Liza Szösszenetek (Berni a "keresztanyu :))) ) hozzászólásai

Kedves Thom25!

Kevés a "nem gazember" uralkodó, államfő az emberiség történetében. Itt az a lényeg, hogy miről "merünk" beszélni, és mi az, amit "elhallgatunk" egy-egy személy kapcsán. Nyilván, ez függvénye annak, hogy a jelenkori eseményekre mennyire van még kihatása. Nyilván kell egy "jó" és egy "rossz" figura. Holott csak tudomásul kellene venni, hogy a "jó" sem mindig jó, ahogy a "rossz" sem mindig rossz, mi meg "pórnép" csak elszenvedjük a történéseket, amik a fejünk felett dőlnek el.

Nem akartam beleszólni, de azért a történelem során rengeteg gazember volt, akik valószínűleg az említett személyekkel egy "csoportban" vannak. A második világháború kapcsán Tódzsó nevét ritkán említik, Európában az ázsiai események kevésbé ismertek, pedig a japánok 30 millió embert megöltek.

I. Szelim, Abu Jafar al Mansur, Hernán Cortés, Idi Amin is simán versenybe szállhatna.

Nem beszélve a mongol uralkodókról: Dzsingisz kán, Batu kán vagy Timur Lenk teljes népeket irtottak ki. Az egy éves tatárjárás során Magyarország lakossága 30 százalékkal csökkent. De voltak szerencsétlenebb népek akiket teljesen kiirtottak.

Persze rajtuk kívül van még rengeteg kevésbé ismert uralkodó, akik nagyon kegyetlenek voltak, de Ázsiában, Afrikában uralkodtak és a nevük az európaiak számára kevésbé ismert.

a mostani erkölcsöt az ősök alapozták meg. Nem tegnap jöttünk egy másik bolygóról...

Nem szükséges visszalapoznom ahhoz, hogy Sztálint és Churchillt össze tudjam hasonlítani egymással.

Abban természetesen egyetértek, hogy utóbbi se volt szent, de a legnagyobb hiba, amit elkövethetünk az az, hogy a mostani erkölcsöt visszavetítjük a múltba.

De ettől függetlenül Sztálint csak Hitlerhez vagy Pol Pothoz tudom hasonlítani (esetleg Maohoz, de az azért egy másik történet), az angol egy teljesen másik polcon helyezkedik el.

lapozz vissza még egy kicsit a történelemkönyvben...

Csak egy példa a teljesség igénye nélkül.

Az angliai csata 1940ben zajlott. Ha ott nincs brit győzelem (Churchill vezetésével), akkor nemhogy Jalta nincs, de konkrétan egész Európa tokkal-vonóval (beleértve természetesen az oroszokat is) Hitleré.

Ugyanis Pearl Harbor előtt (1941 december 7.) az USA nyíltan nem támogatott senkit, ez az esemény kellett ahhoz, hogy a közvélemény átbillenjen háborúpártivá.

Azt már meg sem említem, hogy amerikai és brit hadianyag és felszerelés nélkül Sztálin országa úgy zuhan össze, mint a kártyavár. Így is éppenhogy megúszták.

Vagy másképp, Churchill nélkül Philip K. Dick Ember a fellegvárban című regénye valósággá válik.

jajj, és hagyjuk ezt a "nőkkel nem szép dolog vitatkozni" szöveget. Csak úgy süt belőle a lekezelés...

Kedves Ilko! Legyél nyitott, nyisd ki a szemed, tájékozódj bátran, és lehet, nem lesz elképesztően "nagy túlzás". :)
Szép napot!

Ne haragudj Kedves Liza, tudom hogy nőkkel nem szép dolog vitatkozni, de azért ami túlzás az túlzás. A világ valaha volt egyik legdurvább pszichopatáját egy lapon emlegetni Churchillel, hát már megbocsáss, mivel szeretnék nyugodt és kedves maradni így azt mondom, hogy elképesztően nagy túlzás.

