Sport hozzászólásai

Senki se állított ilyet.

Ellenben Oroszországban teljes a sajtó- és szólásszabadság, és senkit sem börtönöznek be azért, amit mond. Ja, és erkélyről sem lökik ki. Meg se mérgezik. Kicsit sem.

Nos, a Lékó-interjú csak megerősíti, hogy a svájci rendszer alkalmatlan. Ennél még az egyenes kiesés is reálisabb. (A legjobb természetesen a körmérkőzéses rendszer, de az még akkor is túl sok partit jelentene, ha kevesebb csapat volna, ezért magam sem javaslom. Pedig egy országból négy csapat tök fölösleges.)Teljesen használhatónak tűnik viszont a foci VB rendszere. Nem kell 185 csapat, játsszanak selejtezőket a sakkolimpiára bejutásért! Az csak emeli a sakkolimpia presztízsét. Most aki arra jár, elindulhat. Az első néhány forduló tele volt négynullás meccsekkel.Az olimpián pedig négyes csoportok 2-2 továbbjutóval, majd két-három forduló után egyenes kiesés.

Ezzel teljesen egyetértek. A sportolók, művészek, diákok(!) egyes versenyekről való kitiltása (pl.Worldskills) totálisan a józan ész hiányát jelzi. Meg az alkalmazása is erősen kettős mérce jellegű. Rengeteg olimpiáról lehetett volna a háborúk alapján például angol és amerikai sportolókat kitiltani, mert az országuk háborúzott. Vannak egyes helyek a sportban is ahol ez nem él, például az NHL-is ilyen, ahol az egyik legnagyobb húzónév még mindig az egyébként nyíltan Putyin szimpatizáns, Alekszandr Ovecskin. Mert ott csak azt nézik, hogy az adott sportoló mennyire eredményes. Az "egyebeket", amíg azok nem törvénysértőek, figyelmen kívül hagyják. Pár nemzetközi tudományos diákolimpiáról sem tiltották még ki a diákjaikat. Azokon is csak az eredmények számítanak, és különösen informatikában, és kémiában az ilyen versenyeken az oroszok általában stabilan világelsők. Persze a hülye kitiltósdi/betiltósdiban valószínűleg az angolok viszik a prímet. Náluk a The times-ban jelent meg arról egy hosszú cikk, hogy be kéne tiltani Nagy-Britanniában a világ egyik legnépszerűbb mesesorozatát, a Mása és a Medvét. Mert az orosz, és ezért "orosz propagandát közvetít" a gyerekeknek.

