RÍMFARAGÓK hozzászólásai

Korán Én nem kelek :)
versenyezni Szeretek,
menekülni nem fogok,
de Örökre sem maradok ;)

Versenyre kelni én sem merek,
hisz itt minden rím remek. :)
Szeretjük a páros rimet,
Akiben van művész ihlet. :)

Sokan itt hirdetünk,
igy lesz ismert a nevünk. :)
Szeretjük az erotikát.,
aki nem, kereshet mást.

Mindenki választhat kedvére,
hisz nem megyünk együtt misére.
Van, akinek ez nem jön be,
Ő menekül innét örökre. :)

Veled versenyre kelni nem merek,legjobb ha gyorsan elmegyek.:)))

Fullosan és pornósan,
Várlak Nálam odab@szosan ;))))))

Hmmm...egy facsarás,most jólesne úgy fullosan.:)))

Lassan de biztosan,
Jövő héten ajánlom pontosan,
Eljössz hozzám boldogan,
Kifacsarlak fullosan.

;")))))

Lassan talán eljön az ideje:)) Ahogy a mindenható ígérete szerint sorra kerülünk végre mi is (talán a focisták és érettségizők után), akik a "második vonalban" panaszkodás nélkül (mint a viccben: hogy van? - nem panaszkodhatok:)) gályázunk már közel egy éve.

Nem kell félni,
Menj csak kefélni ;)

Vírusok között

Annyira szeretnék kefélni
Ha nem kéne ennyire félni

Igen,...az ihlet is egy önálló személyiség...ki szabadon járja útját...hiába keresed...csak úgy "rendelésre"...soha meg nem leled...akaratos, önálló döntésre mindig teljes egészében képes...mint a Férfiak nadrágjában lakó...édes,duzzadó ,néha lázadó,tettre mindig kész...gyönyörű Kék Eres,.../de nem a méteres!!!/

Erre találták ki az ihlet szót..:))

Ha szeretném...ha akarom..akkor nem jön a nyelvemre...az istenért sem áll össze...egyetlen egy rímelő sor sem a lelkembe...de ha a vágyam a tetőfokán táncol...akkor ömlik belőlem a szó áradat...csak győzzék az ujjaim papírra vetni azokat...nálam így működik ez a téma...nyilván a "gólya ,tévedésből dobott le erre a csodás bolygóra...

Nem mondom, hogy eredetiben még dallamosabb, merthát... na... de szeretem, hogy megannyi sora szabadon értelmezhető, érthető, köthető múlthoz, jelenhez, jövőhöz. :)

MI sem vagyunk rosszak, de azért el kell ismerni, hogy tarajos és Vaspista bácsi azért tudott valamit...:)

Charlotte von Steinhez

Miért adtad mély tekintetünket,
hogy jövőnket sejtse szüntelen,
s ne ringasson üdvösségbe minket
földi boldogság, se szerelem?
Miért adtad, végzet, azt az érzést,
mely a furcsa forgatagon át
kémlelőn egymás szemébe néz és
tudja kettőnk igaz viszonyát?

Ó hiszen oly sokezernyi tompa
ember alig ismeri szivét,
céltalan lebeg s a fájdalomba
váratlanul taszitja a lét,
ujjong, ha az égre uj sugárnak,
gyors örömnek hajnalpírja tör,
csak nekünk, szerelmes, árva párnak
tiltott az a kölcsönös gyönyör:
szeretni, de egymást meg nem értve,
látni egymást vágyaink szerint,
menni mindig álmok közt veszélybe,
hol az álmok üdvössége int.

Boldog, kinek álma hiu nemlét!
Boldog, akit sejtelme becsap!
Bizonyitja már nekünk minden jelenlét
a sejtelmet és az álmokat.
Mondd, a végzet mit akar mivélünk?
Mondd, hogy köthetett meg ily nagyon?
Mi már egyszer, tünt időkben, éltünk,
s nővérem voltál vagy asszonyom.

