Válás vagy kitartás hozzászólásai

Yesss, azért szerintem a férfi mondjon (néha) érdekes dolgokat .

Köszi Viva,

Üdv!Szerintem! Ahogy mondtad Bius,a beszélgetéd, egymásrafigyelés stb.Kiegészíteném még! Mindenkinek vannak gyengeségei,kevésbé előnyös tulajdonságai, ha ez a másikban megvan akkor úgymond kiegészítik egymást.Ettől lesz egy egész,mert egy házasság vagy párkapcsolat úgy működőképes ha egyként tekintünk rá.Viszont nemrég hallottam, hogy az legjobb felállás, a csöndes férfi és a cserfes nő.

Jó tèmát sikerült felfedezned Bius.

Sziasztok!Szerintem egy kapcsolat,házasság minél tovább tart annál bonyolultabb lesz.egy osztálytársam mondta(nő és több éve házas),hogy egy kapcsolat alapja a jó szex.Szerintem a beszélgetés,az egymásra figyelés,türelem,közös hobbi a rendszeres sport és az utazás.Ezek egy kapcsolat alap kövei.Ha nem vagyunk boldogok a házasságban változni kell kívül és belül is.Itt jön a kapcsolat igazi próbája.Változni nagyon nehéz ,az egó nem mindig engedi.Ha már csak a kitartás van és "a sok hosszú év amit együtt töltöttünk" a válás lehet a megoldás.Sokkal jobb szingliként mint egy kiüresedett és boldogtalan kapcsolatban élni.

Szerintem a házasság olyan mint a nyers vas!
Igazán a külső tényezők tudják össze kovácsolni, de ha nincs elég tűz,( türelem , egymásra figyelés, alázat) csak széjjel veri az idő kalapácsa.
Érzésem szerint sokan válás után jóva,l több kudarcos próbálkozás után jön rá az ember hogy az volt az igazi!
És ha van az emberben kellő önkritika, talán azt gondolja, hogy többet kellett volna vállalnia a kapcsolatért!
De ezt már ritkán valják be! Mert oda lesz a büszkeség:)

Szövegről vélemény? :D
Lehet utálni stb., de egy ideje feltűnt, hogy tartalma van annak amit publikál...
https:/www.youtube.com/watch?v=ceoDqUCgo9Q

Bocs KARAK, az utolsó mondataiddal nem egészen értek egyet.

Szerintem a feleknek NEM önmagukat kell adniuk, hanem azt, ami a másiknak hiányzik. A hiányok kielégülése adja a boldogságérzetet. Ettől lesz egy párkapcsolat IGAZI, azaz boldog. Igyekeznem kell kielégíteni a hiányokat, de nem erőltetem páromra azt, amit nem akar és fordítva.
Most végleteket hozok példának.
- Ha az én „egész valóm” - ahogy fogalmazol - egy szoknyapecér kujon, akkor hiába akarom azt adni, nem ismerek nőt, aki ezt akarná állandóra kapni. És fordítva, ha a nőm egy „fapina” típus, akkor hiába akarja azt az lényét adni, ha nekem egy kacér, démoni, szexi, buja „dög” kell.
- Vagy ha az „egész lényem” egy otthon joggingban TV –t néző, hűséges, de pöcs, akkor hiába akarom azt adni, ha a nő egy macsót szeretne maga mellé.
És sorolhatnánk vég nélkül.

A holtpontra jutott kapcsolatoknál azt kell tisztázni, mi a másik hiánya, és azt ki tudja e elégíteni a partner „jó szívvel”. (Ez gyakran valamiről való lemondást is fedhet.) Ha nem, akkor szétmehet a kapcsolat akár a végletekig húzva, egymás agyára menve.

Szép fogalomnak tartom a „feltétlen bizalmat”, de a bizalom csak megszerzett tapasztalatok alapján keletkezik, létezik, szerintem magától nincs. A holtpontra jutó kapcsolatban hiányok lépnek fel és általában a bizalom az első, ami elvész. Nem bízik a fél benne, hogy vajon megkapja azt az érzelmi töltést, biztonságot, törődést, stb…., amire vágyik. A bizalmat kell sok munkával helyreállítani a kapcsolat megtartása érdekében.

Hogy mi egy kapcsolatnak az általad nevezett "ideális állapota"? Az, ha mindkét fél megkapja benne azt, amire szüksége van a boldogságához. Van ilyen? Szerintem kompromisszumok nélkül csak a mesében. Attól a valódtól, énedtől meg kell kímélni a kapcsolatot, amire a másik nem vágyik.

