AMBIVALENS - morál, megítélés, megélés hozzászólásai

No persze....,ez így igaz,de a lényeg akkor is az ,hogy jól érezd magad a bőrödben, függetlenül attól, hogy ki vagy, hány éves vagy !
Jó magam is észlelem az életkorral járó változásokat, de
mint látod itt vagyok köztetek,és gyönyörű,fiatal profi csajokkal élvezem a hátralévő időmet ....Kell ennél több ?

Vénkecske, az életkorral sok minden változik!
Most még annak örülünk, ha kemény a szerszám, tíz év múlva már az lesz az öröm, hogy tudunk rajta pisilni... :-DDD

Én is ilyen voltam x)
De én most is elmondom a véleményem :DDD
Nem akarok robotba átmenni :DD

Amit leírtál, egészséges pszichére vall. Sztem a legtöbb ember átesik azon a fejlődési fokon, csak van. aki megragad ott, s van, aki képes továbblépni.

Enged el a pillanatot,és boldog leszel........
Fiatal koromban nem bírtam elviselni,ha lemaradok valamiről (foci meccs, egy film eleje,bármilyen történés amiből kimaradtam !).Emlékszem , a Falklandi háború kitörése pillanatában vidéken voltam, a táska rádióban lemerült az ellem, és én nem tudtam,hogy az angol flotta elindult Argentína felé !!! Micsoda vesztesség , ma már mosolygok magamon, és akkor mi van ? ki vagyok én, hogy mindenről tudnom kellene , hogy semmiből ki nem maradhatok, hogy mindent kommentálnom kell !
Na ezen már túl vagyok, rájöttem ,nem kell mindig a világ sorsát magamra venni.....és ez nem önzőség.

Igen, biztosan. Persze kérdés, lehet-e irigyelni valaminek a hiányát? Kiszámíthatóság, munkahely, lakás, autó, hitel, iPhone, adó, elvárások, jómodor... Az is lehet, ki se bìrnám, ha akár csak egy évig hajléktalan lennék.Vajon úgy érezném, a vilàg elrohan mellettem, láthatatlanul állok az út szélén vagy ellenkezőleg, kinyílna, lelassulna a világ és tétje lenne mindennek? Minden gyereket foglalkoztat a halál. Mikor kicsi voltam, engem az borzasztott el, hogy ha meghalok, akkor is lesz holnap, felkel a nap, lemegy a nap, zajlik az élet, csak én nem leszek ott. Persze akkor sem voltam, mikor még nem éltem. És nem mondhatnám, hogy most, hogy élek, minden napom maga a kaland és maga a csoda... Ahogy egy rég meghalt hajléktalan írta:

Egy homokszemben lásd meg a világot,
egy vadvirágban a fénylő eget,
egy órában az örökkévalóságot,
s tartsd a tenyeredben a végtelent.

Tetszik az írásod. Tetszik, ahogy elmerengtél, elgondolkodtatott az esemény.
Szerintem akkor és ott, csak azt irigyelted tőlük, amiben gazdagabbak voltak mint te, hogy vannak egymásnak, hogy a maguk nyomorúságos voltában elfogadják, szeretik, testileg is kívánják egymást. Te pedig magányos. Nincs akit megölelj, nincs akivel együtt szédülj bele a csókok végtelen lázas örvényébe, hiába fekszel a puha ágyba aznap este, egyedül forgolódva csak sokára tudsz majd elaludni.

Ez a hajléktalan pár, mint a fenti fosztóképző is utal,rá ....talan ! Nincs semmijük azon a szabadon eresztett ösztönvilágukon kívül,melyet mi "civilizáltak" próbálunk kordában tartani.Csak vannak, ösztönből cselekszenek,mintegy külön világban !
Nem meditálnak,nem írnak, csak vannak !
Kevesebb kell a "boldogsághoz" mint gondolnánk....
Ezt a nihilt,ezt az "ürességet " azt,hogy ők ott és akkor megtehették AZT amit nekünk civilizáltaknak nem szabad, ezt a "lehetőséget irigyelted " talán.....

Abba gondoljatok bele, hogy ha 2016-ban is megbotránkoztató a vers, akkor mennyire lehetett az a maga idejében! Nyilván van benne tudatos provokáció, az úgynevezett polgári értékrend arcul csapása, a szokásrend felrúgása, a következmények teljes semmibe vétele, stb. De felfogható a vers úgy is, mint egy kiállás az emberi jogokért.

