"Bevállalja? Igen vagy nem?" Miért járunk lányokhoz? hozzászólásai

Jajj :))))
Én ódákat hallottam a "zsebes" lányoktól egy vendimtől :D mesélte nem egyszer megfújták a pénztárcáját xP

Az biztos, sok izgalmas emlékem van erről az időszakról, és jó néha újra átélni ezeket az élményeket. ;)

Ez is csak egy üzlet ,nem gondolod ? És pénz nélkül ez sem nem működik........

Es ez a lanyoknak is jo, mert hmoore leteszi a lóvét! :)

Az a lényeg Hmoore jól érzed magad ,) Az ember és az igényei változnak :)))

Hát jó kedvem lett így reggel köszi nektek :DDDDDDDD

XDDDDD
Bakker .D Fiatalság bolondság Lord .D
De legalább van mire emlékezni ,) :))))

Érdekes téma, miért ne!

Egy hosszabb kapcsolat utáni válás, majd miután később egy szeretőm kitette szűrőmet, egy kis depibe kerültem. Akkoriban egy megboldogult barátomhoz jártam segítségnyújtás céljából, mármint én segítettem rajta, de nem lehetett, idén januárban magához szólította az úr! Na, ő volt aki a netet bújta éjjel-nappal, és bombázott, hogy miért nem megyek lazítani! A "lazításból" 6-8 év ámokfutás lett! Nem teljesen mind az egész! Volt puhatolózás, ismerkedés az oldalakkal! Volt felfutási időszak! Aztán jött a kicsapongás, ámokfutás egy-két év! Volt a lecsengés, és kivezetés, kiábrándulás időszak, ebben vagyok most!
Az igazi kedvencek eltűntek, nem is volt sok, csak kettő, nem igazán találok hozzájuk hasonlót! A régiek nem izgatnak, de az is lehet, hogy az egész nem izgat már!
Egyébiránt nekem is van "bejárónőm", mint Charly-nak, csak nem itt találtam rá! Tehát jó csaj témában nem szűkölködöm!

Szégyenkeznem nem kell, mert amikor megnyitom a beszámolóim listáját, láthatom, hogy 253 van belőle! "A mór megtette kötelességé, a mór mehet!"

:):):):) ........ha nagyobb cimlet volt nálad, mondjuk ötezres akkor a lány kinyújtotta az balakon és kiszolt, hogy ""hozz má viissza kettőt" ( mert 3 ropi volt egy numera) Előre azt gondolta az ember , hogy keresztet vethet az ötösére, de becsületesen visszaadtak belőle. Akkoriban a város legbiztonságosabb helye volt a" kocsisor", mert a stricik vigyáztak a lányokra és a vengégekre egyaránt, ugyanis ebből éltek.:):)

Tudom, hogy a lányok örülnek neki, ha írok, de mivel sokáig olyan lányokhoz jártam akik nem hirdettek se itt se másutt, úgymond félprofi státuszba voltak, azokról nem lehetett beszit írni. Most már szoktam amikor megyek, de mivel mostanában jó ha 3 havonta eljutok valahova így elég kevés a beszim.

A Rákóczi tér pedig egy érdekes hely volt, mai fejjel érdekes, hogy odajártam. :D
Akkor 20 évesen amikor a legyet röptében megdugtam volna, akkor jó volt érdekes helyek érdekes lányok egymás után, de túl sok pozitív élményem nem volt ott, inkább csak a gyors ürítésről szóltak a légyottok. Mosakodási lehetőség sehol, az már úri hely volt, ahol volt ágy, de inkább csak matrac a földön, üres üzlethelyiségek, kapualjban a falnak döntve a lányt meg ilyenek, szóval tényleg nem volt egy nagy élmény. ;)

Jujj Lord :DDD R.Teres időről nincs valami jó sztorid?:DDD
El sem tudom képzelni az,hogy működött XDDD
Jó lesz priviben is :DDDD

Egy kis megjegyzés (a lányok örülnek ha írsz nekik ,) Nem nektek - nekünk fontosabb,hogy írjatok :* ,) )

Ami késik nem múlik Kis Mafla ,) (Jó a neved :D ) :))))
És nem mindenkinek az a sorsa nagy családja legyen ,) Egyszer csak beesik majd életed szerelme lurkókkal lehet :)))))))))))))))))))

van aki 1 hónap alatt több beszámolót ír mint amennyit én eddig írtam összesen :D :D

Pedig, ahogy látom, "lelkes irogató" vagy.

