Off topic hozzászólásai

Engedem..hagy menjen..:)))

Erről van szó. Mindenkinek megvolt a maga túlélési technikája... Kinek jól sikerült, kinek kevésbé...

Én fiatal voltam és az akkori páromat is be vitték..Tapolcára..Mentem hozzá vittem a kaját és soha nem volt rossz kedve..nem fogta fel világvégeként a dolgot..igen a kezdet ott se könnyű..de el múlik...

A jelek szerint benned maradtak sérelmek. Amikor bementem, elég flegma srác voltam. Ha megkérdezték az öreg katonák: Tápi, anyád tudja itt vagy, he?, akkor azt mondtam, most már igen, mert anyád megírta neki.
Hagytam, hogy azok a hónapok átfolyjanak rajtam. A leszerelés éjszakáján azt mondta egy hadnagy: maga honvéd elvtárs ugyanolyan balf.. katonaként szerel le, ahogy bejött. Mondtam neki, ez volt a cél. Nem nevetett.
A monotonitás engem is megviselt, a szívatásokkal nem foglalkoztam, sunnyogtam, ahol csak lehetett. Le kellett tudni, hát letudtam.
Szerintem lassan elengedhetnénk ezt.

Hát van pszichologiai teszt ott ki kéne derülnie ha valaki nem alkalmas..mi lenne ha háború lenne???? :))) Van igazad persze de a katonaság arról is szól ha szarba van a haza meni kell...bár jobb ezek szerint ha fizatatt hadsereg van mert ők tudják mi a kötelességük..és nem pisilnek be...A mindennapi meló is elég egyhangú mindenkinek..de ki kell bírni....A katonák meg mennek eltávra és jó sok puncit össze szednek..hidd el...:)

Az öngyilkosság csak egy példa volt. El is felejtheted. Bár nem a legrosszabb példa. Tudod, több kell gyenge jellemnél ahhoz, hogy valaki 18 évesen a szájába vegye a géppisztoly csövét. Nem a 22-23 éves teljes idősök között szokott előfordulni, hanem a gimnáziumból frissen kikerült előfelvételisek között. Egész addigi életében ő volt a gyerek a családban. Nem volt más dolga, mint tanulni, és ebben mindenki segítette a környezetében, családtagok, diáktársak, tanárok. Bevonuláskor minden egycsapásra megváltozik. Kiszakad a megszokott, sőt, egyedül ismert környezetéből. Olyanok közé kerül, akik lépten-nyomon éreztetik vele fizikai fölényüket, megalázzák, kegyetlenkednek vele, miközben szellemileg meg sem közelítik az intellektusát. És ennek semmi köze a katonasághoz, honvédelemhez, kiképzéshez. Ezek csak a katona"társak", akik csak egy könnyű prédát látnak benne, akin szabadon hatalmaskodnak, és ezt nagy élvezettel és lelkesedéssel használják ki, tudván, hogy katonaság után, az életben, munkahelyen, a társadalomban majd fordul a kocka, és majd az effélék lesznek az ő főnökei, hát most utoljára még kihasználják a soha vissza nem térő alkalmat.
Ezeknek gyenge a jelleme, nem azoknak, akik öngyilkosok lettek.
"Nem jó a kaja?" Eszembe sem jutott.
"Nincs punci... bár ez nem igaz" Nekem akkoriban pont volt barátnőm, de egy év alatt csak négyszer tudtuk megoldani, hogy összejöjjünk. Egyébként meg hány katona jut egy dugható puncira egy olyan helyőrségben, ahol a sorállomány létszáma meghaladja a település teljes lakosságáét?
Gondolj csak bele, ezeknek a 18 éves kölyköknek jelentős része, akkoriban talán a többsége még szűz volt. De már eléggé felnőtt ahhoz, hogy a hazája elvárja, hogy az életét adja érte, ha úgy alakul. Érzed a kontrasztot?
(Amikor az oroszok bementek Afganisztánba, azt onnan tudtuk meg, hogy beriadóztattak bennünket, felpakoltuk a laktanyát a teherautókra, és két napig riadókészültségben vártuk, hogy megyünk-e internacionalista segítséget nyújtani az elvtársaknak. Békeidőben!)
"van aki csupa jó élményről beszélt" Gondolhattam volna, hogy ebből indulsz ki. Én is tudnék humoros, szórakoztató történeteket mesélni, és én sem szívesen beszélek a rossz élményeimről. Az örömkatonák meg naná, hogy csupa jóról regélnek. Főleg egy nőnek. Nem lenne szimpi, ha siránkozna, nem igaz? Hát persze, hogy azt mondja, amit kell... Nem hazudik, csak nem mond el mindent.
Azt is számold bele, hogy az idő minden emléket megszépít.
Vajon meséltek-e vicces és érdekfeszítő történeteket a napok egyhangúságáról, a felettesek szivatásairól, a haszontalan feladatokról, amelyeket csak azért kellett végezni, hogy a katona ne unatkozzon, a szabadságvesztéssel egyenértékű bezártságról, az unalomról, a szellemi eltompulásról, meg ilyenekről? Nem, ilyesmiről nem lehet vicces és érdekfeszítő történeteket mesélni...
Kíváncsi vagyok, hogy a neked többséget jelentő, csupa jó élményről beszámoló örömkatonák közül hány százalék maradt benn továbbszolgálni, hogy ugyanazt a csupa jó élményt immár úgy élje át, hogy még pénzt is kap érte? Ugye, nem sok...
Egy százalék sem. Fél tucatnyi továbbszolgáló sem akadt egy kétezer fős ezredben. Hát, ennyit a csupa jó élményről és a többségről.

