Csak optimistán kedves professzor úr!
Lehet, hogy jó a tanácsod és nem fogadjuk meg. Vagy Lehet hogy rossza az ötleted és azt viszont magunkévá tesszük.
Persze az is lehet, hogy megfogadjuk a jó tanácsot.
A puding próbája, a „zevés”. :-D

Én már csak tanácsadással foglalkozom!
Ez meg ciki, mert egyrészt nem biztos, hogy jó a tanács, amit adok, másrészt nem biztos, hogy megfogadják. Szóval halmozott kudarcforrási lehetőség...

Vmiért nem vette be a rendszer a választ. Próba újra...
Szóval a magam részéről megköszönöm az elismerést, de igazából túl könnyű volt kiérdemelni. Ctrl c-Ctrl v kombináció előtt és után néhány szó az semmiség. Viszont kíváncsi lennék, mivel lehetne az arany fokozatra pályázni! :))) Esetleg bemutathatnád kedves AB... :)))

Fiúk, GF, Wrex, Ryan, lovagiasságotok elismeréseként mindhárman megkapjátok a fehér kecskeszőrből font fütyikoszorú ezüst fokozatú kitüntetését...

Akkor utólag, mint távoli idegen, csevegő csoporttárs, én ezt küldöm az évfordulón átesett Hölgynek:
"Amikor már úgy érzed, hogy senki nincs veled, Gondolj ránk, a barátaidra, akik itt vannak neked. Hiszem, hogy ha átölelsz, abból meríthetsz erőt, Ahhoz hogy elviseld a szürke hétköznapok magányát. És ahogy ezt a néhány sort olvasod, Így kívánok neked BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT! "
Gratula! Remélem szépen telt... :)

Kedves Ryan08 örülök, amikor ilyet olvasok, valóban sajnos sokan nem hajlandóak megadni a tiszteletet és mindig jó amikor látható, hogy azért vagyunk még páran akik a kedvességre, kölcsönösségre esküszünk.
Aggbaknak pedig abban igaza van, hogy lehetnénk kicsit aktívabbak. Egyik tagunknak, Leila19 (mostmár 20 :D) -nak most volt nemrég szülinapja, aki úgy érzi itt egy kis kedvességgel köszöntheti őt, a magam részéről én most megteszem:
"Minden, amit kívánsz, valóra válljon.
Minden napod legyen megvalósult álom
Virágok nyíljanak szerte az utadon
Ezt kívánom én a szülinapodon"

 Kedves Agg Bakk bátyám , egyetértek veled, de ennek minden ide látogató férfinak annak kéne lennie a lányokkal szemben. Teljesen ledöbbenek néha mikor a lányok mesélik, hogy milyen tapló emberek is megfordulnak náluk néha. Itt minden lány egy gyöngyszem , meg se fordulna bennem, hogy tiszteletlen legyek velük. Az az alapfilozófiám , hogy mindig igyekszem úgy viszonyulni a lányokhoz mintha a barátnőim lennének , nekem fontos , hogy a lány is jól érezze magát :)

Hova lettek a gentlemanusok? Vagy senki nem akar dicsekedni ezzel?
Akkor legalább írjunk jókat egymásról, vagy a lányokról, hátha ők is kedvet kapnak néhány jó szóval felizzítani hervadt lelkivilágunk maradék parazsait...

kezd valami derengeni! Hiába, nélkületek mi csak félkarú törpék vagyunk!

Tudod Te!
Jártál már arra....:))))

A hol van?-t úgy értsd, hogy az a hely, ahová mennem kell...
Egy kicsit bizonytalan vagyok... Vagy mégsem?

Na és az hol van? Segítesz? ha már jóváhagytad a projektet, legalább orientálj! (ha már más vonatkozásban lenulláztad az optimizmusom...)
Szegény együgyű kecskéknek szükségük van az irányításra...

Életem! Én soha nem hittem a rózsaszín tündérmesékben, meg a hercegekben, úgy hogy a végső konklúzió az utolsó mondatodban van, már ha nem veszed rossz-néven, hogy egyetértésemnek adok hangot! Na, szóval ennyit a pasikról, a többit megtartom magamnak még ha megfulladok is! :)))))

Az emeletmászó edzőtábort nem kívánhattam volna grátisz!
A tanulság: csak jólszituált, milliomos kinézetű pasikat szabad ilyesmi céllal leszólítani! Hátha jó szíve van és csinál veletek még egy fordulót a Domusba vagy a Kikába...
Vagy menjek el a hülyeségeimmel én a .....ba???

