Válás vagy kitartás hozzászólásai

Fere, ezt teljesen jól látod csak nekem fiam van ...

Azt gondolom a nejem szeret engem, hogy melyik általad felsorolttal az nem tudom, de meglehetősen odavan értem, a lebukásom óta nagyon fél, hogy elveszít, én meg nem tudom mitévő legyek mert azért a szabadság és a változatosság is hiányzik az életemből,de mivel azért én is szeretem őt valamilyen szinten és értékelem az ő szeretetét ezért vagyok kétségek között :-(
Folyamatosan ellenőrizget ahogy csak tud és már nehezen viselem, fogalmam sincs mitévő legyek ...

Karak71!

Nagyon szep gondolatok, de ne felejtsuk el, aki szeret az tud gyulolni igazan!

En azt mondom mindegy, hogy hazassag vagy parkapcsolat ami tobb eve tart
es van vagy nincs gyerek!
Az elso legyen az, hogy megprobalod helyrehozni es ha tudsz, akkor valtoztatsz dolgokon, mar amin lehet, mert ordogbol angyal soha nem lesz!
Nem ismerem a korulmenyeket,
nem tudom mi zajlik le a fejekben,
de ha nem megy a problema megoldasa,
akkor boldogtalan leszel, nem akarsz vele lenni, nem kivanod es sorolhatnam tovabb, ezert lepned kell!
Becsaphatod az erzeseidet, de orokke nem megy es mindenkinek csak egy elete van, elje vagy probalja meg bopdogan leelni azt!
Nem fog erdekelni, hogy egy Volvo es egy Merga all a garazsban, mert menekulni akarsz es eljon az ido, amikor mindent ott fogsz hagyni...

Az eletunket nagyon nehez ujra elkezdeni,
felepiteni gyakorlatilag a semmibol es rohadt erzes ritkan latni a "lanyaidat",
szoval nem konnyu!:(

A szerelem rajtad is múlik.
Ha te belefásultál a kapcsolatba, az rajta is visszatükröződik.
Nem érzel szerelmet iránta? Valószínűsítem ez azért van mert ő sem mutat feléd ilyen érzéseket.
Mikor készülsz egy itteni randira, ugye szépen felöltözöl, esetleg ajándékot viszel( plusszban), tisztán illatosan, kívánatosan megjelensz a pontos időben( lehet rád számítani!). Az együttlét alatt törekszel a hölgy örömére is tenni. Pedig csak bérelt órát töltessz egy ( senkit nem célom megsérteni értsétek jól ! ) a társadalom által megvetett lánnyal.
El kell kezdeni újra meghódítani, újra udvarolni, meglepni kis apró ajándékokkal, elmenni kettesben egy hétvégére, amit csak te szervezel neki.
A szexben is el kell kezdeni a nulláról épìtkezni, mintha egy teljesen új nőt akarnál meghódítani, fürkészni, keresni, hogy mivel okozol örömet.
Nem volt egyszerű, de ha azt nézem, hogy nincs egy éve, mikor beregisztráltam ide az oldalra, azért, hogy a gyötrő fizikai szükségleteket csillapítsam, és több türelmem legyen, akkor azt mondhatom, látványos a javulás és maximálisan megéri kűzdeni és nem feladni.

Véleményem szerint a szerelem tüzét lehet tudatosan táplálni. Ha egyszer megvolt a közös hullámhossz, meg lehet találni újra és újra. Sokszor keverednek a fogalmak, a rajongás, a szerelem, szeretet között.
Gyakran a szerelmet összekeverik a rajongással. A rajongás tud fellobbanni tőlünk, az akaratunkon kívül csak hirtelen. Elég egy apró mozzanat, egy arcvonás, egy megragadó tekintet, egy fülben visszacsengően édesen kimondott mondat, vagy hasonló, és máris rabul ejt a másik személye, annélkül, hogy alaposabban megismernénk. Itt az oldalon hirdető hölgyek iránti érzés tipikusan ilyen. Rabul ejt, gyötör, átjárja a gondolataidat, és a normálisabb hölgyek rémálma az ilyen levakarhatatlan pasi, -a gonoszabbja akár visszaélhet a helyzettel, és tarravágja a virágoskertedet.
A civil kapcsolatban ebből a rajongásból alakulhat ki szerelem, ha alaposabban megismerve a másikat, megmarad a kölcsönös szimpátia, a két életút egyre jobban összefonódik, eggyé válik. A terheket könnyebb együtt hordozni, az örömök is sokkal többet érnek, ha van kivel megosztani.
Együtt és nem egymás mellett! Szerintem ez a kulcsa a jó párkapcsolatnak, amiért folyamatosan aktívan tenni kell. Erről az aktív folyamatos kapcsolat építésről feledkezünk meg sajnos legtöbbször, vagy csak úgy magunktól, vagy hivatkozva kifogásként vagy jogosan az élet egyéb kűzdelmeire, sokszor együtt sem vagyunk.
A házunkat, az autónkat teljesen természetes, hogy karban kell tartani , ha valami kis hiba mutatkozik akkor idejébe megjavíttatni, és nem utolsó sorban rendszeresen takarìtani.
Az egyik legfontosabbról, életünk párjáról, a gyermekeink anyjáról, akinek a kocsit vettük, akiért a házat építettük, pedig keseregve, önsajnálkozva ugyan, de lemondunk, pedig legtöbbször élhetnénk szerelemben, ami nézeteim szerint nem redukálódik szeretetté, hanem továbbfejlődhet szeretetté.
Rajongás= nem tudok nélküled élni
Szerelem=egymásért élünk
Szeretet= érted élek

