RÍMFARAGÓK hozzászólásai

Merse őse, oly' nevet
amit nem ismer ő se,
se egytelen ismerőse,
fiának azért adott
Mer' segítséget nem kapott.

Ne kérdezzétek ez mi, csak úgy jött...

Folytatom:
És van olyan is
- s ez a "telitalálat"
Hogy nem csak egyszer sikítasz
Hanem hetekig
Mikor csíp a hugyod
Mint az állat :)

Mivel az a régi elég szar lett, csináltam egy újat:


Lányok

Van lány ki mindent belead,
Van kinek a szíve is megszakad,
Van ki szépen bólogat,
S van ki még nyel is nagyokat.
Van aki extrát csak papíron ad,
Van kihez jobb, ha nem viszed magad,
Vannak szépek, tehetségesek,
S van kinél gyűjthetsz betegségeket.
Van ki rabul ejti lelked örökre,
S van ki lecsap a naív ökrökre.
Van ki színleli neked örömét,
Van ki elmeséli fél életét.
Van ki úgy néz rád, mint egy jó barát,
S van ki sosem adja fel vélt igazát.
De szerencsére vannak Ők nekünk,
Így nem marad tele a tökünk.

Nagyon régen írtam már ebbe a fórumba, s mások sem tolonganak, szóval első 2020-as bejegyzésnek egy már ódonnak mondható versikém illesztem ide:

Ezzel vert meg...

Azzal vert meg Isten,
láthassam, amit más nem.
Neked sokan mondják: Gyönyörűm,
szép a hajad, a mosolyod, derűd.
De nem látják a csodát,
fényes lelked vidám sugarát,
ahogy kacagva táncol a világon át.

Csak ülök a sötétben némán,
félek, rettegek előbújni,
összetört, nyomorult életem
romjait végleg feldúlni.
Már egyebem sincsen - örökké
Téged látlak, ez minden kincsem.
Bűneim miatt ezzel vert meg Isten.

az unalom a kihűlt életre száradva bőrösen feszül
még ki-kibuggyanna belőlem valami zsigeri, alamuszi
de a rokka forgása ellen minden szánandó és sziszifuszi
vágy, düh, akarás, a világra végtelen csend terül

És a fordítótól meg ez a zseniális szinte bökvers:

Tóth Árpád: Meddő órán
Magam vagyok.
Nagyon.
Kicsordul a könnyem.
Hagyom.
Viaszos vászon az asztalomon,
Faricskálok lomhán egy dalon,
Vézna, szánalmas figura, én.
Én, én.
S magam vagyok a föld kerekén.

Np ez becsületes volt, főleg a bőrös asszociáció:)) Ja és csak úgy áradt belőle az életöröm...

Erről jut eszembe...

SPLEEN

Charles Baudelaire

Vagyok király, kinek földjén eső pereg,
Dús, ám erőtlen úr, ifjú s nagyon öreg,
Kinek hopmesterek bókját lenézi gúnyja,
Kutyáit és egyéb jószágát rendre unja.
Nem mulatság neki a sólyom és a vad,
S haldokló népe sem a balkonok alatt.
E kegyetlen beteg arcát kedvenc bolondja
Fel nem deríti, bár víg balladáit ontja;
Liljomos fekhelye már ravatalra vál,
S ki minden herceget gyönyörűnek talál,
A sok udvari hölgy ledér-ruhás csapatja
Mosolyra már e bús váz-ifjat nem kapatja.
Az alkimista, ki aranyt csinál neki,
A bajt, mely benne ront, nem olvaszthatta ki,
S ha régi római vérfürdőt rendelt néki,
Melytől sok agg király áhítoz újra égni,
Az sem fűthette át e béna tetemet,
Melyben a Léthe zöld vize foly vér helyett.

A belváros utcáin

Kalapom szemembe húzva,
kezem zsebre dugva
koptatom a járdát.
Nézem a belvárosi éjszakát.
Csöves csóka
apróját csörgetve
csoszog elém oda.
Követeli a jussát -
Szemen köpöm a kutyát.
Mindenütt kosz és mocsok.
A földön fetrengő hajléktalannal
elbánt az élet,
de még én is belerúgok.
A belem kifordul, ahogy
végigmérem a járdán
bandázók sorát.
Van itt mindenféle ember:
hangosan üvöltő, fenyegető féreg.
Kezeügyében ott a fegyver.
Drogot és örömöt árul.
Telefonon veszekedő ribanc
mondja: Csinálok még egy-két
üzletet, majd utána megyek.
Nem is rossz bőr.
Ösztönöm rámtör,
a vágytól rögtön remegek.
Zsigereimben érzem a vesztem.
Leszólítom, azt hiszem,
buggyant vagyok.
A következő kapualjban
egy bőrös franciát bemutat.
Csak néhány perc és
rózsaszál telik bele,
folytatom az utat.
Kocsmába betérek,
rendelek pár rundot.
Így próbálom legyőzni
magamat és az undort.

Bőrös
Zsiger
Buggyant

Kicsikét offtopik, de...

Lehetsz még napsütötte vörös,
de én csak nem maradtam ember.
Hamis szándék, körkörös
szédülésbe, már halva sem ver.

Bali, örülök, hogy nem vagy szexrasszista...én is jártam Afrikában...szerencsére a szuveníreken túl nem hoztam semmit haza:))

Az volt!
És micsoda nő .... :-) :-P
;

Klára ára nem túl drága,
Fölugrok hozzá pár órára.
Lehajtom fejét kispárnára,
Zacsim teszem az orrára.
Sosem rakom Őt lapátra.
Nincs szükségem más babára!
Azaz, néha estleg a Sárára...

A néger lehet nő is!
:D

na végre valaki írt már ide:) azt persze nem szeretném feszegetni, hogy hogyan tudhat ily sokat valaki a négerek belseggéről..:)))

Algút a múltba,
Négerek a migráns/holokausztba
semmi sem változik

Ráth-György István: Hatalom és pénz
(Európa kiadó - anno)

Rózsaszín, mint a jövő a seggünk,
és a négerek segge is belül,
A fekete lyuk csupán alagút,
amely a dimenziókat összeköti.
A húr-elmélet nem semmi,
de én csak a tizenhetedik
dimenzióig tudtam követni.

Négerek az alagútban
A jövendő oly sötét
Semmi nem kell
Csak egy marék
Vaddisznósörét.

új szavak:
alagút
négerek
semmi

Az asszony máma főzött jó déli babot
Mitől délután a hivatalban délibábot
Láttam, dobban a patkóbél
Reccsen az aranyér
Vágtat pici lábam
De vajon odaér?
E:))