Régebben történt, hogy mentem haza a munkahelyemről és arra lettem figyelmes, hogy csörömpöl a villamos. Egy hajléktalan pár botorkált a síneken, majdnem a villamos alá kerültek. Én a zebránál vártam, hogy zöldre váltson a lámpa (gyalog mentem) és jól emlékszem, eszembe jutott, hogy biztos arra mennek majd tovább, amerre én. Így is lett, de mivel ők mentek keresztül tökön-paszulyon, elém kerültek. Gondoltam, megelőzöm őket, de hamar kiderült, ez nem egyszerű. Egyrészt a parkoló autók miatt szűk volt a hely, másrészt úgy kóvályogtak, mint a gólyafos a levegőben. Szóval úgy voltam, mint Hamilton Monacóban, nem tudtam előzni. Mígnem eljött a kerékcsere, pontosabban a vizelés ideje, a pár férfi tagja kedélyesen locsolni kezdte az egyik fát a járda mellett. Erős, egészséges sugárban és bőségesen áradt a húgy. Ezt a járdán kígyózó patakocska is bizonyította. Ez volt az én nagy esélyem, el is sasszéztam mellettük. Odaértem a buszmegállóba és nem is lepődtem meg, mikor ők is megálltak a buszmegállóban. Azon sem csodálkoztam, hogy ugyanarra a buszra szálltak. Nyilván másik ajtón szálltam fel. Ami viszont meglepett, az az intenzív csókolózás volt, amibe a buszon kezdtek. Mintha egymás gyomráig ledugták volna a nyelvüket. Az tuti biztos, hogy ők aznap este dugtak - míg én nem.

Egyszer írta a Berki (nem a tornász, hanem a másik Berki, akit egy ország utál) a Facebook-on, hogy nem tetszik bennem valami, akkor menj és javítsd ki magadban. Vagy valami ilyesmi. Nem tudom, érthető-e, mire akarok kilyukadni. Ez a büdös, mosdatlan, társadalmilag lecsúszott pár (nem törődve a következményekkel, nyilván jegy és bérlet nélkül, az utcán hugyozva, stb.) csókolóznak a buszon és bizonyára kefélnek is este, nem akarom tudni, hol, mint a nyulak, míg én, a tisztes középosztály tagjaként, stabil munkahellyel, éves bérlettel, minden lépésemre figyelve csak nézem őket és túl az undoron, haragon, szégyenen azért felmerül bennem, hogy vajon mit irigylek én tőlük? Miért fáj nekem az, hogy boldogok a maguk nyomorult életével, a kilátástalan jövőjükkel? Miért fáj nekem, hogy vannak, léteznek? Nem halunk meg a végén ugyanúgy mind? Dehogy nem. Szabadul bármelyikünk is élve innen? Nem. Akkor meg?

Kingston csak talált egy verset, ami alátámasztja Angi bevezető sorait.
Viszont a lényegi kérdésre ez sem adja meg a választ... :-)

M .
Te tudsz valamit :DDDD

Kingston, szerintem rossz helyen keresgélsz... :S Csak szólok...

M.

Na tessék, hölgyeim, nem hiába vártatok az urak véleményére... :-DDD

Ady Endre: Az én menyasszonyom

Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,
De elkisérjen egész a síromba.
Álljon előmbe izzó, forró nyárban:
„Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam.”
Legyen kirugdalt, kitagadott, céda,
Csak a szivébe láthassak be néha.
Ha vad viharban átkozódva állunk:
Együtt roskadjon, törjön össze lábunk.
Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk:
Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk.
Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba:
Boruljon rám és óvjon átkarolva.
Tisztító, szent tűz hogyha általéget:
Szárnyaljuk együtt bé a mindenséget.
Mindig csókoljon, egyformán szeressen:
Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben.
Amiben minden álmom semmivé lett,
Hozza vissza Ő: legyen Ő az Élet.
Kifestett arcát angyalarcnak látom:
A lelkem lenne: életem, halálom.
Szétzúzva minden kőtáblát és láncot,
Holtig kacagnók a nyüzsgő világot.
Együtt kacagnánk végső búcsút intve,
Meghalnánk együtt, egymást istenítve.
Meghalnánk, mondván:
„Bűn és szenny az élet,
Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek.”

Igazad van ,)
Minden fiú részben ezt keresi ,)

Kedves Angi, Gina!

Szerintem mi nem ezt keressük nálatok... (illetve én biztos nem!)

Amire nekem szükségem van, az egy icipici elszakadás a világ zajától, egy kis burok, ahol én vagyok a középpontban. El tudok tekinteni a kilóktól, a centikől, a ruháktól ha ezt megkapom. Hasonlóan lehet valaki irtó szexi, ha ezt nem tudja, az nekem gáz...

M.

P.S. All I want is a peace on the whole world, and a good blowjob.

Legalább írt egy pasi ennyi XDDDDDDDDDDDDDDDDDDDDD

Spyyyy :))))

Te egy imádni való troll vagy ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥ ♥

Angi kedves, érdekes amit leírtál, gondolkodtam rajta sokat és nem tudok veled azonosulni.
Nekem egy férfi akkor sem vonzó, ha borostás, jól öltözött, gazdag és szuper intelligens!
Gondolom bennem van a hiba... :-DDD

Én is :D Addig bedobok egy sört XDDDD