Liza Szösszenetek (Berni a "keresztanyu :))) ) hozzászólásai

Állok incselkedésedre ;)

Jájj helyesen "utánad"!

Kedves Liza!Ez egy profi novella, nagyon jól írsz. Azt hiszem "utánnad járok"

Egy havazás margójára...Olyan jókat mosolyogtam a f@szbúk kommenteken, mikor az okosok azon röhögtek, hogy hogy odavert az országnak az a 3 cm hó...Nos, -jelentem- az a 3 cm "mifelénk" olyan 12-15 cm-re sikeredett, némi szélviharral fűszerezve, aminek következtében elég kalandosra sikeredett a faluból való kijutás hajnalok hajnalán...Reggel a szokás szerint 3.30-kor megszólalt az ébresztő (lévén, a civil életben egy másik "hős" szerepet is kénytelen vagyok viselni, "super women" köpeny nélkül, amolyan csendes, szürke hétköznapi harcosként... Készülődés, szendvicsgyártás, ébresztés, indulás, "taxisofőr" szolgálat... Szóval... kitámolyogtam a szobából- péntek lévén már egy elcsigázott lajhár lendületével, majd mikor relatíve "fényáradat" zaklatta a kevésbé tettre kész pupilláimat, az agyam is bekapcsolódott az információ feldolgozásába: telihold van? vagy mi a lótusz...? És ekkor a még csipás szemem a melléképület tetejére vetődött, és láttam, hogy a vakító fehérség onnan égeti a retinámat. Ó... hogy a f@szom verjem bele...!- volt eme nem túl elegáns első- de annál velősebb gondolatom. Persze, gyönyörű a tél, szó se róla, de a kanapéról, a meleget árasztó cserépkályha hangulatos társaságából, sálat horgolgatva, dokufilmeket nézve... Úgy még élvezem is, ahogy a körém gyűlő álmos macskák szintén...De... hiába van jogosítványom tizen x éve, valahogy igazi téllel nem találkoztam ezidő alatt valami sűrűn, így rutinom sincs a hóban-fagyban való közlekedésre, az elméleti oktatáson kívül más eszközöm nincs. ja, de. a téligumi és a jégoldó... Szóval, a káromkodás indokolt.Ezt követően a további készülődés a szokásos séma szerint zajlott, annak rendje és módja szerint. fürdés, hajmosás, szendvicsgyártás, ingyom-bingyom... egészen 4.30-ig... ekkor ugyanis lőn teljes sötétség... Már a ruháimat gondosan összeválogattam szerencsére (ha 3 perccel hamarabb történik az áramszolgáltatás szüneteltetése, fogalmam sincs, hogy a velem egy háztartásban élők ruhakészleteiből kiét kapkodtam volna magamra). Szóval, ruhakölteménnyel a kezemben egy pillanatra megmeredtem a teljes sötétségben. A korábban elfogyasztott két kávé még nem fejtette ki jótékony hatását, így nagyon lassan, nyikorogva forgó fogaskerekekkel végiggondoltam, hogy mely irányban lehet az általam ismert 45 éve ugyanott lévő ajtó, amin keresztül kijutok a nappaliba, ahol majdcsak lesz valami.... Nagyjából belőttem az irányt, és csak 1 métert tévedtem, így Arany János által megtestesített zúgó éji bogár formájában koppantam egyet. El nem hallgattam, mert addig nem szólaltam meg :) Na de ezt követően ékes jelzőkkel illettem a helyzetet....A ruháimat a kanapé körvonalai irányába dobtam, (ekkor már a bevilágító hó adott némi fényt), és megkerestem a gázgyújtót, annak segítségével a gyertyákat, majd ezek segítségével a fejlámpát. A kis, sofőrszolgálatos utasomat enyhén gunyorosan ébresztettem: na, nesze. itt van, bammeg! ezt akartad!itt a hó, hogy az a...!A további készülődés gyertyafényes hangulatban zajlott, a szokásosnál kissé lassabban, a nehezítő körülményeknek köszönhetően. Az Utas röhögve, élvezve a tél minden hátrányát, én pedig egyre fokozódó idegességgel...Mondom: na, idő van, még a kukát ki kell húzni, mert jönnek a fiúk érte, meg ki kell vakarni a kocsit a hó alól....Ekkor jött a döbbenet, hogy a bordó autóm lényegében teljesen fehér... A kis utasom visítva röhögte, ahogy én morgok magamban, hogy milyen jó, hogy egy falun lakunk, így a 3 parkoló (de különböző méretű) autó közül így elsőre megtalálom a sajátomat, nem úgy mint ama bizonyos mémen, ahol egy lakótelep előtt az összes egyforma fehér autó közül kell megtalálni a sajátot, és "memóriajáték Moszkvában, minden reggel" felirattal bukkan elő szinte minden évben valakiknek a megosztásában....A művelet befejeztével mondtam, hogy "csapjunk a lovak közé", mert el fogjuk késni a buszt. A szokásos házunk mögötti úton terveztem osonkázni, de az utca felénél ért a meglepetés: egy komplett fűzfa feküdt keresztbe az úttesten. Ez mi a fa....sz?! egy tized másodpercem volt arra, hogy rájöjjek: mese nincs, meg kell fordulni valahogy... Egyedül csak a kerítések és a bokrok adtak némi támpontot, hogy merre nincs helyem eme manőverre... (bocsánatot kérek Marikától, de szerintem a virágágyását megtapostam a hó alatt meglapuló megfagyott krizantémokkal együtt).A főútra kikanyarodva ért a másik meglepetés: a buzgón már a hóekével körbe-körbe rally-zó Karesz a főúton még nem járt, így a 2 sávból 1 sávnyi szélességű keréknyom van kitaposva valami ökörhugyozás vonalában. Hát, mivel mégsem terepjáró van alattam, célszerűnek tartottam eme ökörhugyozás nyomvonalat követni, tekintettel arra, hogy a nyugati típusú autók a keleti viszonylatokhoz képest elég "csüngőhasú" formát képviselnek...Ezen az ökörhugyozás nyomon indultunk a messzi távolba... Itt-ott faágak szakadva az útra, helyenként fél sávot is lezárva, ilyenkor az ökörhugyozás-nyomvonal sávot váltott, majd vissza a (körülbelül) jobb oldalra... Csak körülbelül, mert a hótakaró vastagságától nem lehetett egyértelműen kivenni, hogy meddig tart az aszfaltút, hol kezdődik a padka, és azon túl az árok....