy beszélgetek, vagy szexelek :))) Csókolózni romantikázni nem Szeretnék :)))

.. eddig úgy volt társalkodóNő kategória :) nem csókolózó Nők kategória :)))))))

Igen inkább akkor a szex ;)))

Jó oké, a Te döntésed :) de idősebb korodra sem Szeretnél majd egy társat? :)

Nagyon sok Vendégem szingli, magányos, lelki problémák stb stb.. és szívesen beszélget és mesél Nekem.. Én + igyekszem jó tanácsot adni, jókedvre deríteni, pozitív dolgokra/gondolkodásra ösztönözni stb ;)

Szerintem jó kis kategória lenne :) .. persze nem minden hirdető lány alkalmas erre.. :)))))

Hát, ez tényleg kicsi kategória lesz. A legtöbb lány szívesebben vállalja az aktust, mint a csókot. Hány csókvállalásról írták már meg, hogy csak szájrapuszi - vagy még az sem! Olyant viszont még nem olvastam, hogy az aktust megtagadták vagy elmismásolták volna.

Szívesen elárulom, de nincs benne semmi különös. Már nem akarok ismerkedni, csak szexelni. Amikor ismerkedni akartam, akkor úgy működtem, ahogy leírtam.

Távol áll tőlem a bántó szándék, de ez olyan :" Nesze semmi, fogd meg jól !"...

Támogatnék egy kisebb kategóriát. Nem kell mindig mechanika! Akár ruhában is működhetne egy 'barátnőzés', csókkal mint fő művelettel! Kisebb csokorért.
Normális vendéggel, üresjárat helyett a hirdetőknek is megérné! :)

Miért lett más a helyzet, elárulod?

... de! jah jó lenne egy ilyen kategória is, mert nagyon sok magányos ember van, lelki problémákkal, és egyre több...

Nagyon jó 5letnek tartom kimondottan ilyen kategória is a lányoknak :) ... javasold a Webinek ;)

De :) Én :))) Nagyon sokat beszélgetek a Vendégeimmel, bármiről :) amúgy fárasztóbb nap végére (hajnali 1re kb:) mint a fizikai meló;)))))

De ezt most úgy gondolod mint vendég a szexpartnerhez járáskor, vagy magánéletben? :)

Pontosan :) épp az előbb ezt fejtettem ki vénkecske52-nek :)

Amikor írok vagy bemásolok ide valamit a szerelemmel kapcsolatban Én nem úgy gondolok rá mint bárki más, és arra nem gondolok, hogy szexpartner Vagyok.

Mivel ha a szerelemes leszek, azaz oda - vissza működik, akkor ez az életforma szóba sem jöhet.

Nem Tudnám soha megcsalni a párom a szerelmem, nem Tudnék mással szexelni még akkor sem ha nincsennek érzelmek, ez Nálam alap.. hűséges tipus Vagyyok és ezt szintén el is Várom. A szerelem 2 emberről szól..
Léteznek nyitott kapcsolatok stb.. de az nem szerelem :) Szerintem :)

Társad erősnek akar látni, méltóságteljesnek, aki tisztelve önmagát a társában is tiszteletet kelt

Fel kell nőnünk egymáshoz!


Nagyon nehéz az embernek ránézni, főként rálátni saját magára. Kifelé tekintünk. Másokat figyelünk, mások velünk szemben tanúsított viselkedéséből leszűrve határozzuk meg adott reakcióinkat. És csodálkozunk, hogy mások fájdalmas viselkedését magunkba engedve a pillanat végül nekünk fáj. Felnőtt testbe zárt gyermekek vagyunk. Rengeteg meg nem értett, a múltból egymásra rakódott, fájó tapasztalások okozta sebbel. Talán még azt sem értjük igazán, miféle sebek? De hát én jól vagyok! Mondhatom. Biztosan? Nézd meg, hogy reagálsz, érzed magad, amikor kibillent, vagy megrémít egy zavaros helyzet, netán egy váratlan szituáció? Ahogyan arra válaszolsz, na, az vagy te. Felnőttként, nyugodtan állod a sarat, vagy megsértődsz és támadsz, mert sértett kisgyermekként még mindig lázadsz a téged értek ellen? Látod magad? Most is azt mondanád, hogy minden rendben?

