Filmfanatikusok hozzászólásai

De hogy valami jót is írjak mivel nem találtam megfelelő topikot, hát ide írom, az En Vivot most hallgatom kb 10edszer!:)))
Vannak zenekarok, akiket sose lehet megunni!:)

Hát mostanában nekem is sikerült pár olyan filmet megnézni, amit nemhogy nem mindenkinek, de inkább senkinek nem ajánlok!:)

na jó de elvileg - én is a Star Warson nőttem fel, és amíg a legidősebb bátyám teljesen odavolt érte, még apró műanyag figurákat is kapott, festett, és ragasztott, engem mégsem fogott meg :) 
 
Nos, megnéztem a Dangerous Method - Veszélyes vágy c. filmet. Viggo Mortensen alakítja dr. Freudot, egy új felfedezett Fassbender az ifjú Carl Jungot, a közöttük álló nőt pedig ki más, mint Keira Knightley. Azt hiszem, a film túl nagy falatot próbált lenyelni, hiszen hogy is lehetne egy ember munkásságát és a miérteket, amik meghatározták a két férfi közös éveit, egy másfél órás filmbe süríteni. Viszont, a színészi játék, az érdekes kérdések, amiket felvet a pszichoanalítika körében igazán érdekessé tették a filmet :) Keira Knightley eszméletlenül jól alakította a szexuális zavarban szenvedő pácienst, aki később gyógyultan kész dámává válik. :) Azt hiszem, érdemes megnézni, de nem ajánlom mindenkinek :))

A Gyűrűk Ura nagyszerű regény- és filmfolyam, jó lett volna megfilmesíteni a 80-as években, akkor lett volna igazán nagy élmény. A Star Wars-on meg felnőttünk... vidéki kisváros, mozi... Már régen szó volt az előzményekről, de csak az utóbbi években készültek el. Sajnos a hangulatuk (különösen az első részé) nem érte el a klasszikus sorozatot (IV-V-VI.rész)... Robert Downey jr. Chaplinként tényleg nagyszerű!  A Batmnannal nem vagyok kibékülve, ez is kimaradt gyerekként, később nem tudok azonosulni a figurákkal.

Star Warshoz nem tudok hozzászólni, mert úgy vagyok vele, mint a Gyűrűk urával,. egyszerűen nem érintett meg. Amúgy sem szeretem ha egy filmről megpróbálnak minél több bőrt lehúzni anélkül hogy bármi újat mondanának. Az azonban tény, hogy nagyon sok filmnél a siker azon múlt, hogy kire bízták a főszerepet, hogy az illető hitelesen bele tudta-e élni magát. Két példa örök kedvencemtől, Robert Downey jr. Chaplinként szerintem felejthetetlen, és a Vasembert sem tudom senki mással elképzelni :)) vagy Heath Ledger mint Joker, érdekes módon, számomra sokkal hitelesebb volt, mint anno Jack Nicholson, pedig ritka dolog, hogy az öregnél valamiben jobbat találunk :) 
 
megnéztem újra a Másnaposok első részét és olyan volt, mint egy 100% pure endorfin dózis. Szerintem még a harmadik szomszéd is hallotta, ahogy meghalok a röhögéstől. Bizonyos jelenetekre emlékeztem, ott már kb fél perccel hamarabb felnyerítettem, de voltak olyanok is, amik nem jutottak eszembe és így az újdonság erejével hatottak. :)

Igen, ezen már vagy 10 éve filózok... De elvégre jellemfejlődésről van szó: egy "ártatlan kisgyerek"-ből egy szexéhes sihederen át lesz darth Vader. Mi milyenek voltunk6-8-10 évesen? Hogy viselkedtünk? És 10 évvel későbbb?  Jedi erő és tanítások ide vagy oda, ha igazi csaj a láthatáron... és megpróbál megtenni érte mindent, önmagát is feláldozza. Nehéz szerep? Ki lett volna jó rá?

Hm, erről eszembe jutott, hogy bizony nem mindenki elég erős a szerepéhez. Nekem pl elsősorban ezért nem jött be a Star Wars 1-3 rész, mert a legfontosabb szerephez nem tudott felnőni a színész (Vader)...

Ezek szerint nem is különbözik annyira a véleményünk!:)
De ha már az interjú a vámpírral-t említettük, szomorú tény viszont, hogy a történet folytatása(?) ritka fos lett. Komolyan mondom a kárhozottak királynője nálam -1/10 már ha létezik ilyen pontozás, nem is értem Ann Rice, hogy engedhetett meg ilyesmit (már ha rajta múlt)!?

Érdekes a lány főszereplő. Az idő majd eldönti, elég erős-e a szerephez.

Peter, szerintem a következő rész a bosszúról fog szólni és valahogy egymás ellen fordítják majd a három fiatalt. Nagyon kíváncsi vagyok, mit hoznak ki a történetből. Ami érdekes viszont számomra, hogy a lány főszereplőt nem találom túl karakteresnek, szerintem a két fiú simán lejátszotta a vászonról. 

