Válás vagy kitartás hozzászólásai

Csók Fere :*
A Kos egy igen jó jellem szerintem is :)))))

Sajnos erre nincs tuti recept, az a kérdés megéri-e még tovább szenvedni akár a gyerekért vagy mert csak valamiféle szeretetből nem elválni ?

Peszkimo!

Rengeteget irtal, de han nem veszed sertesnek csak kesobb reagalnek az irasodra, mert nincs mostanaban sok idom!

A masik temara roviden most csak annyit irnek, hogy a velemenyem es az en mit tennek, illetve teszek nem biztos,
hogy segit a problemadon, talan
ad egy iranyt, viszont az esetemben bejott!

Gina!

Most latom, hogy Kos vagy!:)
Nem megyek bele jellemzesbe,
de szamomra mindig nagyon tuti kos/kosok kozeleben lenni!:)

Mordechai :(
Igen sajnos ezek nem egyszerű dolgok megértem:( Az biztos nem lennék sokatok,helyében :(

Karak :)
Akár velem IS érezhetsz együtt ...:)))))) :D

Szep volt peszkimo. Felvilagosult es empatikus meglatasa a problemanak.

Peszkimó!

Hm.. Ahogy követlek, neked is kavarognak, örvénylenek a gondolataid, az elveid ,az érzéseid meg a vágyaid. A kis szolíd masszázsprogramok után táncrakéred az egyik legdögöseb vadmacskát?
Kb. együtt tudok veled érezni.

Nincs ezzel baj peszkimo :)
Szerencsére nem vagyunk egyformák és máshogy gondolkozunk:))
Ettől színes a világ ^^

De amit én gondolok: Egy gyerek igen is tudja ha nincs rendben minden.Csak magában totózik mi nem stimmel vajon .Szerintem ez ugyanolyan káros.És egyet értek mindenki felelősséggel tartozik a gyerekéért,de azt ne feledd el egy rossz házasságban a gyerek is tönkre megy . És azért az a tapasztalat,hogy nem tudnak "bébében" élni azok akik nem szeretik egymást.1000-ből egy ilyen lehet .

Neemmm ezt írtam drága szivem peszkimo :))
Nem ez volt a lényeg )))
Én úgy írnám : -Ami nem megy nem kell erőltetni:) ennyi:))
De nézd el nekem a gondolkodásom igazi KOS vagyok:) Gyorsan hozok döntéseket.)))És sosem bánom meg :))
Volt részem ilyen huzavonában és utólag azt mondom 6 évet kidobtam az ablakon a kukába :P ,)
Köszönöm :*
Ösztönös minden cselekedetem :) Szeretem az embereket úgy ahogy vannak :))))

Gina Cicccc!
Nem értesz egyet azzal, hogy a végsőkig küzdeni kell? Nem baj. Pár gondolatomat megismerhetted Fere –nek küldött szösszenetemből. De légyszííí adj majd még 1-2 óra lehetőséget egy huncutkodásunk után, hogy átbeszéljük.
Vagy legyen inkább 2-3-4-5-6 menet? (Hú de sokat akar a szarka, de nem biztos, hogy bírja a farka.) Majd elválik, mennyire tetszem/tetszünk egymásnak.
Ahogy követlek itt az oldalon, valamit nagyon tudhatsz a pasik kezeléséről. (A bánásmód pszichológiája?) Ahogy azt a sok „off” -olást kezeled a csevegődben bámulatos. Tudatos? Ösztönös? Majd kiderül.

Fere!
Már miért ne adjak tanácsot, ha én azt úgy gondolom?
Amúgy nem adtam! Nem ítélkeztem senkiről, csak a véleményemet írtam le, arról ahogy én megéltem, tapasztaltam és gondolom. Még KÉRÉSSEL se akarjon bárki a gondolatszabadságomban és véleménynyilvánításban korlátozni az ÉLETBEN!
Azzal kezdtem a mondatot: VÉLEMÉNYEM, hogy…