Most jött szembe egy poszt a neten, ami az információ sebességének gyorsulását támasztja alá.
1880 körül Budapesten létrejött az első ún. "lelencház", amely 20 csecsemő befogadására volt alkalmas. (lényegében ugyanazon az elven működött, mint a ma kihelyezett inkubátorok). Egy kosárkába tették bele a babát, és a súlyától megszólalt egy csengő bent, és az irgalmas nővér kiment a csecsemőért. Ez a lehetőség a csecsemőgyilkosságokat akarta visszaszorítani. Az anya (legtöbbször- megesett cselédlány) személye inkognitóban maradt.
A korabeli sajtó nagyon ellenezte a módszert, és a tiltakozók sokszor döglött macskákat és egyéb, szemétnek minősülő dolgokat helyeztek el a kosárban.

Nos: mit bizonyít ez? Azt, hulladék, gusztustalan, szemét emberek már 140 éve is voltak, akik így "trollkodtak" szét egy pozitív, segítő kezdeményezést. Csak épp a sajtót nyomtatták 1 hétig, míg manapság kb 10 perc egy posztot megírni és a világ bármely pontján olvasható...

Kedves Yoss!

A világ pont ugyanabba az irányba halad, mint 80-100 éve, csak a technika fejlődött, az információ (és a dezinformáció) gyorsult fel, és kb 2.5-szer többen (vagy inkább sűrűbben?) vagyunk, mint 80 éve...
Az információáramlásnak köszönhetően elég sok dokumentumfilmhez hozzájutunk "csemege" gyanánt. És minél messzebb nyúlunk vissza az időben, annál biztosabb, hogy kihalt az az érdekcsoport (vagy legalábbis az "ősmagja"), így előfordulhat, hogy benne felejtenek a dokumentumfilmben egy-egy olyan információ morzsát, amit ha a szemfülesek észrevesznek, összeáll a kép a sok katyvasz közt.
Egy példát hadd említsek: 1943 augusztusában (másfél évvel a jaltai konferencia előtt, és bő fél évvel a sikeres sztálingrádi csata után) Churchill sem Roosewelt-et, sem más szövetségesét nem tájékoztatva "suttyomban" elutazott Moszkvába Sztálinhoz könyörögni, hogy indítsa meg a hadműveletet Németország ellen. Az egyezség részeként felajánlotta, hogy a győzelem után Európát érdekeltségi körökre osztják. Országról országra, és így lett Kelet-Európa a szovjet érdekeltségi körhöz tartozó egy "félcédulán"- mintegy előszerződésként.
Ezt 1945 februárjában- annyi kitétellel- vetették papírra (ekkor már Churchill vissza akart volna táncolni az egésztől, meg nem is akarta az akkor már nagybeteg Roosewelt orrára kötni, hogy mit egyezkedett és ígérgetett oda Sztálinnak), hogy kelet-Európában demokratikus választásokat tartanak. Sztálin tudta, hogy Churchill át akarja verni, mint sz.rt a palánkon- elvégre odaígérte neki ezeket a területeket a hadműveletért cserébe, így mosolyogva bólogatott, majd "belenyúlt" a választások végeredményeibe. (a "hogyan" kérdésekbe ne is menjünk bele, mert Sztálin sosem volt egy széplelkű ember)
Majd jött a győzelem, Churchill "repült", és 1946-ban volt bőr az arcán Visconsin-ban (Truman szülővárosában) előadni a "nagy beszédét a szovjet fenyegetésről, meg a "vasfüggöny ereszkedik Európára" dörgedelmes riogatással, megalapozva az Észak Atlanti Szövetség fő irányvonalát....
Pedig ezt a "Vasfüggönyt" ő maga húzta el a két kezével, mikor ott "csóválta a farkát" Sztálinnak 1943 nyarán....
Nagyon remélem, hogy ha Sztálin ott ül egy katlanban, a szomszédos katlanban pedig Churchill fő a levében... (mert neki is volt bőven vaj a füle mögött ezen túl is, ld. búr háború, I. VH).
Nos, aztán úgy éltünk le a magunk kis "buborékjainkban" a vasfüggönyön innen és túl meg 45 évet, hogy a "rohadt, imperialista nyugat", meg a "járványként terjedő kommunizmus"...
Volt 2 tévécsatornánk, meg a Cseh2, pár újság, amiben gondosan meg volt válogatva, hogy milyen információt "tudunk megemészteni". A "függöny" túloldalán pedig szintén az ottani lakosságnak "megemészthető" műsorok.