Ez igen, csak szerelem nélkül ?

A kérdésben a válasz: Csak szeretetben érdemes továbbvinni.

Igazából az a kérdés, hogy hosszú házasság után már gyerekkel fűszerezve ha már elmúlt a szerelem csak szeretetben érdemes-e tovább vinni vagy hogyan lehet fájdalom mentesen elválni ?

Bizony, a "rózsaszín köd" sok mindent elfed, nagyon sokáig. Pedig látja az ember a jeleket, de nem veszi tudomásul. Ahogy Hofi mondta: "Ha én fele olyan okos lennék előre, mint az anyósom utólag..."

Vajon mi van vele most, hogy már nem tartod el? Összeszedte, megemberelte magát, vagy elindult a teljes lecsúszás irányába?
Gyanítom, hogy sajnos az utóbbi.

Mellettem lett ilyen!Elfogattam amikor megszűnt a munka helye 91-ben hogy Ő csak abban hajlandó elhelyezkedni,mert csak azt szereti csinálni.És megfeledkeztem arról hogy engem nem kérdezett meg hogy szeretem-e azt csinálni amit csinálok.Én dolgoztam látástól mikulásig ő meg 10 év alatt 1 évet.Ennyi a többi meg a járulékos dolgok amit hozott magával ez a felállás.

Így utólag rágódni rajta, már csak mások okulására van esetleg értelme, ami volt elmult, előre kell nézni.
Mikor összeházasodtatok, már akkor is ilyen volt, csak a kezdeti rózsaszín köd elfedte, vagy a " majd megváltozik" hamis ígérete miatt mentél hozzá? Vagypedig az évek során lett melletted " semmirekelő" ? - ebben az esetben vajon mi válthatta ezt ki belőle?

Igazat adok neked Karak,de nálunk az a tipikus eset ált fent,hogy egyedül voltam a kapcsolatunkba,persze ezt én csak utólag láttam meg.Sajnos!Bár mi volt mindig mindent nekem kellet megoldanom,ő soha sehova nem ment,se intézkedni,se szülői,se semmi.D mint mondtam,én későn ébredtem fel,ezt mindenki látta csak én nem.

Az a baj hogy én annyira sokat dolgoztam hogy nem gondolkodtam a kapcsolatunk milyenségén.Mások mondták hogy ezt már sokkal régebben meg kellett volna tennem!De mint mondtam annyit dolgoztam hogy én nem láttam az intő jeleket.

Persze, hogy nem kell az első,de a sokadik akadálynál sem feladni.
Viszont az akadályokat le kell győzni, a problémákat folyamatosan ahogy jönnek, meg kell oldani, mert ha csak toljuk magunk előtt, a végén áthatolhatatlan falat képeznek, amit aztán vagy komoly kölcsönös elhatározással, kitartással sikerül lebontani, vagy nem marad más mint az elválás, ami bizonyos helyzetekben helyes döntés, de egy hosszabb kapcsolat után hasonló egy életmentő amputáló műtéthez.

Általánosságban nem lehet helyesen válaszolni, az élet sokszor produkál érdekes történeteket.
Viszont vannak szerintem tipikus hibák, amiket sokan elkövetnek a kapcsolatuk kárára. Amikor érezzük, hogy valami nincs rendben, hajlamosak vagyunk a másikat hibáztatni, nehéz belenézni a tükörbe, hogy vajon nem mi változtunk-e meg negatív irányba, és a társunk lépése már csak erre adott reakció.
Sokszor esünk a régi vicc szerinti nyuszika hibájába is, hogy: " Ba..meg róka a létrádat! " ( A róka itt nem Karak:) )
Mikor az élet más területén szembesülünk egy problémával, akkor ugye egyértelmű, hogy mindíg az alapvető hibát kell megkeresni, és nem a tüneteket elfedni, ezt az elvet alkamazva sok konfliktustól lehet gyökeresen megszabadulni.

Igen ez valóban így van Angelika, csak hol húzzuk meg a határt ?

Szerintem az első akadálynál és problémánál még nem kell feladni.

Sziasztok, Várom nemtől függellenül a véleményeket :)