Egy példa magamról csak a testi adottságokat érintve. Az első nőm egy magas, "nagydudás" csaj volt. Ez beégett az agyamba. Nem csoda, hogy az ilyen nők első vizuális ingere vágyat ébresztenek bennem. (Meglepetésemre újabban a szőke „kiscicis”is.) A páromra ezek közül egyik típus sem illik. De érezzem magam BŰNÖSNEK, mert IDŐNKÉNT vágyat érzek? Na neeem! Még ha kis hazugságok, kis titkok, kis külön úton járás által is, de hiányérzeteimet kielégítem a lehetőségek határain belül. Természetesen egy bizonyos MÉRTÉKet - amit a kapcsolat még elbír - tartani kell. Mondhatjuk, néha másnál vacsorázom. A kapcsolaton kívüli kielégüléseim (nem csak ejakulációra kell gondolni!) mellett, és minden mással együtt MÉGIS több mint 2X éve vagyunk házasok. Nálunk én vagyok a kikacsingató, és ha tud is a dolgaimról, akkor bölcsen átlép felettük. Vélhetően nem vetem el a sulykot a határain kívülre. Ez a megengedett magánszférám. De az is lehet, hogy nem tudja. Egyikünk sem gondolkodik váláson.

Azt írod - Minden hazugság, titok, külön úton járás, távolítja a kapcsolatot az ideális állapottól, - de itt jársz ebben a „külön utakat” biztosító beszámolók világban. Akkor Te nem törekszel az „ideális állapot” felé?

Visszatérve a feltétlen bizalomra, az szép, romantikus, de ha akár egy picit is felmerül benne a kiszolgáltatottság érzése már számomra veszélyes, félelmetes. Azt jelenti, hogy akaratomtól függetlenül történhet velem valami. (Talán kivéve, ha valakinek SUB hajlama van, de ehhez nem/sem értek. Nekem az régen rossz, ha kiszolgáltatottság, különösen, ha félelem tartja össze a kapcsolatot.

Összefoglalva, szerintem egy párkapcsolatban pont az eltérő egyéniség miatt, nem lehet a teljes őszinteséggel a legideálisabbat kialakítani, belegázolhatsz a másik "lelkébe". Két ember vágyai - különösen, ha nemben is eltérnek - soha nem fogják egymáséit teljesen lefedni. Ezért mindenkinek kell legyen olyan magánszférája (egy saját szobája, külön útja), olyat ahol egyéni vágyait is megélheti függetlenül a párjától.
Van is egy mondás féle. A hosszú kapcsolat titka az elegendő mennyiségű különélés.

Válás vagy kitartás? Ha a beteljesületlen vágyakért tett lépéseink nem hoznak sikert és van esély egy jobb életre, akkor a válás. Különben kitartás, és dolgozás a kapcsolatért.

Minden fentebb hangoztatott gondolatomat borítja a GYEREK/ek megléte. Akkor nem létezik nálam egyéni érdek. De ezt máshol már kifejtettem, most nem megyek bele.

A házasság és a kapcsolatok egy kicsit olyan se veled se nélküled állapotokat tükröznek, ahogy jönnek a jó dolgok és a hullámvölgyek ...

Az a kérdés, hogy amikor még van értelme a kapcsolatnak, mit kezdünk a törvényszseűen jövő problémákkal, konfliktusokkal. Sikerül lezárni őket, vagy toljuk magunk előtt, és egy idő után elviselhetetlenre duzzadnak.

Néhány napja fültanúja voltam egy jelenetnek, miközben a kocsiban ülve várakoztam egy ismerősre.
:
Egy félrészeg hajléktalan kinézetű 30 év körüli férfi és egy 50 év körüli nő beszélgetett hosszan mellettem a parkolóban.
A fazon kesergett, hogy a barátnője haragszik rá, nem áll vele szóba, pedig mennyi ajándékot( kávé, csoki, meg ilyenek) adott már neki, most is vett neki bobnbont, de el se fogadta.
Erre az idősebb nő ( nem ő volt a barátnő) válasza, tanácsa:
-Elmondtam már ezerszer neked, ezzel a hozzá álással egyetlen egy nő sem fog szóba állni veled. Ha egy nőt ajándékokkal akarsz megszerezni, vagy kiengesztelni, az olyan, mintha kurvának néznéd. Legyél megbízható, tartsd be az igéreteidet, csak olyat igérj amit meg is tudsz tartani, lehessen számítani rád. Ez kell a nőknek, nem az ajándékok, és le se tudod magadról vakarni őket.

Megdőbbentett ez az életbölcsesség, és főleg olyan személy szájából, aktől kevesen nézték volna ki.

Valahol ez lenne az igazi párkapcsolat lényege, hogy nem azt adom a másiknak amim van, hanem saját magamat, egész valómat, viszont cserébe én is megkapom a másikat egész lényében. Persze ez az állapot kiszolgáltatottá teszi mindkét felet, és feltétlen bizalomra van szükség egymás iránt, de ha meg tud valósulni, az mindent megér.
Minden hazugság, titok, külön úton járás, távolítja a kapcsolatot az ideális állapottól.