Tudtad lényem mindegyik vonását,
tudtad, hogy peng minden idegem,
tekinteted engem játszva járt át,
kit aligha értett földi szem.
Irányt szabtál féktelen futásra,
mérsékelted a vadlázu vért
és a szétdult szívnek nyugovása
angyali karodban visszatért.
Könnyed bűvölettel megkötötted,
s elfeledte, hogy rohan a perc,
volt-e boldogabb, mint amikor előtted,
lábaidnál, hálásan hevert,
érezte, hogy jobb lett a szemedben,
megdobogni szíveden szivét,
ösztönét ragyogni fényesebben
s csitulni a heves, ifju vért.

Mindez már bizonytalan ködökké,
halk emlékezéssé finomult,
fájdalom a jelen és örökké
valóság a szívünkben a mult.
Fél lelkünk maradt, úgy összeforrtunk.
Félhomály csak delelő napunk.
De akárhogy kínoz is a sorsunk,
már mi nem változhatunk.

Goethe (Vas István)

Vers helyett:)

https:/www.youtube.com/watch?v=Lu9RDRn9ATM

Monolog a nagy fenekű lányhoz
(Cyrano után szabadon)

Az Ön feneke túlontúl nagy!

Igen, snassz ez így, én is érzem,
eléggé restellem, elnézését kérem!
Így utólag, kiszínezem hát megjegyzésem.

Térjünk rá a tárgyra,
eme borzalmas hegyomlásra:
Geológus döbbenten látva ezt,
domborzati képződményt nem jelez?

S midőn tömegközlekedik,
ketten ugranak fel, kétségbe esve,
hogy letehesse oda félgömbjeit?

Szele tornádót, vihart nem kavar?
Trópusi ciklont nem mutat radar?

Aggódom e súly miatt, mely hátrahúzza Önt,
s megértem, mikor így sóhajt fel:
Az a szerencsenapom, ha fel nem dönt.

Házi kedvence, ha megijed, emögött búvik meg?

Mikor táncra perdül, a Föld is belerezdül.

Így kiált föl az őslénykutató:
Íme, a Brontosaurus Farmotorozzo!

Hord netán, e rettentő nagy kufferben valamit,
magánál tart mindig egy masszázstatamit?

Nem kell kiabálnia, mint Ace Ventura:
Tessék, tessék seggem lessék!
Hisz' messziről látszik e rémes kreatúra.
Nincsen erre semmi szükség.

Hogy presztízsén csorba semmiképp ne essen,
az emberekkel helyezkedjék mindég szemben!

Persze, nem irigylem én ezért Kegyedet,
hogy az Úr ekkora hátvágánnyal verte meg.
Kisasszony, fogadja őszinte részvétemet!

Inspiráció? Van ebben némi ráció.
Lányos vers után fiúkról is essen pár szó:


Van aki csak noszogatja alkalmi kedvesét,
Van ki toszogatja rendesen, s kitalál egy mesét.
Van aki el is venné, hogy legyen napi öt kanyar,
Nem irigy ő, megosztja más fiúkkal, jöhet aki akar.
Van ki az időt húzza, s van aki a haját,
Van akinek az is kevés, ha ágyba viszel kaját.
Van ki csokrát megtoldja szép borravalóval,
S van aki alkudozna még egy falóval (is),
Van aki úgy érkezik késve, hogy borostás,
Mégis ír neked olyan beszit, amivel aláás.
Van ki alaposan utánad olvas, tanulmányoz,
És van aki nem megy kétszer egy lányhoz.
Van aki nem tud szólni, csak ostobán,
Ezért sehogyse képes átcsúszni a rostán.

Inspiráció?!

Sokat próbált írni a jó öreg Szinyei-Merse
De silány lett néki minden egyes verse
Így fia addig próbált jó képet vágni hozzá
Míg hozzá nem vágott egy igazán jót - hoppá!':)

Az öreg Szinyei kinek szin(y)ei már halványultak, legalább fiának nevével maradandót alkotott....
Ő rá gondoltál?