Aztán- mint mindig, ahogy lenni szokott a nagy birodalmakkal- egyszer csak az egyik rendszer összeroppant a saját súlya alatt. Mint egy szupernova. Elér egy fejlődési szintet, ahonnan már csak lefele vezet az út...
Eltelt azóta 35 év, és most a másik "kisgömböc" is repedezik, mert "túlette" magát... (Elvégre a Nato, ami a Szovjetunió ellenpólusaként jött létre, okafogyottá kellett volna váljon 1991-ben, amikor a nato ellenpólusaként létrejött Varsói szerződés megszűnt létezni) De nem... csak eszik, eszik, mint a mohó kisgömböc)

Most 2025-öt írunk. Lényegesen több információhoz hozzáférünk, mint ezelőtt 20-30-50 évvel... Ahogy mi is több információt szolgáltatunk magunkról, mint azelőtt (ld közösségi média terjedése).

Azt mondom, hogy alapjáraton az ember jelleme nem változott. Aki gerinctelen volt, az az is maradt. Maximum hamarabb bújik ki a szög a zsákból- hála annak, hogy nagyobb felületeken tud megnyilvánulni. (magyarán: a facebook előtt maximum csak a szűk család tudta, ha valaki hülye).
Ami még a jellemhibák gyors kiderülését okozza az az, hogy mivel egységnyi idő alatt jóval nagyobb inger éri az embert, mint pár évtizede, így az ingerekre adott válasz is felgyorsult. Így viszont kevesebb idő jut a jellemhibák álcázására, vagy gondosan előkészített "mentális" csapdák elhelyezésére.
Emiatt tűnik úgy, hogy "rossz irányba halad" az emberiség. Pedig nem. Csak a régen kitaposott ösvényen halad nagyobb léptekkel...
Igen, ez az illúziók kipukkanásához vezet. Nem lett a másik ember egoistább, önzőbb, irigyebb, rosszindulatúbb, mint volt, csak jobban álcázta, vagy eddig nem volt szüksége rá, hogy "bemutatkozzon". Meg azért a "kifogások tárháza" is rendesen kibővült azzal, hogy vannak már kevésbé tabu témák. Már lehet hibáztatni a rendszert, a gyerekkort, szülőket, testvéreket, bárkit magunk körül 360 fokos körben. (de azért valljuk be, hogy elég idegesítő, hogy ha valakinek azt mondod többször, ugyanarra a szitura, hogy "ne viselkedj velem így, mert az nekem fáj" akkor reagálásként az a kifogása: "azért vagyok ilyen, mert apu és anyu nem szeretett!"- elsőre oké. de ha másodszor vagy sokadszor húzza elő ezt a lapot Jolly Joker-ként- nos, akkor az már nem "apu és anyu" miatt van, hanem az már az ő döntése. - de ez a témakör is megér egy misét önállóan)- Szóval: hamarabb derül ki a jellem, és több mindenre lehet fogni. :)

Hogy egy óriási pofon segít-e? Maximum ideig-óráig. Az "izmusok" mint a pocsolyában esőkor a buborék- keletkeznek, nőnek, egymásnak feszülnek, kipukkannak, néha visszaesik a Föld lakosságának a létszáma, aztán kezdődik elölről a folyamat.Íme az ember...

Nagyon jól látod a dolgokat. Sajnos a világ nem jó irányban halad, semmilyen szempontból. Valószínűleg csak egy óriási ,,pofon" téríti a helyes útra az emberiséget, de már nem mostani létszámban. De addig is éljük meg a mát, vegyük észre a sok szépséget, élvezzük az életet! Mint ahogy ez az oldal is erről szól. A szexre, az erotikára mindig lesz igény(remélem), mert amíg a férfiak ennek hódolnak, addig sem háborúznak. Remélem anyagilag is egyre több marad, hogy miném többet hódolhassunk szenvedélyünknek. Peace and love!🙂🐝☀️