Így haladtunk libasorban pár másik (rajtam kívül) elvetemült autóssal... (hiába, a a munka is olyan, mint a wc: ha menni kell, hát menni kell...) Kemény 10 perc után el is értük így a falu közigazgatási határát (ami "békeidőben" egyébként kb 2-3 percet vesz igénybe)Ekkor a műszerfalon lévő órára pillantottam, és lemondóan nyugtáztam: áhh... esély nincs elcsípni a buszt a megszokott helyünkön... Még mielőtt belekezdtem volna a szokásos néma önvádba, szidni a saját hülye fejemet, hogy "mééé'nem indultál el hamarabb, te baromarcú?!"- gyorsan végigpörgettem az előzményeket, emlékeztetvén magamat arra a tényre, hogy az aktív fénymegvonás az áramszolgáltató által erősen korlátozta eme képességeinket...Hát jó...- mondtam hangosan- két lehetőségünk van: megyünk a szokásos útvonalon, de ezúttal nem jobbra fordulunk a főútvonalra, hanem balra. Sajnos itt még mindig nem látom esélyét a busz elé keveredni. Vagy... És itt sóhajtottam. "Vagy mi...?" kérdezte a Kis Utas, némi aggodalommal a hangjában. Folytattam: vagy... az üdülősor után levágjuk az utat a mezőgazdasági út fele... de ez is kétesélyes, csak más okból kifolyólag...."Éspedig?"- Hát, ha ma még nem járt arra senki, akkor fogalmam sincs, hol van az az út.... azaz jó eséllyel bekeveredünk (az azóta már tarrá vágott és hó által lefedett) kukoricásba...És mint tudjuk: a PaThalia mégsem egy Lada Niva, így könnyen meglehet, hogy valahol fennakadva várjuk a napfelkeltét és a röhögő traktorosokat, akik miután jól kiröhögték magukat, egyszer csak kihúznak onnan minket....-ó-óóóó- hangzott a válasz. majd hozzátette: végülis: mindig kíváncsi voltál, milyen lehet Oroszországban élni...!-Anyád p*csáját! -válaszoltam. Ez ahhoz képest bakfitty! Náluk szeptembertől májusig ez van, ha elég északra keveredsz...A mezőgazdasági úthoz érvén láttunk egy keréknyomot. Ez aaaaaazzzz!- kiáltottam fel örömömben, majd balra index (rutinból) és a megszokott óvatossággal (1-2-max 3- motorfék, ellenkormányzás-vissza váltás, gázlevétel) megszokott (?????) rutinjával megindultam a csapáson. Úgy az -egyébként meglehetősen hosszú- út 1/3-ánál mondom a Kis Utasnak: -Tudod mivel szívnánk meg most? -öööö... Mivel? -Ha jönne szembe valaki... Mert itt aztán még annyira sem lehet sejteni, hol van az út széle és hol kezdődik a szántás.... Haladtunk tovább, majd az utolsó 300 méternél felvillant szembe egy fényszóró, amint készül a főútról az általunk nevezett "egérútnak" hívott útra kanyarodni... Ekkor már úgy szorítottam a kormányt, hogy kezdett víz fakadni belőle (mondjuk, én sem fáztam már, de nem a fűtés miatt), majd kétségbeesetten mantráztam: neee....neee....neeee....qrva anyád, qrva anyád, qrva anyád.... Már majdnem sírásba átcsapva... Kis Utasom erre elkezdett röhögni: ilyen gyorsan még nem hallottalak káromkodni.... A szemben lévő autó sofőrje- gondolom- szintén ugyanarra a parapszichológiai karra járt mint én, így gondolataimat meghallva megfordult, és visszaindult a főúton. Jobban is járt, mert ahogy odaértünk a kereszteződéshez, akkor láttam, hogy mint egy földi HAARP-hálózat, úgy hevertek keresztül-kasul a közel fél méteres latyak buckák, amire ha a kis "lapos kúszó" PaThalia-nkkal ráhajtunk, menthetetlenül szerelmetesen hozzádörgölőztünk volna a sarkon várakozó "dobozos" autónak. Némi hálát elmormolva immáron a célegyenesbe kanyarodva- és megnyugodva pillantottam az órára: Hát, te a kompot eléred... a busz meg a tököm tudja merre jár éppen. Előttünk nincs. Visszapillantóban meg nem látom, szóval: passzolom.Beálltunk a parkolóba. A Kis Utas diadalittasan pattant ki a kocsiból, majd közölte: A csizmám most azt hiszi, otthon van! Ja... már amennyire gondolkozik egy Moszkvából rendelt gyalogsági hótaposó... Igen, azt hiszi... A Dunára nézve, hogy az a Néva.... Kis Utas kérdezte: nem veszel ki szabadnapot? tudod... mindenki megértené, hogy az időjárás miatt nem jutsz be... "Isten ments!"-válaszoltam. "Teljesen kizárt, hogy én ezen az úton, amin kivergődtünk, visszamenjek! Ha az életem múlna rajta, akkor sem...! Különben is: mire visszafele jövök, addigra az ágakat, fákat összeszedik, és letakarítják az utat. Szóval: nem, nem fordulok vissza." (És igazam lőn)A buszmegállóban toporogtak az emberek, így a -már fél órája tartó kéz- és lábremegésem kezdett alábbhagyni. Két perc múlva a busz is begördült, így mindenki mehetett a maga útjára. Innentől immáron megnyugodva ültem a buszon arccal Budapest fele. Fél úton nyugtáztam, hogy a busz is begyűjtött azideig cca. 30 perc késést. De ekkor ez már nem érdekelt. a nap nehezén túl voltam. Bent a fiúk meg a maradék feszültségemet is kioldották belőlem.A buszon olvastam a helyi fb csoportban a szokásos értelmes kérdést: "Másnál is elment az áram?" Neeem... csak nálad, kiscsillag. Éjszaka jöttek a kis elmü-s manók, és csak és kizárólag a te bosszantásodra elvágták a hozzátok bemenő légkábelt..." Már a kérdést sem értettem, elvégre, ha az ember gondolkodik egy kicsit, és túlnéz az ablakkereten, láthatja, hogy semmit nem lát, lévén az utcai közvilágítás is békésen aluszik... Tehát a válasz: igen, másnál is elment az áram...Hát, ilyen az, ha az a 3 cm-es hó valahogy ötször akkorára sikeredik....