Kitartani vagy sem? Ha beleszólhatok...
Szerintem, ha egy kapcsolat, vagy házasság működik, kisebb hibákkal, problémákkal, de még akad benne jó, nem érdemes kockáztatni.
Viszont, ha már több a rossz, mint a jó benne akkor meg nem szabad erőlteti a kapcsolatot tovább. Az mindenkinek csak szenvedés. Feleségnek., férjnek, gyereknek(ha van)
Persze nyilván nem lehet higgadt, hideg matekkal eldönteni, hogy megéri-e folytatni, ezt minden ember magának érezheti csak.

Mindenesetre ha én kapcsolatban lennék, nem kockáztatnék, kitartanék amíg van értelme. De engem ez a veszély nem fenyeget, sajnos, és valószínűleg nem is fog. Nincs és nem is valószínű hogy lenne kihez hűségesnek lennem, szóval nekem csak az itteni lányok vannak.

Hát százszónak is egy a vége, tudom én , hogy az embert hajta a vére, meg az otthoni dolgok már nem működnek jól, unalmas is már, de amíg értelme, nos, amit elmondtam, én azt tenném.
De ezt tényleg mindenki csak maga érzi, nem bújhatunk a másik bőrébe, és ha közösen már csak problémák vannak, akkor jobb befejezni.

Öröm számomra, hogy ha így gondolod Pepe, remélem nem lesz belőle itt ráfázásom ...

Természetesen az ittenire gondoltam!
Az őszinteséget sokan félreértelmezik!

Szia Pepe, az itteni nyíltságra vagy ahová járok a nejemmel ?

Szia Domi!
Maximális tisztelet az őszinte szavaidért, de ez nem biztos ,hogy jó ötlet!D
A nyíltságodra gondolok!

Szia Karak, amit írsz már elkezdtük, holnap is megyünk, ez egy hosszabb folyamat, ott is megmondták, lehet szakítás lesz a vége aminek a nejem annyira nem örült ahogy láttam ...

Domi!

Fanni csevegőjében feltett kérdésedre a válasz, (minden bántó szándék nélkül , azért is pontoztam ott ki a mondat folytatását ) :

de te rajtad igazi.

Én komolyan javaslom nektek egy mediátor felkeresését. Segítene tisztázni, helyretenni, hogy tulajdonképen mit vártok attól az életközösségtől, amiben éltek, mit tudtok nyujtani és mit szeretnétek kapni egymástól. Egy kívüláló szakember, meg tudja látni és számotokra is világossá tudja tenni, hogy hol vannak a homokszemek a kapcsolatotok gépezetében , és ez alapján ha a kölcsönös szándék is meg van, tudatosan lehet a problémákat kiküszöbölni, vagy kompromisszumokat kötve harmonikusabban együtt élni.
Ennek hiányában csak gyűlnek a feszültségek, és csak idő kérdése mikor szakad el a cérna. Minnél később annál fájdalmasabb lesz, mikor egyszer csak kiborul a bili.

Én ezt az alapján látom így, hogy a hozzászólásaid szerint nem a magad döntései alapján éled az életed, hanem a párodtól függsz. Vágyaid vannak, hogy meglátogass egy lányt, szíved szerint mennél is, csak a nejed póráza tart vissza.
Én nem mondom azt, véletlenül sem, hogy szakítsd el azt a pórázt, és égesd fel a családi kapcsolatodat a vágyaid kiélése érdekében. Minden vágyunkat úgysem élhetjük meg, nem lehetünk olyan mint egy gyerek, aki beszabadul egy édességboltba és minden elérhetőt magábatöm, attól felnőtt az ember, hogy felelőséggel, de szabad akaratából dönt igen vagy nem között.

Van ebben igazság Zain :)

"Jobb a borzalmas vég, mint a borzalmak vég nélkül."

Beszélgettem egyszer egy elvált hölgyel, aki hosszas vívódás után, az anyagi biztonságot feladva kezdeményezte a válást.
A férje hosszú ideig folyamatosan megcsalta, de nem magát a tényt volt nehéz elviselnie, hanem azt, hogy ezt az ismerettségi kör előtt nyiltan tette, és így végtelenül megalázottnak érezte magát.
Én azt mondom, folyamatos stresszben élni, rettegve a lebukástól, nem éri meg, szánalmas állapot.Egy nő úgyis egyszerűen megérzi, ha a párja eljár kalandozni, legfeljebb nem szól, és keresi a bizonyítékot arra amiről meg van győződve.
Meg kell beszélni, hogy ha nincsenek a szexuális igények valami oknál fogva összhangban, lehet-e más megoldást találni. Az igazi megcsalás nem is az, hogy mással (is) van szex, hanem a hazugság, a másikat megpróbálni át verni, és nagyon szánalmas, ha az mindent tud, csak nem szól.