A "változatosság kedvéért" egy kis Formula-1. Az elmúlt 2 futam ismét a Red Bull fölényének szertefoszlását mutatta. Az utolsó 2 futam ismét eléggé bővelkedett a drámákban. A Mclaren ugyan rájött, hogy az egyéni világbajnoki cím megnyerése érdekében az egész csapat Lando Norrist kell támogassa. Neki van a legtöbb esélye a címvédő Verstappentől elhódítani az idei VB címet. A támogatás ellenére azonban Baku utcáin Norrisnak nem volt sok esélye a győzelemre. Mert az időmérőn egy felvillanó sárga zászló miatti gázelvételnek köszönhetően mindössze csak a 15-ik helyre kvalifikálta magát. Megint jó fiú volt, és ezért megint veszteséget szenvedett. A versenyen így esély sem volt rá, hogy a társa, Oscar Piastri segítse őt. Piastri viszont nagyszerűen versenyzett. Nagyon sokáig sima Ferrari győzelem volt várható. Leclerc az élen állva folyton dolgozott a szükséges távolság fenntartásán. Piastri végül mégis viszonylag közel jutott hozzá. A viszonylagot azért írom, mert a legtöbben onnan meg sem próbáltak volna előzni, ahonnan azt Piastri tette. Leclerc is akkora biztonságban érezte magát, hogy teljesen felkészületlenül érte őt a Mclaren kevésbé rutinos versenyzőjének manővere. Piastri a látványos és sikeres előzést követően a futam végéig sikeresen megőrizte az első helyezését, sikerrel verte vissza Leclerc próbálkozásait. A harmadik helyen a Mercedes versenyzője George Russel ért célba. A 15-ik helyről induló Lando Norris a 4-ik helyen ért célba, a megelőzve a mezőnybe szürkülő Red Bullal versenyző fő ellenfelét, a címvédő Max Verstappent. Ezzel Norrisnak kettő pontot sikerült csökkentenie a hátrányán. Nem sok, de több mint a semmi. Ezután jött a következő fordulat. A Mclaren korábban szabályosnak ítélt hátsó szárny megoldását más csapatok panaszára betiltották, mert lényegében egy mini DRS-ként működött. Így a következő, szingapúri futamon már nem alkalmazhatták. A fölény azonban ezen a pályán sem tűnt el. Ezúttal Lando Norris nyerte az egyébként eléggé unalmas futamot. A Red Bull még mindig nem találja a régi önmagát, bár Verstappen ezúttal sokkal jobban szerepelt, a második helyen ért célba, Norris mögött, Piastri előtt. Norris így ismét sikerrel csökkentette a pontlemaradását Verstappennel szemben. Igaz, hogy nem annyival, mint szerette volna, mert a leggyorsabb körért járó plusz pontot ezúttal a Red Bull fiókcsapatánál versenyző Daniel Ricciardo szerezhette (volna) meg. Ricciardo megfutotta a verseny leggyorsabb körét, de mivel a 18-ik helyen ért célba, így pluszpontot nem kapott érte, mert az csak akkor jár, ha az első 10 hely valamelyikén ér célba. Viszont Norris sem, így végeredményben Verstappennek és a Red Bullnak mentett egy pontot. Ricciardo így is a verseny egyik főszereplője lett, nem csak azért mert megválasztották a "nap versenyzőének" a nézői szavazásban, hanem azért is, mert valószínűleg az utolsó futamát teljesítette. A Visa RB capatánál biztosan, de sokak szerint a Formula-1-ben is. Számos utalás van rá, hogy a helyét a következő futamoktól Liam Lawsson jelenlegi tesztversenyző veszi át, egy a szerződésében lévő záradék miatt. Miszerint legalább 5 futamot kell versenyeznie idén, különben jövőre szabadon távozhat az RB kötelékéből. Az ilyen utalások/pletykák esetében pedig az a közös, ha a Formula-1-ről beszélünk, hogy általában igazak. Az állandóan vigyorgó ausztrál versenyző ezúttal megtörten nyilatkozott a futamot követően. Sokak számára nagyon sajnálatos az, hogy kikerül a sorozatból. Nekem nem volt a kedvencem, bár sokkal több volt benne korábban, mint amit végül véghezvitt. Az utóbbi időben leginkább a folyamatos vigyorgásából élt. Pedig régen nagyszerű versenyző volt. Ő volt az aki megverte Vettelt a Red Bullnál. Nagyszerű előzéseket mutatott be, futamgyőzelmeket aratott.Végül azonban a még több pénzt választotta a versenyzés helyett. Verstappentől megriadva otthagyta a Red Bullt. Aztán vándorútra indult. Ahol kiemelten fontos volt a fizetés. A Renault után jött a Mclaren, amivel egyáltalán nem boldogult. Olyan szinten, hogy végül inkább idő előtt szerződést bontottak vele. Így viszont előfordulhatott az a helyzet, hogy Ricciardo, aki az elküldése évében nem sok vizet zavart, mégis magasabb éves fizetést zsebelhetett be, mint a korábbi csapattársa, a világbajnokká vált Max Verstappen. Mivel az évi 15 millió eurós fizetése mellett, kapott a Mclarentől 21 millió euró lelépési pénzt. Így 36 millió eurót kaszálhatott. Verstappen pedig 31 millió eurót kapott abban az évben, világbajnokként. A Mclarentől való elküldése után a Red Bull dobott neki "mentőövet". Így versenyezhetett a Visa RB csapatánál, mostanáig. A hétvége további része Verstappenről és az F.I.A. csörtéjéről szólt. Az F.I.A. elnöke, bin Szulajem ugyanis életbe léptetett egy a versenyzők verseny közbeni, rádiós káromkodását betiltó intézkedést, a "gyerek nézők" védelmére hivatkozva. A versenyzők ezt az intézkedést érthetően nagyon ellenségesen fogadták. Verstappen ezután egy riporteri kérdésre káromkodva válaszolt, mintegy szemléltető jelleggel, hogy az "elbaszott autót" abban az állapotban nem tudja másnak nevezni, mint elbaszott autónak. Ezért rögtön el is ítélte az F.I.A., méghozzá közmunkára. Ami az F.I.A. esetében nem árokásást vagy levélsöprést jelent. A versenyzők egyöntetűen Verstappen mellé álltak, Lewis Hamilton arra is bíztatta, hogy ne töltse le ezt a büntetést, ő sem tenné. Verstappen pedig a sajtótájékoztatókon az ítéletet követően csak egyszavas válaszokban reagált, mert "kímélni akarja a hangját", és mert így tudja biztosan elkerülni a káromkodást. Ennek hatására az F.I.A. újabb büntetéseket helyezett kilátásba vele szemben, amire ő annyit reagált, hogy akkor legfeljebb előbb otthagyja a versenysorozatot, mert nem akar olyan sorozatban indulni, ahol ilyen intézkedésekkel "robotizálni próbálják" a versenyzőket. Akik unják az F1-es fotelszakértéseimet, azoknak jó hírem van: a következő futam csak október 20-án kerül megrendezésre, így addig valószínűleg nem boldogítom itt őket, hacsak nem történik valami rendkívül, említésre méltó dolog a sorozat háza táján.