Én egy a lelkünkön keletkezett sebről beszélek. Nyugi, neked is, nekem is van. Nincs olyan, akinek ne lenne, csak nem vagy rá tudatos. Kicsit olyan, mintha elesnénk és begyógyult csontunk fájdalma még midig az esésre emlékeztetne. Egy baleset után nehezen ülünk autóba, ugye? A sebek, érzelmi fájdalmak, félelmek szintúgy cserbenhagyásos balesetek tömkelege, amikor nem értettek, nem hittek neked, nem figyeltek rád. És te azt érezted, nem vagy szerethető. Önmagad iránti szeretetképességed sérült, amikor ahelyett, hogy meghallgattak volna lekiabáltak, csúnyán visszaszóltak, és ami még rosszabb figyelmen kívül hagyták örömödet, bánatodat, kíváncsiságodat, félelmedet, kétségbeesésedet egy olyan helyzetben, ahol támogatásra, megerősítésre, elfogadásra lett volna szükséged.

Az elutasítás annyira megrémített, hogy még a kifújni készült levegőt is elfojtottad magadban, nem hogy az érzést, amiről eldöntötted, benned helye nincs, tehát nem érzed! Csakhogy reakcióidon át ventilál sértettséged.

Azóta minden helyzettől, ami az eredeti szégyenre, elhagyatottságra, mint lelkedbe égett tetoválásra emlékeztet, félsz. Ma is. Félsz, hogy újraéled a fájdalmat. És tudod, mikor azt mondom, hogy egy helyzet mindaddig ismétli önmagát, míg az általad megélt érzések meg nem gyógyulnak, arra gondolok, amikor a párkapcsolatodban újrajátszod. Minden emberi kapcsolatodban, amin fájdalmad átsüt. Vannak hasonlóságok? Aha. Szóval, amikor párkapcsolatodban a társad elutasít, lekiabál, vitatkozik veled, mellőz, kioktat, a gyermekként egykor átélt szituációt élteti veled újra. Hogy érzed magad? Fáj? Igen. Ott sérült a lelked. Ott kell felnőnöd. Mert nem kihasználnak, te nem állsz ki magadért. Nem is tudod, hogy megteheted. Nem elhagytak, te szigetelődtél el. Védekezésből. Hagyd abba! Cselekedj másképp, hogy érezhess másképp!

Nem kiabálva, konstruktívan, oly módon, hogy mások is érthessék jóságod határozottságát, ami ellen apellátának helye nincs! Határozott. Imádom a magyar nyelvet. Határozd el! Határozd meg magad! Te mutatod, hogyan bánjanak veled. Te légy a példa önmagadnak. Ne húzódj vissza, mert akkor újra vesztésre állsz. És ezzel a másiknak is csalódást okozol. Erősnek akar látni, méltóságteljesnek, aki tisztelve önmagát társában is tiszteletet kelt. Fel kell nőnünk egymáshoz! Vitás, konfliktusos helyzeteinkre gyógyulást hozva, csináld másképp! Akkor is, ha fáj. Ne megsértődj, helyette fogadj el! Az van, ami van, és ami nincs, az is van. Hidd el, sértődésből több háború származik a világon, mint szándékos sértésből. A benned felbukkanó érzés a kulcs. Csendesedj le, mint fodrozódó víztükör, ami lassan bár, de mégiscsak kisimul, a te legnagyobb örömödre. Mert jól vagy.

Képzeld el, mintha üvegfalon át néznéd az üvöltő oroszlánt. Lehet, összeszorul a gyomrod, hátha a fal mégsem véd meg, ám hogy pár perc múlva sem történik semmi, megnyugszol és elkezded valóban látni őt. Csodálni sörényét, megérteni kiáltását, erejét vizslatni, vajon mit csinál? Miért teszi ezt? Mit akar? Abban a pillanatban, ahogy megfigyelővé váltál lettél a helyzet és önmagad ura. Mert nem bevont, hanem fókuszod által kívülállóként érteni akartad őt, anélkül, hogy eggyé váltál volna félelmeiddel. Megvan? Most ezt a képzeletbeli érzést ültesd át a legnagyobb mumusodra. Mint Harry Potter!