No! Itt néhány dolgot tisztába kell tegyek ami engem érint. Kicsit bővebb leszek, mint korábban, mert úgy látom a rövid terjedelemből adódóan fél szavakból nem értjük egymást.
Az egész írásodban foglaltakkal szemben egy kötőszóval sem állítottam mást. Nem írtam értekezést minden lehetséges részletről. Most sem fogok tudni. Mindenkinek lesz egy saját maga agyával, gondolkodásával feldolgozott esete. Ez nem baj. csak ne "fikázzuk" a másikat.
Amikor problémám volt a gyerek miatt, jártam nem egy gyerekpszichológusnál és tőlük tudom, a gyereknek olyan „szenzorjai” vannak, melyekre mi felnőttek már nem is gondolunk. Gondolj bele! Amikor szinte még ki se nyílt a csipájuk, még azt sem tudja apja anyja vagy e, már a hanghordozásodból, az arckifejezésedből is tudja mi a helyzet. Jó, vagy rossz. Akkor hogy ne venné le már azt is, amikor csak nincs jó hangulat a két szülő között.
A világon minden kapcsolatban fellépnek a „jó dolgában meghülyül” esetek. Nálunk is bekövetkezett. A konfliktuskezelést tudni azért volt jó, mert segített az értetlen felet is abba az irányba terelni, megértetni, hogy mi a jó a „saját vérének=gyerekének”. Ahol egyik fél sem képes a saját egója miatt a konfrontációtól eltávolodni és megoldást keresni, azoknál marad a helyzet reménytelen. A gyerek szempontjából nézett konfliktuskezelés lényege, hogy elérd, a másik fél is azt akarja, amit te magad. A gyerekért. Persze, ahogy írtam, a kompromisszumhoz mindenkinek hozzá kell járulnia! Ahol nem megy és minkét felnőtt hülye, na ott sínyli meg a gyerek! Ott tényleg csak a válás marad. Sérül a gyerek, igaz kiesebb mértékben, mintha a két "hülye" mellett nő fel.
Ahol a végsőkig kitartanak, BÉKÉBEN egymás mellett tud élni a két felnőtt, ott a gyerek is stabilnak érzi a helyzetét, nem lesz zavart, nem kell 3 évig pszichológushoz járnia tinédzser korában (Bocsi Gina, plíííííííz ne vedd személyeskedésnek, csak hoztál egy példát!) stb, stb.
Azért kell a végsőkig dolgozni, mert a válással biztos sérülés lép fel. Nem csak a gyerekben, de a felekben is. Mindent leves a gyerek. Az életben a gyereknek is szembesülnie kell a konfliktusokkal, látnia kell. De azt is, hogy a MEGOLDÁS is jön utána. Ettől stabil marad az alap.
És most csak a család szempontjából mondom, a világ egyéb terhelését (ovi, játszótér, suli, tinédzser kor, első munkahelyek, bla, bla, bla,....) is meg kell majd tanulnia kezelni. Mi van, ha már az alapokkal a szűk családdal nincs minden rendben?
Érdekes, hogy a baráti körömben ahol a szülők nem váltak el, ott a gyerekeik is tartós kapcsolatban maradtak a gyerekek születése után. Jobbak voltak a tanulásban, a felnőttélet kezdésben. Jobb alap, jobb minta. Ahol válással oldották meg a konfliktust, ott sokkal több lett a válás, ezt látták mintának. Nem lett mindenhol optimális/happy az életút. És csak a saját generációmról írok, de a mi utódainknál is kezd azonos ok okozat eseménysor lejönni. Egy újabb személyes példa: a gyerekem sulijában az össze "problémás" gyerek elvált szülőkőé volt.
A gyerek születésével felelőssé válik az ember és aki azzal védekezik hogy „jaaaaj, de hát nekem is csak egy életem van” azt egy önző egoistának tartom. (Tudom a két szó ugyan azt jelenti, csak hangsúlyozni akartam.) Addig az ég világon semmi gond, amíg nincs gyerek, szeresse magát mindenki annyira amennyire akarja, de utána nincs helye a nyafogásnak. Szerintem az ilyennek érdemtelen, hogy megtermékenyült petéje vagy spermája legyen. (Húú, ez durva volt, bocs!)
Ha már kirepült a „fióka”, akkor már talán szabad/lehet új életen gondolkodni gyerek szempontból.
Nem tudom Karak "mediátoros" problémamegoldás esetében gyerek szerepet játszott e. Láss csodát, ott is működött a kapcsolatért való dolgozás.

Köszönöm, hogy megerősítettél abban, hogy kezelhetetlen ember nincs. Ha ezt tudja már valaki, akkor addig kell dolgozzon, amíg nem éri el a célját. Nem szabad a könnyű felét venni és azt mondani „A MÁSIK” a kezelhetetlen. Adja fel, mert nincs kitartása? A gyerekért sem? Jó hogy nem kakukk (a madár), hogy hagyja, más nevelje fel az utódját. Nem is tudom, van olyan emlősállat, aki fajának másik tagjával végezteti el?

Köszönöm, igen a magam féltékenységét tudom kezelni, de a páromét még nem. De ha annyi ideje együtt vagyunk, valamennyire már jó vagyok. Nem bánnám, ha segíthetnél ebben a témában, de inkább egy másik fórumon, ez másról szól.

Amúgy sacc 10 éve járok pszichológushoz, ha nem is rendszeresen és nem mert dilis vagyok, hanem érteni akarom más emberek viselkedését, gondolkodását. Mondjuk úgy a „bánásmód pszichológiája”? A munkámban is folyamatosan nagyon, nagyon sokat segít. Állítom, ma sem értek a pszichológiához!

Üdv!