Abban igazat adok neked, hogy tulajdonképpen a "vámpírság" ebben a történetben csak egy "mellékszál", egy apropó, amiért nehézség támad a két szerelmes között. Vagyis, igazából lehetett volna a minta alapján földönkívüli, vagy más fajból származó, vagy más vallású, bármi, ami megkülönbözteti és elválasztja őket. Nekem valahogy mégis tetszik a nem-gyilkos vámpír ötlete. Természetesen én is láttam az Interjú a vámpírralt, ami egy sokkal realistább megközelítés, és az is nagyon tetszett, persze egészen más okok miatt, mint az Alkonyat. De mivel sokszor játszottam el a gondolattal, hogy én is lennék vámpír, bennem is felmerültek ezek a kérdések, hogy ölnék-e embert, vagy én magam is találnék egy másik módszert az életben maradásra. :))) 

Hm, tudom, nőkkel nem szabad vitatkozni, de azért!:)
Én nem tudom összeegyeztetni a vámpírlétet és a romantikát, mert két teljesen különböző dologról van szó. A vámpírság sokkal inkább arról szól, mint amit mondjuk az Interjú a vámpírral bemutat. (Ez az Ann Rice-os világ) Ha valaki figyelmesen megnézi, minden probléma benne van, sőt valamilyen választ is kapunk mindenre.
Az Alkonyat nekem olyan, mintha összekeverték volna a műfajokat, és ez nem tetszik. Pont te írtad, hogy mennyire gázak a halhatatlanokban a siheder istenségek. Nos nekem ugyanennyire gázak az Alkonyat szereplői. Egy vámpír, vérfarkas stb nem ilyen. Mondjuk sokkal inkább olyan, mint Jean Claude (ez meg a Hamilton féle világ).
Szóval biztos sokaknak nem fog tetszeni amit írok, de én a Twilightot a vámpíros műfaj megcsúfolásának tekintem!:( Ha sima romantikus film lenne, nem szólnék egy szót sem, de ilyen köntösben...

Romantikus filmek jöhetnek, főleg a klasszikusok. Mickey Rourke-hoz nekem még az Angyalszív is hozzájön. Abban komoly karaktert alakít. Az éhezők viadala nem a hagyományos embervadászos film (pl. Tökéletes célpont, Bérgyilkosok viadala...), hanem pont az lenne a lényege, hogy van pár átlagember (NEM profi bérgyilkos, katona, karatéka...stb.) akik muszályból vagy önkéntesen kell, hogy életben maradjanak egy ilyen kényszer-szituációban. És ezt a média fel- és kihasználja. Manipulálja a tömeget, agyatlan "valóságshow"-t kreál az egészből.  És ezt a hatalmat nem lehet megdönteni, ahogy a való életben sem. Felhasznál, kihasznál, majd eldob... Lehetnek lázadó elemek (itt: alma kilövése nyłllal, öngyilkosság párban vállalása, stb.), ami keresztbetesz a hatalomnak, lehet erkölcsi győzelem, de a viadal attól még jövőre is folytatódni fog... A vámpírlét lényege a túlélés, nem a romantika. Persze a szex és vér együtt mindig jól mutat. A vámpírnak túlélnie kell. Az 'éhség' az, ami hajtja. Romantikus, melankolikus, de komoly film volt pár éve a svéd 'Engedj be!'. Jól bemutatja a vámpír magányát és éhségét. És a magányban a társra találást. Nincsenek benne belőtt sérójú szépfiúk, iskolai galeri, meg digitális farkasember.  Szerintem álproblémák miatt szenvedgetnek végtelen hosszan a szereplők. Inkább olvasok egy Dr.Stefan Franot vagy Szívhangot...

hát, talán mert te pasi vagy én meg csaj :) vagy talán, mert én éltem már át ilyet, te meg talán még nem. Nekem is volt olyan szerelmi történetem, ami évekig húzódott, talán még most is, és olyan bonyolult problémákat vetett fel,  amit sosem gondoltam volna. Szóval nekem talán ez tetszik az Alkonyatban is, hogy azt feszegeti, az ember mit képes feladni azért, akit szeret, úgy, hogy közben mégis önmaga tudjon maradni. :D Mert nálam ez mindig egy sarkallatos kérdés volt. 