Nem jó Drágám! "Aggságodra" való tekintettel ingyé se, meg hát ebben a szituban én álltam (volna) a cehet! :)))))

Itt az überelés:
Én nyolcszáz forintért egy mukk nélkül felvittem volna! MIért nem hívtál?
(mondjuk a dolog szépséghibája, hogy csak ötszázat tudtam volna papírpénzben rendezni, meg két fémszázast és húsz db ötforintost)

Én a libamájra szavazok!:))) Imádom, ahogy a gondolatfűzéreidet is Drága "Baktárs"!:)
Most kissé (hogy a szófordulatnál maradjunk) rosszmájú leszek. Még kezdő lévén /netezésben) ugrálok a csoportok között, hátha találok valami számomra érdekes témát. Háááát, mit mondjak, hogy finom maradjak: igen-igen beszűkülni, egysíkuvá válni látszik a dolog! Jelen témában szerintem napiszinten lehetne új és újabb dolgokat megosztani egymással. Nincs senkinek mesélnivalója??? :(((
Nos, akkor majd én. Sajnos most egy negatív történetet mesélek el, ami szintén mostanában esett meg velem: Gyermekem szobájának festése, gyermeteg polcai, íróasztala stb... kicserélése van napirenden. Irány a Gyáli út, polcok, íróasztal, kiegészítők....vásárlása. Autó tömve, hazafelé igen komoly karambol. Sokkolva, 3 kerékkel, de hazaértünk. Igen ám, de igen magas 3. emeleten lakunk és sehogyse sikerült úgy összerakni a dolgokat, hogy egy kanyarral felvigyük ( gyermek agyrázkódást kapott!). A ház előtt téblábol, kéreget egy hajléktalan. Oda megyek hozzá és mondom neki, hogy segítsen már felvinni a cuccokat, adok neki egy ezrest. Hát, barátaim, az ember úgy kiosztott, hogy alig kaptam levegőt és olyan hangnemben kérte ki magának azt, hogy képzelem, hogy Ő "felmászik" a 3. emeletre! Minden empátiakészségemet, türelmemet, nőiességemet össze kellett szednem, hogy el ne küldjem a jó b... francba!!! Hát ilyen is van! 
Ui: Édesem, AB! Várom az überelésedet. :))))

Az emberben sajnos a rossz- meg a jómáj csatázik, és időbe btelik, amíg a jobbmáj győzedelmeskedik. Meg egy-egy ilyen dologhoz idő kell, amíg végiggondolod, hogy nem veszi-e zokon, nam bántódik-e meg az érintett...
Nekem gyerekkori élményem - kicsit hosszú lesz -, amikor az egyik klimó előtt ácsorgott egy nagy csoportban egy tucat szesztestvér (Józsefváros, ötvenes évek vége - rohadt rég volt, de bennemragadt). Vagy húsz méterre két nő (szintén alkoholisták) ütötte-verte egymást. Egy idősebb bácsika megpróbálta a két nőt szétválasztani. Ekkor a tömegből kivált egy fickó, a bácsi látta, hogy gáz van, és megpróbált odébbállni, csakhogy a már feltehetően rendesen beszopott fickó nagy lendülettel rohant felé, közben szétlökte a két nőt, úgy, hogy az egyiknek a feje akkorát koppant a járdán, hogy csak na. Szerencsére a bácsi be tudott menekülni az egyik kapu alá, a bosszúszomjas élettárs (vagymiafene) meg lassan visszakecmergett az ácsorgó lumpenek közé. Több, mint fél évszázada volt, de ma is előttem van a jelenet...

Drága AB!
A poénjaidat már megszoktam! :) Nem is Te lennél,ha nem lőtted volna el! Ezért (is) imádlak! Egyébként meg már a 17 dekásnál eszembejutott, bibibi... :))))

Kedves Rony!
Az átkozott cinizmusom most azt mondatná velem, hogy miért kellett megvárni a 17 dekás szeletet, miért nem jutott az esezdbe ez már a 19 dekásnál? (Milyen ocsmány lehetőségei vannak a gonoszkodásnak - egy olcsó poén kedvéért...!).
Nagyon jó, hogy ezt itt elmondtad, ettől érünk valamit, amit tettél. Emlékszem, amikor először voltam Nyugaton, még szinte gyerekfejjel, Bécsben egy ismeretlen magyar disszidens hívott meg egy nagy olasz fagylaltra, ismeretlenül. Nekem az akkor nagyon jó érzés volt. Neki valószínűleg meg se kottyant - de megtette, és ez a lényeg. A te történetedben az a legfontosabb, hogy nemcsak neked volt ettől jó érzésed, de ténylegesen segítettél is valakinek, aki rászorult. És jó, hogy elmondtad ez itt, mert talán többször fog eszünkbe jutni, hogy egy adott helyzetben hasonlóan cselekedhetünk.
És még azt is remélem, hogy valahol a Gondviselés meg is jutalmaz érte, ahol nem is sejted...