Kedves Kopal!
Előrebocsátom nem vagyok katonatiszt és nem is rajongok a dologért viszont ha jól belegondolsz rájössz utólag néhány-akkor logikátlannak tűnő-intézkedés nyitjára.
(Én egy évet húztam le "angyalbőrben" -nem is rossz beosztásban -és való igaz az emlékek részben megszépülnek.)
Ez az "áthelyezősdi" minden más szocialista országban ugyanígy ment! Az osztrák határ mellől a szlovén kiskatona ment le a balkánra onnan meg fel északra az ottaniak. Ez bár nem tűnik költséghatékonynak DE egy háborús helyzetben előnyökkel szolgál ( bizonyos helyismeret- gyakorlatok az ország más részein....) valamint "keményíti a lelket a katonában mert bizony előfordulhat h az otthonától távol kell szolgálnia. Egy kritikus helyzet bekövetkeztekor pedig kisebb a dezertálás valószínűsége ha a katona otthonától távol szolgál. Kemény valóság de ezek is mind okok amiből mi persze csak a dolgok rosszabbik oldalát tapasztaltunk meg.
Szép napot!

Jaj csak azért írtam mert ki vagytok tölle...öngyilkosság a civil életben is van..és értem mert sokan meséltek a katonaságról..de nagyon sok kisfiú ott lett férfi és persze nem jó a kaja nincs punci..bár ez nem igaz..:) de nem a földi pokol..aki meg öngyi lett az valószínüleg nagyon gyenge jellem..bocsi ....itt se a negatív van mindig van aki csupa jó élményről beszélt..nekem ez a többség...

