Válás vagy kitartás hozzászólásai

Mellettem lett ilyen!Elfogattam amikor megszűnt a munka helye 91-ben hogy Ő csak abban hajlandó elhelyezkedni,mert csak azt szereti csinálni.És megfeledkeztem arról hogy engem nem kérdezett meg hogy szeretem-e azt csinálni amit csinálok.Én dolgoztam látástól mikulásig ő meg 10 év alatt 1 évet.Ennyi a többi meg a járulékos dolgok amit hozott magával ez a felállás.

Így utólag rágódni rajta, már csak mások okulására van esetleg értelme, ami volt elmult, előre kell nézni.
Mikor összeházasodtatok, már akkor is ilyen volt, csak a kezdeti rózsaszín köd elfedte, vagy a " majd megváltozik" hamis ígérete miatt mentél hozzá? Vagypedig az évek során lett melletted " semmirekelő" ? - ebben az esetben vajon mi válthatta ezt ki belőle?

Igazat adok neked Karak,de nálunk az a tipikus eset ált fent,hogy egyedül voltam a kapcsolatunkba,persze ezt én csak utólag láttam meg.Sajnos!Bár mi volt mindig mindent nekem kellet megoldanom,ő soha sehova nem ment,se intézkedni,se szülői,se semmi.D mint mondtam,én későn ébredtem fel,ezt mindenki látta csak én nem.

Az a baj hogy én annyira sokat dolgoztam hogy nem gondolkodtam a kapcsolatunk milyenségén.Mások mondták hogy ezt már sokkal régebben meg kellett volna tennem!De mint mondtam annyit dolgoztam hogy én nem láttam az intő jeleket.

Persze, hogy nem kell az első,de a sokadik akadálynál sem feladni.
Viszont az akadályokat le kell győzni, a problémákat folyamatosan ahogy jönnek, meg kell oldani, mert ha csak toljuk magunk előtt, a végén áthatolhatatlan falat képeznek, amit aztán vagy komoly kölcsönös elhatározással, kitartással sikerül lebontani, vagy nem marad más mint az elválás, ami bizonyos helyzetekben helyes döntés, de egy hosszabb kapcsolat után hasonló egy életmentő amputáló műtéthez.

Általánosságban nem lehet helyesen válaszolni, az élet sokszor produkál érdekes történeteket.
Viszont vannak szerintem tipikus hibák, amiket sokan elkövetnek a kapcsolatuk kárára. Amikor érezzük, hogy valami nincs rendben, hajlamosak vagyunk a másikat hibáztatni, nehéz belenézni a tükörbe, hogy vajon nem mi változtunk-e meg negatív irányba, és a társunk lépése már csak erre adott reakció.
Sokszor esünk a régi vicc szerinti nyuszika hibájába is, hogy: " Ba..meg róka a létrádat! " ( A róka itt nem Karak:) )
Mikor az élet más területén szembesülünk egy problémával, akkor ugye egyértelmű, hogy mindíg az alapvető hibát kell megkeresni, és nem a tüneteket elfedni, ezt az elvet alkamazva sok konfliktustól lehet gyökeresen megszabadulni.

Igen ez valóban így van Angelika, csak hol húzzuk meg a határt ?

Szerintem az első akadálynál és problémánál még nem kell feladni.

Sziasztok, Várom nemtől függellenül a véleményeket :)