Mondjuk, pont az én számból furcsa hallani az "előítéletesség mentes" kifejezést... Ahogy a világ változott az elmúlt 5-6 évben, és kevésbé hordozzák az emberek az álarcukat, ugyanúgy változtam én is, és bizony szaporodtak az előítéleteim. Meglepődnél, hogy mennyi ország hívó előjelű számot nem veszek fel élből, és mennyit fenntartásokkal. Pályafutásom kezdetén ez csupán 1 ország számára korlátozódott- az is tapasztalatból, mert 10 hívásból 10 arról szólt, hogy a vendégmunkások elütik az ebédidő fennmaradt részét. Ma már lefedi fél Európát, Észak Amerikát, a közel-keletet és Ázsia egy részét az összes kétségem. És az elmúlt 5 évben változott annyit az emberi mentalitás, hogy kénytelen voltam ilyen módon alkalmazkodni hozzá. Nyilván, ha az ember kap egy ilyen metszetet egy adott népről (gyári munkástól a vezérigazgatóig), akkor oda nem szívesen megy... Finoman mondva: nem vesz menetjegyet abba a bizonyos erdőbe...Mindettől függetlenül nyitott vagyok általában, és nem egy negatív tapasztalat alapján húzok falat, hanem az adott nép több egyedének a viselkedéséből.

A boltok most is tele vannak, mert csupán a gyártással vonult ki néhány cég, a kereskedelemmel nem feltétlen. Ha mégis, akkor viszont megtalálták azt a piaci rést, amit saját gyártású termékekkel feltöltenek. Láttam videókat kinti szupermarketekről, ugyanúgy van (eredeti márkás)kóla, chips, vannak gyorséttermek, de lehet, nem "Mekinek" hívják, hanem Domino-nak. Azt se felejtsük el, hogy akármilyen országról van szó, mindenhol van egy turistáknak szánt képeslapra illő rész, illetve olyan, amit kevésbé mutogatnánk. Erre ékes példa, hogy a barátnőm nemrég járt kint Berlinben, és azzal jött haza: "nem igaz, amit mondanak! Berlin szép, tiszta!" Mondom: lehet, hogy az, amerre vittek 3 napon át, az olyan. De maradjunk annyiban, hogy ha a barátnőd 20 év után hazalátogat x évente Londonból, te sem a Blahára viszed kirándulni, vagy Csepel-II-re..." Nagyon könnyű általánosítani egy rövidke tapasztalatból, hogy valahol minden szép, vagy éppen minden lepusztult, elmaradott.Moszkva hatalmas város, közel 14 millió lakossal (gondolj bele, majdnem 1.5-szer annyi, mint egész Magyarország teljes lakossága!) Értelemszerűen elfér egy ilyen tömegű városban az üzleti negyed spirál üvegtornya, felhőkarcolói, a történelmi városrész a Vörös térrel, mauzóleummal, Kreml-lel, ahogy elfér a külső kertvárosi rész, ahol olyan jellegű épületek vannak, mint pl Szentendre belvárosában, vagy épp a klasszikus kék kis faházak. És ugyanúgy lehetnek (már csak statisztikailag is) olyan részek, mint nálunk a "nyócker", hogy sötétedés után többedmagammal sem mennék arra.... Ahogy New York-nak is van egy "Manhattan"- je, de van "Bronx"-sza is...Szoktam nézegetni videókat- például Kazanyról is sokat dob fel az internet. Maga a város központi része már-már a nagyvárosokéval vetekszik, a külkerületekre- mikor megláttam, azt mondtam: bakker, tiszta Újpest! vagy Rákosszentmihály... még érezni lehetett a házak közt Brezsnyev elvtárs leheletét. :) Majd pár száz kilométerrel arrébb a tatárok mosolyogtak a jurtáik előtt, mint 1000 évvel ezelőtt...Perm vidéken a falusi rész ugyanaz a kis faházas, mint 100 éve, állatok legelnek, érik a termés a kiskertekben, füstöl a kémény, de pár faluval arrébb már csak elhagyott, düledező házak, egy teljes falu lakossága eltűnt. Lehet, a férfiak odavesztek a háborúban, a család meg a közeli gyárak vonzáskörzetébe költözött megélhetés miatt- ki tudja?Szóval: Nem csak "űrtechnika" és nem csak "tanyavilág" az ország, hanem az elmúlt bő 1000 év minden történelmi és kulturális emlékét megőrzik, és elférnek egymás mellett. Ami a lakosságot illeti, nyilván, ott sem mindenki a képeslapra illő, mosolygós, kokosnyikos, matrjoska babát tartó kislány, vagy minden turistát vodkázni invitáló usankás fiú, hanem ugyanolyan vegyes gondolkodású, intelligenciában és kedvességben széles skálán mozgó emberek, mint bárhol másutt a világon.Nincs "csak szép" vagy "csak csúnya", vagy "csak jó" vagy "csak rossz". Ugyanúgy vegyes, mint bárhol bármilyen országban. Hogy melyiket látjuk dominánsnak, az a bennünk élő előítéletek tükörképét tükrözi. Mindegy, hova megy az ember, vagy kivel találkozik :)