A gazdasági, politikai bojkottot valamennyire èrtem. Viszont azt hogy a háborúra hivatkozva sportolókat fosztanak meg az indulástól az a józan èsz teljes hiányára vall. Nem a sakkozók, sportolók háborúznak.

Azért a jelenlegi világbajnokot Kína adja. Kérdés persze, hogy ez a novemberi vb döntő után is így lesz-e, erős kétségeim vannak.

Az oroszok nem indulhatnak, így pont a legerősebb ellenfél esett ki. Ahogyan ez így van sok más, olimpiai sportágban vagy éppen technikai sportban( Dakar rally). Ha nincs otthon a macska, akkor cincogni fognak az egerek. A kínaiak hiánya tényleg meglepő valamennyire.

Ha nem eredmènycentrikusan tekintjük, hanem èlmèny ès fejlődès centrikusan egyèrtelműen az a jobb hogy nehèz ellenfelekkel játszottak.Durva hogy India ilyen kemèny a sakkban, règen a Szovjetúniónál volt ekkora fölèny. Meglepő hogy kínai zsenik nincsennek, pedig a kínaiak nagy stratègák meg taktikusok.

Lékó interjú az nsoról. Azért másolom be, mert kimondja azokat a tanulságokat, amiken talán változtatni lehetne, már ami a szabályokat illeti.

"2019 után versenyzett ismét magyar színekben Lékó Péter, aki elmondta, mi zavarta, melyik parti él benne a legjobban, és mi kellett volna az éremhez.– Az utolsó versenynapon döntetlent játszott a nyílt tornán a magyar A-csapat, ön pedig remizett. Hogyan élte meg a spanyolok elleni mérkőzést?

– Teljes katasztrófaként – válaszolta a válogatottba öt év szünet után visszatérő nemzetközi nagymester, Lékó Péter. – Két hétig játszik az ember megállás nélkül a lehető legmagasabb szinten, ami napi öt-hat óra játékot, és legalább ennyi készülést jelent, plusz még a csapat is eltölt együtt némi időt.

– Kimerült?

– Adtuk egymásnak az erőt, de az ember teljesen kikészül, főleg úgy, hogy az utolsó előtti és a záró fordulót ilyen közel rendezik meg egymáshoz. Huszonnégy órán belül két parti… Ezt szabályban kellene tiltani. Az utolsó előtti körben mentettem egy óriási, hatórás partit a szerb színekben sakkozó Alekszej Szarana ellen, utána teljesen lemerültem.

– Ráadásul éjfélkor tudta meg, kivel találkozik a mindent eldöntő utolsó fordulóban. Tud pihenni ilyenkor egy világklasszis sakkozó?

– Tudtam, úgysem tudnék aludni. Fél négyig készültem, hogy egyáltalán mit tudok játszani a spanyol David Antón Guijarro ellen. Rengeteg kétség van ilyenkor bennem, ha ezt játssza, akkor mi lesz, ha viszont azt, akkor mi jön… Fél kilenckor szólt az ébresztőm, össze kellett szednem magam, hiszen tizenegykor kezdődött a partim. Egész életemben arra készültem, hogy délután háromkor kezdődnek a játszmák, ehhez igazítottam a bioritmusom, így éltem több mint húsz éven keresztül.

– Meglátszott a fáradtság a játékán is?

– Egyértelműen. Délelőtt az agyam konkrétan nem fog. Volt esély, de léptem egy nagyon természeteset gyorsan, hogy időt spóroljak, utána viszont fantasztikusakat lépett a rivális, nem tudtam érvényesíteni a gyalogelőnyt.

– Az utolsó fordulóbeli 2:2-es végeredmény és a 11. helyezés reális?– Az lenne teljesen, csak épp azt jelenti, kicsúsztunk az első tízből, miközben a csapat sokkal, de sokkal többet érdemelt volna a mutatott teljesítményéért. A lebonyolítás igazságtalansága, hogy olyan csapatok előznek meg bennünket, amelyek nem is játszottak a legerősebb ellenfelekkel, az Egyesült Államokkal vagy Indiával.