Nyuuuugiiii.... Csak az Irigy Hónaljmirigy együttes "Retro Klub" című paródiájából idéztem ;)

Utolsó mondatod ijesztő is lehetne....De ismerve 'kritériumaidat' nem kell félni, nem esz meg a néni 😂!

Kedves Vénkecske!ugyan már...! Emberből vagyunk mi is... Nekem is megvan a "házisárkány" énem, ahogy a "kiscica" is. Ki mit hoz ki belőlem :) De szerencsére az én esetemben nem merült fel a kromoszóma vizsgálat fontossága, lévén eddig minden kritériumnak megfeleltem :) Minden ott van, ahol lennie kell, minden az előírások szerint működik :) Aki nem hiszi, annak utána járok :D

Kedves tőled, hogy vívódásaid közzé teszed... Lám milyen egyszerű lenne a már elmúlt olimpia nemi hozzá tartozás problémáit megérteni. S mindezt az X, Y ismerete nélkül! Csupán a múlt egy szegmensét idézve, volt itt olyan hirdető Hölgy aki óriási felháborodással vette volna ha a női alürök léte mint olyan meg lett volna említve az Ő esetében. Különben mindenki egy nyitott könyv, csak olvasni kell....:)

Igen, kedves SimiSoma! Ugyanis a szemüveg teljes testhosszal győzött, 1 héttel hamarabb befutott a várt időpontnál. Viszont ahogy felpróbáltam az optikusnál, hirtelen kiélesedett a kép a telefonom háttérképén, megtelt színekkel, karakteres kontúrokkal. Viszont hazafele realizálódott egy aprócska probléma: távolra látok (és azt mondták, hogy akár el is tehetném a szemüveget emlékbe, viszont a jogosítványomba bele van írva, hogy látáskorrekció kóddal erősen javasolt a használata-tehát nálam kell, hogy legyen, illetve esti vezetésnél azért felteszem), van egy napszemüvegem, amivel nappal valójában látok vezetés közben, illetve van most az olvasó. Tehát a táskám tartalmának a felét a szemüvegeim 2/3-a teszi ki (értelemszerűen aktuálisan egyik használatban van). Na már most... nézhetek egy nagyobb táskát... :D :D :D Ékes példája annak ez az eset, hogy a nőnek semmi nem jó, valamint egy probléma megoldásánál generál még két másikat minimum :D :D :D

Ha a szemüveg, akkor remekül fogod látni, hogy a festőkészlet még nem érkezett meg.

Én mindig is egy optimista ember voltam. Igaz, jövő csütörtökön lesz kész a "szöszmötölős" szemüveg, de már rendeltem festő készleteket. Aztán most izgulhatok, hogy melyik ér ide hamarabb :))))

Ez a fajta mentalitású emberek olyanok, mint a veszett kutya: a nyálukba sem jó lépni...

:D Annyit nem ér az egész, hogy foglalkozzak ilyen beteg agyú emberekkel. Én az ilyet szemtől szemben szeretem "megbeszélni", de arra mind gyáva. Privátban persze egyik sem írt rám, hogy hol találkozzunk. Azzal meg, hogy így onnline sértegetnek, nem fognak a hatóságok foglalkozni. A Blaha eseményeihez képest ez nem üti meg sem az ingerküszöbüket, se semmit. Még akkor sem, ha hajnalban arra ébredtem, hogy megpróbálták a google fiókomat feltörni.

Igen ez felettèbb antiszociális megnyilvánulás tőled. Mert meg kellett volna keresned azokat akik veled egy vèlemènyt fújnak ès velük együttműködve fújolni a másik csapatra. Tanuld meg: csapatmunka.