Én speciel kifejezetten szeretem a romantikus filmeket, csak a csöpögős, értelmetlen érzelmi szenvelgést nem bírom. A vámpíros filmekben pedig szinte csak ilyen folyamatos nyávogást láttam.
Az egyik kedvelt sci-fi sorozatomban a Battlestar Galactica-ban is az agyamra tudott menni az, amikor a szereplők nyafogtak és szenvedtek értelmetlen hülyeségek miatt.

hihi, sundorgo, tulajdonképp a régi filmjei közül van a két leghíresebb, a 9 és fél hét és a Vad orchideák, amire még azt mondtam, hogy abban egy érdekes karaktert kell jól megformálnia és sikerül is neki. Ezen túl amit csinált, azt már tényleg nem nevezném művészetnek :))
 
Én azért szeretem az Alkonyatot nagyon, mert, bár nem látszik rajtam, de a végletekig romantikus vagyok. És nektek, pasiknak tulajdonképp talán ezért nem tetszik, mert nem az öldöklős, vérszívós vámpírokról szól, hanem inkább az érzelmi részét emeli ki, mint egy modern kori Rómeó és Júlia történet. Ráadásul könnyedén tudok azonosulni is vele, mert miért ne lehetnének olyan vámpírok, akik nem akarnak ölni, vagy embervért szívni? Ha én vámpír lennék én sem ölnék meg senkit csak  azért, hogy életben maradjak :) Ami még ebben a témában nagyon tetszett, (mármint a humánus vámpír) az  a Rémségek cirkuszában volt, ami szintén egy meglepően király film :) ahol csak megbökték, szívtak egy kicsit, aztán továbbálltak, a pasi meg felébredt és ment a dolgára :))))
 
Ha az embervadászos filmeket nézzük, bár ott egymásra vadásznak, de a Bérgyilkosok viadala nekem pl nagyon bejött, az egyik kedvenc gyilkolászós filmem :) Remélem, hogy igenis lesz folytatása az Éhezők viadalának, mert én kíváncsi vagyok, hogyan folytatódik a történet. Itt egyszerűen nem lehet vége, mert annyi elvarratlan szál maradt a történetben, hogy bőven van még mit mondania :)
 
A Titánok haragja lesz a második rész és moziban már van, lehet megnézem, mert már én is nagyon izgulok miatta :)) bár amiket az előzetesekből láttam, nem kell csalódnom, pont olyan szuper, mint az első rész :) És ebben a filmben imádom az isteneket, nagyon jó neveket választottak az eljátsszásukhoz :D még Nicholas Cage is megembereli magát és nem a nyálas macho figurát hozza :D
 

Csak egy magányvélemény: szerintem Mickey Rourke nem színész, hanem egy valamiért felkapott bunyós, aki színésznek pocsék. Nem láttam sok filmjét, de azokban mint nagyon gyenge volt. Ennek ellenére persze lehet, hogy vannak színészi kvalitásai.

Az éhezők viadala valóban jó lett, de az embervadászat témában a A menekülő ember (The Running man) és a Kockázat ára (Les Prix du Danger) - főleg ez utóbbi, mert a mai realitáshoz NAGYON közel van, mindent visz...  Olyan befejezést a mai "politikailag korrekt" (még a szó is hányingert keltő) világban egyszerűen nem lehet már készíteni. Ettől függetlenül a mostani megvalósítása a témának jó lett- ezt lehet kihozni belőle.. megvan a pesszimizmusa, korrekt a befejezése (nincs igazi megváltás). Mérföldkő nem lesz belőle, az már van egypár a témában, látványban ver oda. Egy jó kópiát én is elrakok majd belőle. Folytatást pedig ne, mert akkor elmegy egyfajta világmegváltó / rendszermegdöntő / forradalmár filmbe, és ez nagyon nem erről szól... A Halhatatlanok-on én is unatkoztam. Szeretem a mitológiai /álmitológiai  témájú filmeket, de ez most nem sikerült.  A Titánok harcának itt a folytatása, erre viszont kíváncsi vagyok. A Gladiátor szintjét kéne végre újra elérni (a régi Kirk Doulas-os, vagy az újabb feldolgozású Spartacus pedig talán marad mindig is az első helyen). 

És ha én is ajánlhatok valamit, akkor az American Horror Storyt mindenképpen nézzétek meg. Egyenlőre csak 1 évad van, de nagyon okés!:)
A címével ellentétben én inkább thrillernke mondanám, az elején még nem is minden lesz világos, de ahogy megy előre a sorozat, úgy lesz egyre tisztább a kép!:)
Simán 10/10!

Sziasztok!:)
Ezt majd én is meglesem, mert jóket hallottam róla!:) Viszont nekem speciel az Alkonyat nagyon nem jött be!:( Már eleve valahol vicces, mondjuk Bram Stoker után, mi az, hogy vámpírrománc? Akkor már sokkal inkább a True Blood, mert annak legalább valami kis köze van ahhoz, ahogy az ember ezt a világot elképzeli. Ha elolvasol egy Ann Rice, vagy egy Hamilton könyvet, na az ütős!:) Vagy ha humorosan fogom fel akkor inkább Buffy!:D De a Twilight se ez, se az.
Azért a Gladiátort és a 300at nehéz überelni!:) A titánok harcának sem sikerült...