Ezzel most én sem értek egyet peszkimo :*
Szerintem sokkal rosszabb ha együttmaradnak.Tönkreteszik egymás és a gyerek életét is mert úgy is észre veszi valami nem stimmel.Holott találhatnának párt maguknak és normális esetben mindenki ugyanannyit lehetne a gyerkőccel :) Én láttam pár ilyen kapcsolatot és mit ne mondjak elég furi (nekem)
Én nem maradnék együtt valakivel akit nem úgy szeretek ahogy kéne...de egyértelmű mindenki más és máshogy gondolkodik.
Ismerek olyan elvált párt ahol a gyerkőc 2 hétig egyik szülőnél ,2 hétig másiknál és boldogan megvannak miközben a házasságuk alatt ölték egymást a végén :))) és a gyerek élvezi a szitut:D
Annyi ugye a feltétele ,hogy közel laknak egymáshoz:))

peszkimo!

A konfliktuskezelesi kurzuson ha azt tanitottak neked ami a velemenyed,
akkor arra kerlek, hogy az eletben ne adj tanacsot senkinek!

A problema az esetek tobbsegeben akkor van jelen, amikor mar boven van gyerek,
persze ez nem torvenyszeru,de ha meg elotte, akkor gyors lezaras lehetseges!
Nyilvan nem a gyerek tehet rola ha a szulo "jo"dolgaban meghulyul es csinal valamit,
de mivel megtortenik a baki, ezert szereploje lesz a tortenetnek,
hiszen latni fogja es erezni, hogy valami nincs rendben, talan meg o is kapbelole!
Nem is talan, hanem biztos!:(

Azert, mert a szulok elvalnak nem jelenti azt, hogy a gyerek elveszti az apjat vagy ritkabb esetben az anyukajat,
de ha nem rendezodnek idoben a dolgok,
akkor jobb kulon boldogabban,
mint egyutt elni egy nem teljes eletet,
ahol boldogtalan vagy, igy nem serul senki, foleg nem a gyerek!!

Kezelhetetlen ember valoban nincs,
de ha nem tudod hogyan kezeld,
ezaltal nem is tudod, akkor nincs is ertelme megprobalni!

A feltekenyseget lehet kezelni,
de csak azt amikor te magad vagy feltekeny!

Szvsz a féltékenység az egyik gyökere mindennek ...

Karak! Jó kis mediátor lehetett, ha azóta is rendszeresen a párkapcsolatodon kívül keresel/találsz örömforrásokat. Nem csak egészségügyi gyógymasszázst. Vagy csak meggyőzte az asszonyt, hogy nézzen félre? Megadnád az elérhetőségét? Elküldeném az én is páromat. Hihihi.
A fórum témájához szólva. Véleményem, hogy ha már meglett a gyerek, akkor csak a végig tartó kitartás jöhet szóba. A lurkó nem akart világra jönni, nem tehet semmiről. Megvonni tőle a valamelyik szülőt bűn. Én elmentem „szakihoz” konfliktuskezelést tanulni. Valójában nincs kezelhetetlen ember, csak rossz kezelés. Persze kell tudni kompromisszumot kötni is. Én régebb óta maradtam nős, mint ahány éves egy közös kedvencünk. Egyedül a féltékenység kezelésének „titkára” nem jöttem rá.

Köszi, igen, már válaszoltam is !

DOMI! Irtam privit.

Szia M.

Igen valszeg maradok a sötét oldalon amíg lehet vagy bírom és lehetőleg lebukás mentesen, féltem a gyereket leginkább.

A válástól annyira nem félek, mert úgysem semmizném ki alapból a nejem, legfeljebb attól tartok ha telhetetlenné válik.

Egyenlőre még tovább szívok vele azt hiszem és próbálok nem lebukni.

Sziasztok,

Köszi Pepe, tudom nem lesz egyszerű ez a kérdés, és tuti recept sincs rá, lelkierő kell és meg kell próbálni okos döntést hozni.

Szia Domi!

Az itt leírtak alapján már eldöntötted, hogy maradsz a sötét oldalon, csak félsz, hogy kiderül és a gyerek issza meg a levét.

Ez alapján (részben saját tapasztalatból) azt tudom mondani, hogy ha az asszony folyamatosan rajtad lóg, és ellenőriz, akkor előbb-utóbb nagyobb valószínűséggel fogsz lebukni.

Ha és amennyiben az asszony nem tudja/nem akarja felfogni, hogy a folyamatos ellenőrzést te nem tűröd, akkor:

vagy külső segítséget kértek (párkapcsolati tanácsadóhoz fordultok) - ahol te természetesen nem vallasz be semmit, semmi rosszat nem csinálsz, csak ez a bizalomhiány megeszi a pozitív hatásokat a kapcsolatotokban - minden megy tovább, mint eddig

vagy előbb utóbb tele lesz a kis tököd (illetve már jól láthatóan tele van) és lelépsz

vagy szívsz tovább, és előbb-utóbb belehülyülsz

A lebukást nem vettem figyelembe, mert szerintem elég ügyes vagy :D

M.