Ma megtaláltam a boldogságom kulcsát, ami az online közösségi tereket illeti. 3 funkció váltott használata: ismerős törlése/tiltás/csoportból kilépés/bejegyzés elrejtése. Sajnos az egész napom ráment. Először a hadakozásra, aztán a fenti műveletek váltott alkalmazására.Annyira jó, hogy millió vírusszakértő, sportszakértő és genetikus országa lettünk! De tényleg...! És ha a másik nem ért egyet, akkor riadóláncot fújnak, falkában gyalázkodnak, és a személyes profilodat széttrollkodják... Ja, és mindezt nők, akik magukat értelmesnek és nőnek tartják... Döbbenet...Tényleg hidegen hagy, hogy ki minek képzeli magát, nőnek, férfinek, őzikének, bőrzekének.... De...! Maradjon már mindenki a maga kategóriájában...Akkor is felhorkantam, amikor egy átoperált férfi lett a holland szépségkirálynő. De ugyanúgy felhorkantam, amikor egy duci nő lett miss Tibet, vagy egy 60 éves nagyi miss Argentina, és egy ukrán lány a legszebb japán...Hogy miért is? mert nem is olyan rég a "miss" kategória még a 25 év alatti, HAJADON, bizonyos testi paramétereknek megfelelő LÁNYOK, NŐK versenye volt. Az, ami ma "szépségkirálynő-választás" címen zajlik, az igenis a nők megcsúfolása, szembeköpése. És a legszomorúbb az, hogy pont a nők közül kerül ki a tapsikoló nagy többség. Hát ennyire hülyék lettünk, kérem?! Annyira elfogadóak vagyunk már, hogy a saját identitásunkat kiterítjük, hogy minden és mindenki menjen át rajta sáros lábbal???Itt volt az olimpia is... Na, ez a másik. Most a megnyitóról nem beszélek... De az is megérne egy misét, bár kapnék hideget-meleget...Nos, itt ez az algír "kislány". Mondtak már rá mindent, hogy átoperált, meg tényleg pasi...de: van egy olyan, amit úgy hívnak: genetika. Most tartok egy gyorstalpalót, aztán mindenki gondolkodjon el. 46 db kromoszómánk van. Ez a normál. Úgy szokták emlegetni: 23 pár. Nagyon részletesen: 22 pár + 1 pár nemi kromoszóma.23 darab kromoszómát anyukánktól, 23 kromoszómát apukánktól kapunk. Ezért hasonlítunk mindkettejükre (látensen vagy dominánsan, de fele-fele arányban)- itt most nem lényeg, ha a postás csinált minket, mert akkor ez esetben ő a biológiai apukánk. Eddig oké a képlet?Nos, most jön a rideg matematika a biológiába. A nőknek az összes kromoszómája (mind a 46 db) X, míg a férfiaknak 22 pár x, és a nemi kromoszómapár XY. Ettől van, hogy a fiúknak kukijuk van, a lányoknak meg puncijuk. Ez az utolsó kromoszómapár dönti el már fogantatáskor. és itt megdől a laposföld hívők és derékszögtagadók elmélete, hogy majd fejlődés közben eldönti a magzat, minek akar leszületni.(a minek itt valóban jó kérdés, mert ha tudná, hogy ennyi hülye él a Földön, inkább visszamenne a felhőkre hárfázni). itt most bele kell nyúlnunk olyan témába, hogy mitózis és meiózis. (nem káromkodok, ez a nevük) A mitózis jelenti azt, hogy amikor egy sejt osztódik, akkor teljes egészében lemásolja magát, mind a 46 db kromoszómájával együtt, és egy tökéletes mása lesz a kiinduló sejtnek. (másolási hibákba most ne menjünk bele, maradjunk szigorúan az alapoknál) A meiózis pedig azt jelenti, hogy úgy másolódik le a sejt, hogy igazságosan megosztják a kromoszómákat maguk közt, így mindkét sejtnek jut 23-23 db. Ilyenre az ivarosan szaporodó élőlényeknél csak és kizárólag az ivarsejtek képesek. tehát ez a nőknél a petesejt, a férfiaknál a hímivarsejt.mivel a nőknek csak X kromoszómáik vannak, így az összes petesejt fejenként 23 db X kromoszómával rendelkezik. A férfiaknak mivel van 45 db X, 1 db Y, a felállás eképpen alakul: lesz olyan sejtje, ami 23 db X-et tartalmaz (ebből lesz apuci cuki kislánya, ha célba ér), a másik pedig 22X -1Y ( ő meg apuci tökös, stramm kisfia). Aktusnál meg megindul a versenyfutás, avagy a nemek harca :D úgyhogy nem ér pofán vágni az asszonyt, hogy a nyolcadik gyerek is lány, meg lefejezni sem, ahogy a szigetországban váltak gyorsított eljárással, mert a csóri asszonynak ehhez semmi köze, hogy mi lesz az utód neme...Az is talán megvan biológiából, hogy "elsődleges nemi jelleg" meg "másodlagos nemi jelleg". Az elsődleges az, amit születésünkkor, szemmel láthatóan már az orvos megállapít: "Hurrá, kislány!" vagy "hurrá, kisfiú!" felkiáltással. még bő 1 évtizedig más nem is igazán különbözteti meg egymástól a két nemet. (főleg, aha a nagyon okos szülők gendersemlegesnek is nevelik...) Jön a kamaszkor, beindulnak a hormonok. A lányok cicisednek, gömbölyödnek csípőtájon, beköszönt a "télapó". A srácoknak megnő az ádámcsutkája, ez húzza a hangszalagokat, és a kezdeti kappanhangról átváltnak egy öblösebb hangra. Aztán arra is rájönnek, hogy ha huzigálják a velük egykorút, az már nemcsak szimplán jól esik, hanem jön is belőle "valami izé". (és előfordul, hogy ott is hagyják a "meglepetést" a döbbent anyukáknak, akik belenyúlnak, mikor válogatják a szennyest)na, mármost... van, mikor megvan a 46 