Érdekes témafelvetés, legalább én is végiggondoltam, hogy tényleg miért is. :)

Már lassan 26 éve járok lányokhoz, anno azért kezdtem el, mert nem volt önbizalmam és a nőkkel sem tudtam úgy kapcsolatot létesíteni ahogy kellett volna, ezért így szereztem magamnak tapasztalatot már nagyon fiatalon. A lányok segítettek abban, hogy a gátlásaimat leküzdjem és legyen önbizalmam is, így simán átestem a ló túlsó oldalára és gátlástalan lettem elég rendesen.

Utána már csak az élvezet miatt jártam a lányokhoz eleinte csak akkor amikor nem volt barátnőm, egy idő után meg már akkor is, amikor csak eszembe jutott kedvem volt hozzá mentem. Ahogy egyik kedves hölgyismerősöm fogalmazta, aki belenyalt a mézescsuporba, az már utána nehezen tudja azt feladni és ez nekem sem megy, mostanában már egyre ritkábban de azért szükségem van ezekre a kalandokra. ;)

Jártam mindenfele utcai harcosok még a klasszikus Rákóczi teres időszakban, majd kuplerájok az ország egész terültén majd újsághirdetések alapján, majd még a klasszikus LHV fórum és persze Carella fóruma alapján az első internetes szárnycsapások érdekes volt, ha megírtam volna minden kis kalandomat akkor sima VIP státuszba lehetnék itt, de erre soha nem kaptam rá, néha írok néha nem.

A negyedik X már célegyenesben van. Kicsit túlkorosnak is érzem magam a családalapításhoz, de ez van. (Igaz, nagyapám is negyven fölött lett apa.) Kösz a jókívánságot!

Köszi, hogy megosztottad. Jelenleg melyik korosztályt képviseled?
Sok sikert párkapcsolat-kialakításban!

Engem alapvetően az önbizalomhiány hozott közel az örömlányokhoz. Fiatal koromban rettenetesen gátlásos és félénk voltam. Ennek oka a saját magam által előnytelennek vélt külsőm és katolikus neveltetésem furcsa elegye. Bár szüleim egyáltalán nem voltak szemellenzős hívők, de valamiért a hit olyan félelmeket és érzékiséggel kapcsolatos bűntudatot ültetett el bennem, amiknek a levét egészen a legutóbbi időkig ittam. Húsz éves is elmúltam, mire kezdeményezni mertem a lányoknál. Azt hiszem ezután egyszerűen peches voltam: többször voltam szerelmes, de érzelmeim sosem találtak viszonzásra. Annyiszor hallottam, hogy "kedves fiú vagy, de legyünk inkább csak barátok", hogy megszámolni sem tudom. (A legjobban az fájt, hogy "olyan rendes ember vagy, nem is tudom, hol fogok találni ilyet..." Kösz, itt állok előtted... :D ) Volt aztán olyan is egyszer-kétszer, hogy belém voltak szerelmesek kolléganőim, ismerőseim, de ezek a lányok nekem nem tetszettek (nagyon nem...). Pech, átkozott pech... Tehát normális párkapcsolatom sosem volt. Ugyanakkor nagyon kívántam a szexet, majd' beledöglöttem a magányba. Ciki vagy nem, harminc éves koromban csókolóztam és szeretkeztem először életemben egy nagyon kedves örömlánnyal, akire jóleső nosztalgiával gondolok vissza. Nem állítom, hogy nem szeretnék normális párkapcsolatban élni, mert nagyon is szeretnék - de továbbra sem találom a "nagy őt". Így viszont olyan álomszép lányokkal randizhatok, akiknél civilben esélyem se lenne. A női szépség, egy bájos mosoly, egy puha, selymes, kedves nő közelsége boldoggá tesz - és nem csak a szex miatt. Az igazán angyali lányok lelkileg is helyre raknak pusztán a kedvességükkel. Ezt csak az értheti, aki tudja, mi a magány. Egy szó mint száz: imádom a szép nőket és máshogy nem tudok közel kerülni hozzájuk. Talán ez az életmód a sorsom. Nagyon tisztelem és becsülöm az örömlányokat, borzalmasan sivár lenne az életem nélkülük!

alhonvéd, Te valamit nagyon elqrhattál otthon!

Kazmaier ez teljesen korrekt így ,)