– Milyen érvek és ellenérvek voltak önben, amikor felvetődött, hogy öt év után visszatérne a magyar válogatottba?

– Napi húsz óra igénybevétel két héten keresztül, mindez negyvenöt évesen, öt év kihagyás után, olyan időkontrollal, amelyet mindig is gyűlöltem…Ezért is ragaszkodtam korábban ahhoz, hogy ugyan segítem a válogatottat, de nem szeretnék játszani. A Magyar Sakkszövetség mindent meg akart tenni, hogy visszatérjek, de úgy voltam vele, hogy ez túl nagy stresszt jelentene, az életem pedig más fordulatot vett, kommentátorként és edzőként éppen ezekből az idegőrlő pillanatokból maradtam ki. Végül úgy döntöttem, ha Rapport Richárd visszajön, indulok én is. Tudtam, olyan csapatunk lesz, amelyikkel nagy célokért küzdhetünk, de nem sejthettük, mi lesz a vége.

– Megérte?

– Fantasztikus olimpiát játszottunk, mindenki beleadott mindet, élmény ebben a válogatottban szerepelni, nagyon örülök, hogy így döntöttem. Hatalmas kihívásként éltem meg, nem is tudtam, mit várjak, képes vagyok-e egyáltalán úgy teljesíteni, ahogy szeretnék. A partikat ilyen nyomás alatt nem lehet élvezni.

– Volt olyan pillanat, amikor megkérdőjelezte a döntése helyességét?

– A negyedik fordulóban az olasz Lorenzo Lodici ellen veszítettem, ha viszont játékban vagyok, nyertem volna. Ez padlóra tett, kikészített, mert nem ezért tértem vissza, hanem hogy segítsek a csapatnak. Megtörtem, úgy éreztem, a többieknek is jobb lenne, ha nem játszanék. Láttam bennük az erőt, én viszont pihenőt kértem az ukránok ellen, mert tudtam, ha nyerünk, nagyon erős ellenfél következik. A csapat partner volt ebben, le a kalappal előtte. Az ukránok ráadásul átvariálták a sorrendjüket, kirakták az egyik játékosukat, Vaszil Ivancsuk előre került. Ebben a lelkiállapotban világossal valószínűleg csak döntetlenre lettem volna képes, a többiek viszont bravúrosan játszottak.

– Utána jöttek a későbbi olimpiai bajnok indiaiak, ön pedig bravúros döntetlent ért el Rameshbabu Praggnanandhaa ellen. Vízválasztó volt a szünnap?

– Persze, teljesen másképp tértem vissza. Ha nem hagyok ki ennyi időt előtte, a Praggnanandhaa elleni játszmából még többet ki tudtam volna hozni, de így is nagyon sok önbizalmat adott, éreztem, hogy a csapat számíthat rám, minden partit vállalok, rakhatják rám nyugodtan a terhet. Még sötéttel is, annak jobban is örülök, mert az elmúlt három hónapban arra mentem, hogy a sötét repertoáromon dolgozzak, ugyanis a mai modern sakkban arra lehet a stabilitást építeni.

– Mi kellett volna az érmes helyezéshez?

– Óriási csoda… Vagy az is lehet, hogy hátulról kellett volna jönnünk, de az meg azt jelenti, nem játszunk jól, csak a szisztémát használjuk ki, és úgy kerülünk előre. Nekem szimpatikusabb, és többet ér, hogy a világ legjobbjaival mérkőztünk napról napra, nem volt könnyű partink.

– Azon elgondolkodott, hogy az olimpia után is folytatja a válogatottban?

– Abban nagyon bízom, hogy a válogatott előtt szép jövő áll. Ki tudja, még az is lehet, hogy visszatérek…"

A vége mindenesetre pozitív kicsengésű.

Lehet, hogy az, de ennél jobbat eddig nem sikerült kitalálni. (Ezért vette át a foci is, már ami az alapszakaszt illeti.) Amúgy halkan megjegyzem, hogy pl az előző sakkolimpián mi tettük ugyanazt, mint most a németek. Úgy csúsztunk be a végén a 8. helyre, hogy az elejét elrontottuk és utána szinte csak gyengébb csapatokkal játszottunk. Ez benne van.

Mindig kedvelem az összefoglalóidat - még ha nem is mindig értek egyet, de sportban van ilyen ;) -, köszi, hogy megírtad!

Ennek alapján a svájci rendszer alkalmatlan.

Kis összegzés a sakkolimpiáról.