Jól látod. Még a háború(Ukrán) előtt voltam és mivel nem néhány napos turista út volt rengeteg helyen voltam. A történelmi városrész, a cári nyári rezidencia(újjáépítve), múzeumok, stb.Egy teljesen más kultúra és világ, de egy biztos, nincs az a pénz, amiért ott élnék. Egyébként(akkor) mindent lehetett kapni a szupermarketekben és az alapvető élelmiszerek is sokkal finomabbak, tartalmasabbak mint nálunk. Persze kirakat város mint tudjuk, plázákkal, felhőkarcolókkal, luxus autó szalonokkal. Pont ünnep volt náluk(nov 7) emiatt rengeteg szabadtéri program, koncert volt. Nagyon jó emlék a mai napig. Ha van Vibered, ami publikus, szívesen küldök képeket. A belsőn jelezd, ha érdekel. Szóval drága Liza, mindig szívesen olvaslak. Puszi. Yoss 🙂

Az akvarell festék tubus mérete jutatta eszembe. Remélem picit színesebb lesz az a múlt amiben éltünk...Az állandóság, a kiszámíthatóság volt az egyik pozitívuma annak a letűnt rendszernek. Ami engem mint gyermeket nagyon megérintett a szovjet termékek árának a feltüntetése minden darabon. Legyen az egy bicikli pumpa, rádió, óra,de nem papíron,hanem egyfajta gravírozás talán,ami nem kopott le,esetleg a műanyagba bele öntve.Nagyon szeretvén a történelmet és a földrajzot, természetesen az egykori Szovjetunió 22 millió négyzetkilométere is előttem van, egy fél földgömb... Belegondolni is hihetetlen,hogy az egyik legtávolabbi sarkában, mondjuk Vlagyivosztokban is annyi az ára valaminek mint Rigában.Csupán hallomásból tudtam,hogy hihetetlenül olcsón utazhatott az ember , akár repülőgépen is , természetesen adott esetben ehez engedély is kellett az országon belül is. A kiszámítható egyszerű élet sokszor kellendőbb,mint a határtalan szabadság!Ez utóbbi ma alapvető jog,de az életbe maradáshoz sokszor kevés...