Nem haltál meg! Nem történt semmi! De jó! A félelem csak egy a fejedben lejátszott vészforgatókönyv, miszerint megsemmisülsz, és végleg elveszel. De, hát még mindig élsz! Nézel. Figyelsz. Érteni akarsz. Ilyenkor láthatod magadat kívülről, hogy rájöjj, tulajdonképpen minden krízisben az a kisgyermek akarta elfogadtatni önmagát, akit egykor nem vettek komolyan. Jól megtanultad mit nem tehetsz, igaz? Most tanuld meg, azt, hogy megteheted! Sőt, tanuld meg hogyan! Bántottak? Azóta félsz a másik felborzolt sörényétől. És, hogy ezt a félelmet kivédd, lehet, ma épp te támadsz, te zárod el magadat. Bár várod, hogy valaki átugorja önként emelt falaidat, mi lenne, ha magadtól leengednéd?

Önmagadat felnőttként tanítva, érzéseidet a félelemről leválasztva kell meggyógyítanod.

Nyugodt megfigyelőként a helyzetre adott felnőtt válaszreakcióiddal válsz érzéseid gyógyítójává. Eleinte nehéz. Igen. Az, és nagyon. De vállald el megértéssel! Mit mutat a helyzet magadról? Megijedsz, ha kiabálnak veled? Aggódsz az ismeretlentől? Ki félt? Ki nem engedte, hogy kifejezd kíváncsiságodat, megtedd amit akarsz? Félsz szeretni? Ki bántott a szeretet nevében, közeledésed viselkedésével elutasítva, azt tanítva, hogy szeretetni nem biztonságos? Hogy szeretni fáj? Nem, nem fáj, mert az nem szeretet!

A szavak és mozdulatok azért vannak, hogy bölcsebben védd magad. Ne támadással, önkifejezéssel. Egyben megengedve a másiknak, hogy félreértsen. Mert az sem számít. Majd menet közben korrigálunk. Kifejezni önmagadat, egyenlő azzal az érzelmi gyógyulással, ami végül felszabadulttá tesz. Az érzés, hogy bármi történik, képes vagy ellentétes irányú hatást kifejteni, mint az a helyzettől elvárható volna, erőt ad. Én hatok, én teremtem a saját érzelmi állapotomat, és ezt senki nem veheti el tőlem. Ha nem sikerül, odébb állok. Megtanultam a szeretet leckéjét, és aki nem képes a legjobb szándékom ellenére sem a felém fordulásra, azzal nincs dolgom. Nem vagyok bokszzsák, sem áldozat. Nem magyarázkodom, nem koldulom a megértést, felismerem, ahol nincs helyem, mert már tudok különbséget tenni. Szabad vagyok! És ami a legfontosabb, érzelmileg gyógyult.

Azzal maradj, aki őrültségeddel együtt fogad el, ne egy idiótával, aki megmondja, hogyan viselkedj!

Nem az a lényeg, hogy valaki szétszed, azt sokan megteszik. Azt a valakit találd meg, aki abban segít, hogy összerakd magad. De neked is akarnod kell a változást, akkor is, ha olyan dolgokkal kell szembesülnöd, amiket egész életedben, zsigerből tagadtál. És hidd el, még most is tagadod. A különbség annyi, hogy bár még nem tudod hogyan, miként bújsz elő önmagad elől, de már akarod! Először az elmédet kell megnyugtatni, ott a félelem. Az eddigi hited. Takaród a valóságon.

Ahol a szíved, arra indulunk. A többit rám bízhatod...

Sajnos az oldalon még nincs "társalkodó nő" kategória... Vagy valami hasonló.

Valaha így működtem. Most már más a helyzet.
Egyébként csak vélemény, a tévedés jogát fenntartva.

Szépen nyilatkoztál a legtöbb férfi nevében Soma. :) Miközben jelzed te sem így működsz.