kromoszóma, aztán egy "tartalékjátékos" bekeveredik.... Vagy egy lemarad... Szóval, néha szívat az Anyatermészet, mert azt hiszi, van humora, pedig nem mindig...Ezek pedig a következőképpen néznek ki:XXY- ezt hívták régebben hermafroditának. (most van valami újabb neve, de bocsánat, már elkavarodtam a sok irányzat közt). Megvan mindkét nemi szerv, vagy csökevényes formában, vagy az egyik látensen (elvégre a női csikló megfelelője a férfi pénisznek), és az is előfordul, hogy mindkét ivarszerv termel hormont. Testfelépítésben a hormonok dominanciája fog dönteni.XXX- erre mondják, hogy "meta nő". hát, uraim, kinézetre erről a nőről ábrándoztok igazából. Ízig-vérig nőies, a legutolsó porcikájáig, és összeszalad a nyál a szátokban, ha ellibeg előttetek. Csak nunija van, nem kell extra tartozékokra számítani az esetében.XYY- ő lenne a nők álma, az igazi ALFAHÍM, pompás testalkattal, duzzadó izmokkal, csak sajnos neki az a hibája, hogy extrém sok tesztoszteront termel, ami némi agresszióval jutalmazza cserébe. Tehát, kedves hölgyek, szép fiú ugyan, de ha falusi fonóba viszitek magatokkal kísérőnek, képes pankráció küzdelmet csinálni még a 80 éves nénikkel is. Olyat, hogy önuralom, vagy dühkezelés, ne várjatok tőle, mert nem képes rá.... Nem tehet róla. hormonális eredetű. Ne akard megszelídíteni, csak kerüld el.X0- hát, ő szegény... nos, neki csak 1 nemi kromoszómája van, és igazából olyan "semmilyenke". Ezek a kromoszóma rendellenességgel rendelkező személyek nemzőképtelenek, lévén vagy 1-gyel több, vagy 1-gyel kevesebb táncost engednek fel a táncparkettre.... Aztán ha nincs párba rendeződés, nincs tánc...Nos, eme tényeket fejtegettem, hogy egyszerű lenne a kétes nemi identitású sportolóknál egy egyszerű kromoszómavizsgálat (ami se nem új keletű, se nem ördögtől való), ha már az elsődleges nemi jellegről nem győződött meg senki hivatalos személy, (aki nevét adva hozzá kimondja, hogy kisfiú vagy kislány...) és a másodlagos nemi jelleg pont az ellenkező nemre utal... Mert igen, van, hogy egy extra kromoszóma becsúszik... csak ha a másik nemre vonatkozó jegyeket viszi magán, szerintem nem fair az adott nemben versenyeztetni. (ahogy a másikban sem, mert előfordulhat, hogy nőnek túl erős, pasinak meg túl gyenge). Szóval, mindenkinek az lenne a legkorrektebb, ha ezt tisztáznák, hogy XX, XY vagy XXY, és amennyiben a legutóbbi, úgy fontolóra vennék egy újabb kategória indítását. (ahogy a szépségversenyek esetében is az lenne a legkorrektebb, ha külön kategória lenne a plasztikázottaknak, átoperáltaknak, nagyiknak, duciknak- illetve lehet, hogy van, de akkor abban indulnának).Ilyen szépen fejtegettem eme témát egy olyan cikk alatt, aminek az volt a címe, hogy "Imane Halif azt nyilatkozta , hogy ő pont olyan, mint bármelyik nő- én le mertem írni, hogy sajna, nem, mert a másodlagos nemi jellegünk által nagyon nem hasonlít a testfelépítésünk, nos, erre jöttek a vérnők... Patológus, sportoló, stb (tehát, akitől az ember némi tudást, értelmet, és tanultsága lévén valami etikus kommunikációt várna), és voltam a kommentszekcióban mindenféle -bocs, szó szerint idézem- buta, primitív, dagadt, b@szatlan qrva, aki mit okoskodik, mikor igenis kislány, mert ő mondta, hogy az, és márpedig kromoszóma vizsgálat nem létezik, és különben is nyelt volna le az anyám. Az egyikük olyannyira megszállottam lett, hogy riadóztatta a harci vérnő csapatát, és rákattintva a profilomra, elkezdték szét trollkodni, röhögő fejeket rakni. Húúú, gyerekek... az szép...! Ilyen ribilliót rendeznek, holott tényleg csak egy vizsgálat kéne. És azt sem nekünk, a kommentszekcióban, hanem annak, akiről a cikk szól... hogy eloszlassa a kétségeket, vagy helyére kerüljenek a dolgok...De döbbenet, hogy magukat nőnek mondó valakik falkába verődve, hadsereget trombitálva a "maguk fajtájából" (direkt nem akarok véglényt írni rájuk, mert engem nőnek neveltek, nem holmi nemi identitászavaros utcagyereknek) ilyen szinten vetik le női mivoltukat, és tapossák el az "elfogadás" és a "szabad vélemény-nyilvánítás" jegyében a nőtársukat.. És ezt a minősíthetetlen viselkedést, a másik profiljában turkálást, az ott találtak felhasználását, pocskondiázását tartják ők "korrekt vitának". Hát, van baj a fejekben... nem is kevés...Szóval: tiltások,személyek törlése, csoportokból kilépések, hírportálok kikövetése, bejegyzések elrejtése...Maradtak a zsibvásár csoportok, kulturális oldalak, macskás oldalak, horgolós csoportok, meg max 2 marék ismerős...Teszek én rá, hogy kinek hány petefészke és/vagy heréje van... vagy ki képzeli transzgender ufónak magát... csak le ne tapossa a kukoricámat...!Aztán meg azt mondják, hogy antiszociális vagyok... de amíg "ilyenek" vannak kint a "külvilágban", egyre jobban érzem magam a saját kis zárt buborékomban, ami köré egyre magasabb falakat igyekszek építeni...