Drága Yoss!Én is bízok benne, hogy nem ismétli meg önmagát a történelem a közeljövőben, bár azt már tudom mondani iránymutatásként a menekülőknek, hogy "dort ist Berlin!", de még meg kell tanuljam az utánuk loholóknak: "они побежали к зтому!"Viccet félretéve: Az építészet csodálatos, sok stílust átvettek a nyugat európai művészetből, és ízlésesen ötvözték a saját hagyományaikkal, ez adott egy jellegzetes, semmivel össze nem téveszthető egyediséget a nagyvárosaiknak. Ugyanez jellemző a zenéjükre, költészetükre, festészetre. És természetesen a hagyományok tisztelete.Erre egy meglepő példát mondanék. Valamikor ifjú tini koromban fejembe vettem, hogy majd egyszer nagyot alkotok, és arccal a festészet fele fordultam. Persze- mint sok minden másban- annyira kiemelkedő tehetségem nem volt, csak a vágy, hogy hátha...Mivel minden utcára jutott egy művész kis falunkban (és egyik sem mondta az arcomba, hogy nem kellene erőltetni), így a nyári szünetekben hol az egyikőjükhöz csapódtam rajzolni, hol a másikójukhoz festeni. Hát, egy ilyen alkalommal megjelentem az egyik híres festőnél a 8. osztályos koromból megmaradt gombfestékemmel, hogy "csókolom, ehun vagyok-e,gyüttem festeni!" Gyuri bácsi ránézett a "kezdő csomagomra", és csak annyit mondott: ezzel aztán nem! Beszélek anyáddal, és ha rábólint, meghozom neked a világ legjobb akvarell festékét! 1992-t írtunk... Természetesen az árát előre nem közölte, mert akkor nagyon korán derékba lett volna törve a festő ambícióm velem együtt... Hát, megjelent Gyuri bácsi egy 24-es St. Petersburg "White Nights" márkájú festékkel, anyám meg sziszegve perkált, mint a katonatiszt... és tényleg, még a mai napig megvan- bár foghíjas lett a készlet azóta. Nos, gondoltam- mivel ez már nem mai darab, veszek másikat. Megrendeltem. És láss csodát! csak a doboz formája lett kecsesebb, benne a cserélhető tégelyek ugyanazok a méret... Ergo elég lett volna megrendeljem a "tölteléket"... eltelt 32 év, és semmit nem változott a tégelyek mérete. Döbbenet.ezen felbuzdulva megrendeltem ugyanazon St Petersburg márka "Sonet" akvarellfesték 24-es tégelyeit, és azt pattintottam bele a régi helyére. Hihetetlen. A minősége még jobb lett, mint 32 éve volt, a csomagolás és a méretszabvány nem változott. Elképesztő.Ez a hagyományok maximális tisztelete. Ugyanígy nem változott pl az Aljonka csoki csomagolása sem, bár a minősége annak is klasszisokkal jobb, mint amit kóstoltam 1988-ban. (anno "sírva" ettem meg, annyira rossz volt a jóindulatúan nugát-utánzat) Most az íze olyan, mint az 1988-as Boci csokié...Lehet kapni itt Magyarországon is. Mivel a címke nem változott, így fedeztem fel. hazahoztam egy kisebb (kb a "Magyar Várak-) méretűt, és néztük fél napig, hogy ki merjük-e nyitni, vagy sem... még elevenen élt bennem az 1988-as emléke. Nah, essünk rajta túl- megbontottuk. Aztán az utolsó kockáért ment a kézi tusa :DJó, hogy a látvány nem változik, csak egy magasabb szintre kapcsol az élmény.Szpaszibá, moj drug! :)

Sorry, Bábuskát írtam, Bárisnyá helyett! Nem mindegy!🥴🙂
Helyesen: Szpászibá Bárisnyá! (fonetikusan)

Drága Liza! Kiváló, érdekfeszítő történet, nagy érdeklődéssel olvastam. Azért nem vagy semmi csajszi! Én már csak abban bízom, hogy a történelem nem mostanában ismétli önmagát. Néhány éve Moszkvában jártam, biztos tetszett volna neked is. Természetesen a városról beszélek, nem a politikai berendezkedésükről. Kőssz, hogy újra írtál. Szpászibá Bábuská!🙂