Nekem is több ismerősöm kibírta a szülést... Bocs, de ez annyira nem ideillő példa, hogy el sem tudom mondani. Avagy nagyon is ideillő, csak éppen nekem adtál vele érveket. Azzal, hogy mennyire más.
A szülésnek eredménye van, méghozzá kívánatos eredménye, amely boldogságot okoz. Ezért érdemes vállalni a kellemetlenségeket, a fájdalmat, az erőfeszítéseket. Fel tudsz rá készülni, megteremtheted a megfelelő körülményeket. Úgy időzítheted a várandósságot, hogy illeszkedjen az életviteledhez. Megválaszthatod a társat, akivel átéled. Aki csak tud, segít benne, még ismeretlenek is, de a családod mindenképpen. A szeretteiddel vagy körülvéve. Ha rosszul alakulnak a dolgok, meggondolhatod magad. Közben nem vagy bezárva. Szabadon kommunikálhatsz. Szabadon járhatsz-kelhetsz. A többgyerekes anyukák nem hatalmaskodnak fölötted, nem aláznak meg, nem kényszerítenek értelmetlen feladatok elvégzésére, nem lopnak tőled, nem erőszakoskodnak veled, nem akarnak részegen leszúrni egy bicskával, nem kergetnek öngyilkosságba. (A laktanyában, ahol leszolgáltam a 11 és fél hónapomat, minden évben volt öngyilkosság. Befejezett. Abban az évben is, amikor ott voltam. Befejezetlen sokkal több, azokat eltitkolták.)
Volna még, de most mennem kell.

És ez még a jó része volt a katonaságnak.

Nem volt katasztrófa, csak felesleges rossz. Ahogy mondták: a seregben a gömböt viszik, a kockát gurítják. A Balatonról mentünk a Nyírségbe répát szedni, a miskolciak mentek Badacsonyba szüzretelni. Fogták is a fejüket a natóban az imperialisták, hogy nekik most már végük...

Nekem több ismerősöm is volt katona nem olyan nagyon nagy fájdalom ez...:))) A nő is ki bírja a szülést egy katonaság ne legyen már ekkora katasztrófa..

A neten pedig vannak csalók, pedofilok, szekták, stb., stb...

A net mindig kéznél van, a szülő és a tanár nem mindig.

Aurora: Rájuk férne, szerintem is, habár fiatalkorban melyik generációra nem? Viszont Somával értek egyet abban, hogy a sorkatonaság a kívánatos hatások kiváltására kevéssé alkalmas, ráadásul olyan súlyos mellékhatások árán, amelyek helyett inkább a legnagyobb ellenségemnek is inkább szimpla gyors halált kívánnék. Meg abban is egyetértek, hogy a sport mindkét szempontból célravezetőbb. Kár, hogy azt senki sem akarja kötelezővé tenni.

Jó reggelt, jó offolást kívánok mindenkinek!!! :)))
Veszélyes dolog az, ha a gyerek nem a szüleit vagy tanárait kérdezi meg, ha valamire kíváncsi, hanem a neten nézelődik...

A lényegi dolgok nem változtak csak a maiban felnövőknek nehezebb a dolgok mögé látni, több a sallang, a fölösleg, a fátyol.

Azért sok minden megváltozott 20 év alatt
Ma egy kisiskolás okostelefonnal tanul meg írni, papírra ceruzával majd (esetleg...) felső tagozatban. Helyesírásra van javító program...
Simán internetezik, jobban mint én valaha is fogok, megtanulni ezen kívül semmit sem szeret, mert minek, úgyis fenn van a neten...

Aurora Kedves,régen sem volt könnyebb !
Igen a vágyakhoz pénz is kell,sok pénz ! Régebben megvolt a vágy ,haj-jaj,mennyit epedtem én is ezért-azért,ám vagy nem volt rá meg pénz,vagy a "vágy tárgya "nem volt elérhető még pénzért sem ! Nevelésre idő ? A nap akkor is 24 órából állt. Beiskoláztatás?
Biztos sokkal olcsóbban megúsztuk,de _cserébe_ kevesebb információ,szűkebb világlátás,és kicsit fegyelmezettebb nebuló lett az "eredmény" ........
Az asszony is dolgozott azért,régebben sem volt elég egy fizetés a család fenntartásra. Az viszont nagyon is való,ha a férfi hazajön,mire is jó még ?! Kaja,sör,tv ,abban is csak a sport ! Bár régebben is ezt tette,csak kevesebbet dolgozott talán. Nehéz élet a házasélet,az volt mindig..........

Szia Gina, eltávra mész?
Amikor megírtam egy, a katonasághoz köthető élményemet,nem gondoltam,hogy a katonaság ilyen sokáig téma lesz:)