Természetesen egyik szemész orvosnak sem kell dühöngve összetépnie és a wc-n lehúznia az előző _engem vizsgát- kolléga diplomáját. Amit akkor, abban az időszakban bemért, kiadott szemüveget, az akkori állapotomnak és szükségemnek tökéletesen megfelelt. Az egy sajnálatos dolog, és érthetetlen, hogy az egyetemen tanult progresszív folyamatokra vonatkozó tananyag rész rám miért nem vonatkozik. Simán képes vagyok évek alatt "pólust váltani" dioptriát megtartva, illetve indokolatlanul keveset rontani évtizedek alatt. Vannak dolgok, amire egyszerűen nincs logikus magyarázat. De ennek tudatában valószínűleg a következő szemorvost lelkileg felkészítem, hogy akármit is állapít meg, az helytálló, de az előző 8 másik kollégáé is az volt, az adott szituban és évben. Ez van. Furcsa vagyok.És itt eszembe jut az a jelenet a Liza, a Rókatündér-ből, amikor a nyomozó egy rajzocskát adott át Lizának: "Cseresznyevirágzás ufóknak".

Új hobbit találtam magamnak. Na, ez közel sem olyan fennkölt, vagy magasztos, mint például a festés, de felettébb szórakoztató. Ez pedig a szemüveg készíttetés. Már gyerekkoromban is én voltam a szemorvosok réme. Azon túl, hogy 5 éves koromban 4.5 dioptriával kezdtem a pályafutásomat, már akkor is belevittem egy csavart a sztoriba, a dokik legnagyobb idegesítésére: az egyik szemem "pluszos" volt, míg a másik "mínuszos". Ezt a verziót vittem egészen 20 éves koromig, egyre csökkenő dioptriákkal, amíg el nem jutottam abba az állapotba, hogy jobb volt az élet szemüveg nélkül, mint vele.Aztán 25 éves koromra a számítógépes munka megtette kedvezőtlen hatását, és ismét visszakényszerültem a korábban elhagyott megszokáshoz, hogy el kellett menjek egy szemvizsgálatra. Ott az orvos közölte, hogy mindkét szemem "pluszos", minimális dioptriával (0,5-075 ha jól emlékszek). kiszaladt a számon a csodálkozás. Szinte lehülyézett, hogy olyat ne mondjak neki, hogy az én szemem valaha is kétféle volt... Oké, akkor hagyjuk...Ezt a verziót "feltornáztam" kb 1 dioptriáig az évek alatt...Majd 7 éve ismét szükségességét éreztem, hogy meglátogassak egy szemüvegkészítéssel egybekötött szemvizsgálatot. na, itt kezdtek a dolgok ismét cifra fordulatot venni.Vizsgálat alatt a doki bácsi közölte hüledezve, hogy az én koromhoz képest (38) ez csodálatos. 1.25 dioptria. igaz, távolba is és közelbe is kellene szemüveg, de olyan csekély az eltérés, hogy maradjunk annyiban, kiír valamit, aztán oldjam meg az életemet vele minden irányba. olvasni is, meg távolba bambulni is. Aztán ennyiben "meredtünk". (ez az a klasszik "szemü", amit néhányan ismertek akár régebbi fotókról, akár mert a fejemen felejtettem ajtónyitáskor.)Telt-múlt az idő... Azt vettem észre, hogy önkéntelenül elpakoltam az összes szöszöléssel és mötöléssel kapcsolatos hobbimat, mert "valami nem oké". Rájöttem, hogy megint ideje betámasztanom egy ókuláré bolt ajtaján...Nos, ez tegnap megtörtént.Az alábbi szitu zajlott le.Beállítottam (természetesen hívatlanul és időpont nélkül) egy Oxxxért üzletbe, ami kartávolságon belül volt nekem a Leheltől. A recis optikus kis hölgy kedvesen fogadott. Mondtam, hogy mi ügyben jöttem. Kérdezte, hogy itt van-e nálam a régi szemüveg. mondtam, hogy itt, de lényegében csak társutas a táska mélyén, mert távolba valahogy jól látok, a tűt meg nem látom befűzni, szóval: lényegében van, de minek?Elkérte, és gépre tette. Majd elkezdte vakarni a fejét. "Én ezt nem értem! ezt baromira nem értem! kérdem: mit?Mondja: ez egy 1.25-ös szemüveg, a bal sima, a jobb pedig 0.25 cilinderes. Mosolyogva mondtam, hogy nekem ez így kínai, különben is fizikaórán pont az optika résznél beteg voltam, és utána csak egy kettes dogára tudtam magam felszívni belőle, szóval passzolom a tudományos választ... de... legutóbb ez és ez történt, és ezt és ezt mondta a doki.... Erre mondta, hogy: igen, valószínűleg két szemcsi kell, egy a