Az Emlékezés programnak végül lett folytatása...Egy kedves rokonomnak nevetve meséltem a lentebb leírt csetlésemet-botlásomat a konzulátus előtt. Erre rám nézett: "de hát nálunk is vannak szovjet sírok! Nem tudtad?" Tulajdonképpen tudtam, csak valahogy túl hátra keveredtek az agyamban az infók az évtizedek folyamán, és a címke nélküli dobozzal együtt elkallódtak az egyéb címke nélküli kacatok közt...-huhh... kik? és hányan?-Mittomén... de mellettünk a temető, és már apám is mondta anno, hogy ők a legrendesebb szomszédaink!-megtennéd, hogy világosban átlépsz, és befotózod őket?-Persze!És másnap megérkeztek a fotók... 7 név, nagyjából azonos dátum, és még a rangok is: matróz, alhadnagy, civil munkás... a dátumok már a decemberi csata utáni 3 hónappal... Szóval: hajósok. És 2 ismeretlen katona és egy hadnagy, 2 hónappal korábbi dátummal (azaz szintén a Duna "hozadéka" az előző- lent említett századból.)Laptopot ragadtam, és írtam a korábbi e-mail címre, hogy van-e még lehetőség további emlékhelyeket csatlakoztatni az adatbázishoz? Azonnal jött is a válasz: persze! Hány szalagot küldjünk?Összeszámoltam és válaszoltam. De válasz hetekig nem érkezett. sem szalag.Nah- mondok- ez így egy befejezetlen történet. Mese nincs, ha a hegy nem megy Mohamedhez...Vettem egy nagy levegőt, és szépen- viszonylag egyszerű mondatokban- megfogalmaztam, hogy mit szeretnék és miért, és mennyit, és kik az elhunytak... Majd a Google jó barát- és mivel ezúttal nem voltam kényszerhelyzetben, szépen fordítgattam mondatról mondatra, majd készítettem magamnak egy fonetikus "puskát". Mivel még arra is elevenen emlékeztem, hogy a kiejtésen csúsztam el legutóbb, így először ízlelgettem a szavakat, magam próbáltam rájönni, majd mondatról mondatra leellenőriztem a fordító program felolvasó funkciójával. Szerencsére kb háromszori ismétlés után, és két "fellépés" közt majdnem folyékonyan megtanultam elmondani a kis szövegemet oroszul, ami úgy kezdődött, hogy "nem beszélek oroszul..." majd hosszasan taglaltam a látogatásom okát oroszul (A hajó útvonala, dátum, Bécshez vittek utánpótlást)... Ami így elég abszurd- visszagondolva. Megérkeztem a konzulátus elé másodmagammal ismételten, usankában ismételten, az idióták magabiztos győztes vigyorával. Már rutinból megnyomtam a csengőt. Hahh...! Egy ismerős arc...! a múltkori portás fiú... Láthatóan ő is megismert, mert a nagyon vidám integetésemre egy "nopaszmek" arckifejezéssel reagált, amit azonnal az illendőség kedvéért letörölt, és mosolygósra váltott. Gyorsan bele is kezdtem a nagy monológomba, hogy a kínos -két egyoldalú és eltérő nyelven zajló párbeszéd kellemetlen perceitől megkíméljem mindannyiunkat: Ja nye gavarjú paruszki... és elmondtam a kis sajtcetlimre írt puskából az újbóli felbukkanásom tárgyát, jó hosszan ecsetelve, és kínosan ügyelve a kiejtésre. Rutinból egy "wait a minute" választ kaptam. Gyors telefon, és nyílt az ajtó... majd ezúttal a kapu is... Kijött a srác, szemében a meghatottság és az elismerés csillogott, meghajolt, és kezünkbe nyomott egy nagy marék szalagot. Be kell valljam, zavarba jöttem. Az ilyen kedvességgel mindig le lehet engem venni a lábamról. Olyannyira zavarba voltam, hogy majdnem a "rossz" lejáraton mentem le a kisföldalattihoz. Kérdeztem a "kísérőmet": naaaa? Vélemény?-"hát, majdnem jó volt a kiejtésed!" -majdnem????(Azért egy kicsit több ego simogatást vártam volna...)Hozzátette nevetve: Azért elképzelem, hogy a múltkori produkciód után azt hiszi a srác, hogy egész éjjel tanultál...! de ismerve téged, volt az vagy 5 perc is... Tudod, ha igazából nekihasalnál, még vihetnéd többre is...!(Hát, ez sem pont az az ego simogatás volt, amire vártam... kicsit elhadarta és pofonra sikeredett :D )Látva a fintoromat, hogy ez még mindig nem az a fajta dicséret, amit elvártam volna _lévén egyébként annyira izgultam, hogy szó szerint röcögtek a térdeim, de a hangom nem remegett, és úgy adtam elő magam egy idegen nyelven, hogy még Sztálin elvtárs is állva tapsolt volna meg- harmadik nekifutásra odamotyogta mosolyogva: "Jah, egyébként tökre "hihető", hogy nem beszélsz oroszul. Képes voltál azt is beleszőni, hogy "ezerkilencszáznegyvenöt március???"Felültünk a kis földalattira immáron a helyes irányba, gondosan becsomagolva a mappába a drága szalagokat, amiért vért izzadtam (milyen szépen hangzik eme költői túlzás)...Lelátogattuk a hősöket és a hajós fiúkat pár nap múlva, és a szokásos módon elküldtük a dokumentálást e-mailen, majd finoman megjegyeztem, hogy köszönöm, a szalag-kérdést megoldottam.A művelet után konstatáltuk, hogy még pont annyi szalag maradt, mint amennyit elhelyeztünk a sírokon, így ha még akad elfeledett sír/emlékmű, akkor is "jók vagyunk". És mit tesz Isten? A követség is felriadt Csipkerózsika-álmából, és az e-mailem után 2 nappal (!!!) postára tett még további 20 db szalagot...Ez a mennyiség már kitart Berlinig szerintem...Pedig már kezdtem magam nem leégetni ezekkel a kis csevejekkel :))))