Először is nem kis dolog, hogy 1926 után újra megrendezhettük ezt a rangos eseményt, ráadásul úgy, hogy az első 2 táblásunk a visszatérő Rapport (akit én is szidtam, hogy román színekben versenyzett egy ideig, de visszatért szerencsére), és az újra táblához ülő Lékó lett.

Összességében a 11. hely maga csalódás, de ezért nem kritizálható a csapat, mert a svájci rendszer egyik hátránya (nem sok van amúgy), hogy aki gyengébben kezd feljöhet úgy a végén, hogy nem is játszik erős ellenféllel. A németek pl úgy lettek 7.ek, hogy top 10es csapattal nem is játszottak. Míg mi azért megvertük a bivalyerős örményeket, a szintén nem gyenge ukránokat, de játszanunk kellett az abszolút favorit Indiával, usaval, az eb első szerbekkel, és a cseppet sem gyenge spanyolokkal is. Akárhogy is számolom ez 6 piszok erős ellenfél. Ráadásul a 4. táblásunk Gledura Benjámin tábladíjat kapott. Szóval semmi ok a kesergésre. A lányok is hozták magukat, 14. kiemeltként a 14. helyen zártak, jött a papírforma, pedig ők sem játszottak könnyű ellenfelekkel. Sőt.

De azért a szokásos kommentek csak megjelentek több felületen, amik között röhejesek is akadtak. Például az, hogy minek ezeknek annyi pénz. WTF? A sakk töredék lóvét kap a többi sportághoz képest. Aztán, éremről hadoválnak, majd leszerepelnek. Aki ezt írja, annak nagyjából fogalma nincs, hogy milyen apróságokon (és a sorsoláson) múlhat egy érem. Igen, volt esély az éremre az utolsó forduló előtt, de ahhoz több tényező kellett volna, ráadásul alap, hogy verjük az amúgy piszok erős spanyolokat, ami sajnos nem sikerült. De ezért nem lehet kárhoztatni senkit, mindent megtettek a versenyzőink.

Aztán ott voltak a fociból már ismert kommentek, miért ez játszik, miért nem az? Szerintem sokat nem konyíthat a sakkhoz, aki szerint ha pl a B csapat első 2 táblását tettük volna az A csapat 3. és 4., táblájára, akkor tuti jobban szereplünk. Miért is tuti? Hiába a hátrébb sorolás az A nyilván komolyabb ellenfeleket kap, mint a B. Már elnézést, de pl az indiaiak 3. és 4. táblása jóval erősebb, mint a csapatok 80%ának első táblása. Usa dettó. Akkor?

Én csak gratulálni tudok, még a C ificsapatainknak is a teljesítményükhöz, és remélem nem kell újra kb 100 évet várni egy sakkolimpia rendezésre.

Végezetül mind a férfiaknál, mind a nőknél India nyert, ami abszolút papírforma. Olyan erős játékosállománnyal rendelkeznek az indiaiak, ami nagyjából megközelíthetetlen. Talán a fiúknál ha az usaban szerepel Nakamura az első táblán, de akkor is csak talán. Így nem volt kérdés.

"A tegnapi nem a legjobb nap volt a sakkolimpián"Ahogy elnèzem csak nekünk nem, mindenki másnak igen.

A tegnapi nem a legjobb nap volt a sakkolimpián. Főleg Lékó partiját sajnáltam a topfavorit India ellen, értem hogy akkor még a 3. és 4. tábla is xesnek látszott, de folytathatta volna még. Mert így a végén 2 vereség lett, míg az ő ígéretes partiját nem lehetett folytatni. Azért összességében nem tragédia ez a 3-1, de a későbbiekben már nem nagyon hibázhatunk.

Ami nagyobb csalódás az a Banglades elleni x a férfi Btől, illetve tkp mindhárom női csapatunk. A franciáktól ki lehet kapni, de a 3,5-0,5 túlzás, a másik kettő meccs pedig egyértelműen csalódás, főleg a Peru elleni 2-2 a női A csapattól. Egyedül a férfi C hozta magát.

Azt hiszem jól fog jönni a mai szünnap.

Viszont vitaindítónak(?) vagy csak szimplán érdekességképp, egy videó. Kíváncsi lennék egyetértetek-e nagyjából a listával.

https:/www.youtube.com/watch?v=liW55CNbyc0

Érdemes inkább esténként rászánni pár órát, mert akkor elemeznek partikat az "elkövetőkkel". Aki nem "sakkőrült", annak valóban sok lehet, és néha követhetetlen.

Köszi! Nagyon érdekes, de elég lassan csörgedezik, sajnos nehéz ennyi szabadidőt kiszorítani minden nap.

Így igaz, de ez keveseknek sikerült...