szöszöléshez és a mötöléshez, meg még egy a Laura-féle merengéshez...Vettem egy nagy levegőt, sóhajtottam. Elvégre odafele menet eszembe jutottak az előző doki intő szavai, és a cca 1 metró megálló alatt lélekben volt időm felkészíteni magamat, hogy ez most kétszer annyiba fáj ez a sztori, mint eredetileg elterveztem...Mondta, hogy a dokinéni épp pácienssel van, így fáradjak a kiállítási darabokhoz, és csemegézzek onnan magamnak, ő készségesen segít. Megnyugtattam, hogy célirányosan 1 típusú keret az, ami jól áll, tekintettel arra, hogy a fejem egyszerre hosszú is, meg széles is, mint egy búcsúban túlfújt lufi... Tehát a szögletes, "egéranyó" típusnál maradjunk. Továbbá tegyük még hozzá a képlethez a nikkel allergiámat, így a válogatható kiállítási darabok közül cca 1%-ra esik vissza az érdeklődési köröm. Találomra lekapott kettőt a jól leszűkített, behatárolt kívánságlistámból. oké, akkor ez lesz a távolba meredő, ez meg a gyöngyfűző szemcsi. Nem tudom, lehet más képes félórákat is próbálgatásokkal eltölteni, de úgy láttam, hogy nagyon nagy örömmel nyugtázta, hogy nálam ez a megadott instrukciók alapján kétszer 15 másodpercre redukálódott.Már nyílt is az ajtó, jött a dokinéni. Gyorsan vázolta neki a helyzetet, a doktornő sűrűn bólogatott.Beinvitált. Klasszik kisházikó nézés, jobb, bal... hátrébb gurult. megszólal: én ezt nem értem... baromira nem értem... Itt a régi szemüvege? Persze. majd mondtam, hogy csak társutas. odaadtam, bemérte. Majd ismételgette: én ezt nem értem. Ez mi a f.sz?! (na jó, szebben mondta, de a hangsúlyból ítélve nyugodtan lehetett volna ez is akár...) Mondom: mi mi? Majd megismételte a kint megállapított felfedezést. Hjaaaa.... mondok.... És elmeséltem neki is a 7 évvel ezelőtti sztorit. Vakarta a fejét... Jöttek a táblák. Először a jobb, aztán a bal szemmel, Szokásos lencse pakolgatás, korrekciós lencse odatételével, forgatásával. Persze, az állandó felállás maradt, hogy a jobb szememet kb 3szor annyi idő bekalibrálni, mint a balt... táblaolvasás... majd levette a vizsgáló kukkert a fejemről, és rám adta a régi szemüvegem, hogy olvassam azzal. Hát, azzal is elolvastam. Ekkor már az egyik kezét csípőre tette, a másikkal a fejét vakarta. Ezt nem értem... nagyon nem értem... (itt már kezdtem felettébb jól szórakozni a jeleneten). Leült az asztalához, nézegette a komputeres mérési eredményeket. Néha kiszaladt a száján: "ez mi a franc?" Kérdem: mi a gond? Mire ő: előzőleg távolba látó szemüveget kapott. Az teljesen jó, de akár el is hagyhatná. De ha megnyugtatja, hordja nyugodtan. Mondtam, hogy mivel kőbe vésték a jogsimba, így valószínűleg továbbra is marad akkor útitárs... Folytatta: de most ugyanolyan dioptriájú olvasó szemüveg kell, miközben a távolba meg egyáltalán nem szükséges. (na, itt már kezdtem röhögni magamban, eszembe jutván, hogy 20 éve is lehülyéztek a "pólusváltás" miatt, a "laposföld hívő" optikusok). Megkérdezte, hogy hány éves is vagyok? mondtam: 45 (na jó, itt egy picit csaltam, mert még pár hét kell a 45-höz, de bízok benne, hogy megélem). Cukorbetegség? -mondom: nincs. Magas vérnyomás? -az sem. És ekkor kiszaladt a(z ő) száján (is) a bóknak nem nevezhető bók: A maga korában ennek rosszabbnak kéne lennie! Hát, kösz. Ennek örülök. Igazán. de tényleg... Egyik kezével pofoz, a másikkal simogat. Iskolapéldája a nárcisztikus szeretetnek.... Ilyenkor mosolyogva tudnám megfojtani az illetőt... de csak mert.... hogy ő is érezze azt a "szeretetet", amit ad...Na, végül a távolba kukker kerete visszakerült a polcára, a közelbe kukkerre rendelés leadva. átvétel a szülinapom utáni napon, csak mert az én koromban.... csesszék meg... ez de csúnyán hangzik, akkor is, ha a mondat másik fele pozitív...Utóirat: nem tudom, a BTK-ban van-e bármi enyhítő körülmény, ha én egy szemorvost úgy tarkón csapok egy ilyen mondat után, hogy csak úgy csattan?!

Veszélyes nő vagy!😂😂

Vannak dolgok az életben, amiket el kell engedni. Ilyen a forró tepsi, az áram alatt lévő vezeték, és a sport karrier, ami egy bizonyos kor felett már extrémnek számít....Emlékszem, 2 éve valahogy visszakeveredtem a cselgáncs csapathoz, mit 20 évvel korábban magam mögött hagytam (szimpla hiszti miatt- de jogos volt). Gabi bátyánk aki immár a nyolcvanakárhanyadikat töltötte, befűzött, hogy egy cselgáncs bemutató erejéig menjek vissza. Pár edzés, bemutató... mi bajom lehet?Édes, drága Gabi bátyánk, aki minket még halálosan komolyan tanított, az idő múlásával már nem vette annyira szigorúan a dolgokat, mint a "m időnkben". Így az edzésen párba rendeződtem egy tőlem jóval nehezebb sráccal, aki majdnem utcai harc szintjén űzte a sportot. Bezzeg a mi időnkben...! ott még fontos volt az is, hogy nemcsak mi, de a másik se sérüljön le....Hát, lényeg a lényeg, Tamáska bevitt egy válldobást, majd le kellett volna szorítania. A tündérbogár eldobta magát, és teli s*ggel a mellkasomon landolt...éreztem, hogy furcsán veszem a levegőt utána, de még végigcsináltam az edést. Este valahogy jól esett elöl-hátul a vizes borogatás, Ketodex, meg minden, de nehezen fordultam az ágyban, felülni is 10 percig tartott, folytak a könnyeim, meg ásítani sem tudtam.Másnap elmentem még a szokásos lábnapra az edzőterembe, de valahogy xar volt minden. Kivettem pár nap szabit, majd végül (természetesen 3 nap múlva) felkerestem a háziorvost, mondván tuti valamelyik bordám kiugrott a helyéről....Kérdi a doki: nem lehet-e, hogy eltört? nem kell röntgen? rávágtam: nem! Adjon valami cuccot a 2. háti csigolyám mellé! fél óra múlva megyek a csontkovácshoz! különben is: szombaton cselgáncs bemutató! addig össze kell rakni engem!-Maga hülye!- szaladt ki a doki száján.-Nem a diagnózisért jöttem! na, lője be a koktélt, és haladjunk!A doki engedelmeskedett. Még biztos ami zicher, bevettem mellé az általa kiírt izomlazítót, még egy ketodex-et, és betámasztottam a csontkovácshoz vigyorogva. Rám nézett: -Te mi a szart szedtél be???? mire én: amit a doki belőtt, meg amit otthon találtam! (közben elmeséltem a balesetet). Megszólalt: Nincs eltörve semmid? - Nincs! vágtam rá. -Nem kéne egy röntgen? -Nem! szombaton bemutató, na, lökd helyre a 2-es háti csigolyát, amíg hat a "cucc", aztán haladjunk. Mire a csontkovács: Te tiszta hülye vagy!-Nem a diagnózisért jöttem! de ezt már a doki is megállapította!Tetőtől talpig végigropogtatott. Még szerencse, hogy előtte elmentem pisilni... Majd közöltem a szeánsz végén, hogy a 2-es hátim még mindig nincs a helyén. - de hát roppant!- mondta. De akkor sincs még tökéletesen a helyén! nekitámaszkodtatott a masszpadnak, jobb kézzel megfogta a jobb vállamat, bal kézzel betámasztott a két lapockám közé, majd megrántott. Akkorát reccsent, hogy ihaj. Én meg ordítottam, mint a fába szorult féreg. Majd könnyes szemmel: na, most van a helyén...!Eljött a szombat. Mondtam az edző bá'-nak, hogy kíméletesen.... természetesen elfelejtette fél óra múlva.... Aztán mikor a helyi kábeltévé 2 kamerával vett, és Reni a földhöz vágott és leszorított, az öreg elordította magát: Na, emeld át, lyányom! Visszasziszegtem: hogy mi a kurva életet???? "Emeld át...! hangzott a parancs. Sikerült fotón elkapni a képet az átemelés közben... hát, nem volt őszinte a mosolyom...Alig vártam, hogy meghajoljunk, és letakarodjunk a színpadról. Még vagy fél percig alig kaptam levegőt, de ezt már se a közönség, se a kamerák nem látták...A baleset után már 1.5 hónappal tudtam ásítani is. Mondjuk, volt egy jól begyakorolt módszerem, hogy a térdembe kapaszkodva keltem fel a tatamiről.... Közben röhögtem, hogy pörgök, mint a chemotox-os légy. Mivel végig röhögtem a folyamatot (a könnyeim befele folytak), így szerencsére a vendégek is azt hitték, hogy ez a show része, és velem nevettek...3 hónap után már tüsszenteni is tudtam.Következő nyáron a fittnes edzőnk szabin volt, aztán felpattanhattam olyan gépekre is, amin korábban nem fordultam meg. így mikor az egyik gépnek nyomtam a mellkasomat (az előírásoknak megfelelően), akkor éreztem, hogy valami nyom.... megtapogattam, és a 3-as bordámon egy érdekes bütyköt tapintottam ki.... mire megszólaltam: baaaaammmmeeeeeeeg! ez mégis el volt törve...! És szarul is forrt össze....!Azt hiszem, a cselgáncsot mint sportot el kell engedjem. Valahogy könnyebben török, mint 2 évtizede... Főleg, ha valaki a közel 90-100 kilójával rám esik....Az első és egyetlen (és valószínűleg utolsó) cselgáncs érmem- mondhatni- sokba fájt nekem. Szó szerint...

Van pár versenyző a vendégkörből :) Bár mivel külön csapatokban indul mindenki (jelenleg), és a rajtokat csúsztatva indítják, lényegében nem találkozunk egymással. Tudjuk, hogy "ott van a másik", meg lélekben drukkolunk is egymásnak. De tényleg érdekes lenne egy logo-s induló. Reklám lenne az oldalnak is :) Már, ha akad olyan, akinek nem kell vele otthon elszámolnia :D