Szerelem a vendég és a szolgáltató között. <3 :) hozzászólásai

:) Értem :)

Igen, ezt nem vitatom. Veszekedésnél felemlegetődik a múlt, sértődöttségek sorát hordozhatja magában, párkapcsolatot valóban nem ebből kell kialakítani, csak arra céloztam, hogy a "civil" életben is vannak csúnya dolgok.

Lehet, hogy nem személyiség függő, de nagyobb az esélye, hogy több problémafaktort hordoz magában egy ily módon létrejött kapcsolat.

Már csak 1 nap van..... :)

Carmen, ez személyiség függő. Tudnék mesélni olyan elválásokról, amik nem voltak zökkenőmentesek, pedig nem illyen viszonyból fakadtak azok a kapcsolatok....

Sziasztok! Én 3 évig voltam együtt egy vendégemmel.... természetesen nem ,,dolgoztam" mellette .... sokkal idősebb volt.... rengeteget tanultam tőle.... mellette....
Az első 1-2év csodálatos volt.... viszont az elválás nem volt zökkenő mentes....
Ebből kiindulva: én szerintem többet nem kezdek vendéggel (mint párkapcsolat)

Csók mindenkinek ;)

Utóbbiból azért van kivétel egy szomszéd fórumból. :)

Magamra veszem :))) ^.^

Én mindegyik hölgyet nagyon szeretem, akit meglátogattam eddig, sőt akit nem is, de itt beszélgettem Vele. :)

Ez nagyon izgi! :))

Na ezzel már teljesen egyet tudok érteni, úgy tűnik közös nevezőre jutottunk :))

Na, ennek örülök :))
Igen, különbözőek vagyunk, de így legalább nem uncsi az élet :)))

Mmm... nem tudom, hogy én azt a változást hogyan kezelném, ami nem szolgálja a javamat... :P
Mert ha engem valaki szeret, akkor azért szeret, amilyen vagyok ;)
Ez olyan, mintha az Oxigén molekula sérülne, már nem lenne olyan, nem látná el a funkcióját :(
Én nem szeretem megváltoztatni az embereket, ha nem akarják. Régen ezzel sokat küzdöttem, mert ilyen "kényszeres megmentő típus" voltam, de szerencsére ezt megtanultam kezelni, ráleltem a gyökerére, és már nincs jelen az életemben :)
De ha kérik, segítek, amennyiben nem kihasználni akarnak és élősködni rajtam :)) Tehát, amíg nekem is jó ;)
Ellenben nagyon szívesen megmutatom a nyitott embereknek a világom publikus részét, megosztom a véleményemet, és ha tetszik neki, a magáévá teszi, tehát a változás/változtatás az ő szándéka, és ha a magáénak érzi és benne fogant meg, akkor ki is fog fejlődni, mi több, virágozni :))) Ha pedig egy önmagán kívüli dolog, akkor hanyatlásra van ítélve, mert amint az az ember eltűnik az életéből, aki miatt "változott", azonnal visszatér a régi kerékvágásba, és egy űrt hagy maga után. Mert nem a sajátja volt.
Jó, ezek nyilván az én tapasztalataim!
Ezért írtam, hogy ugye ez az együtt haladás dolog addig működik, amíg mindkettőnk akarja :) ha van egy pont, ahol újulni kell, akkor úgyis érzi az ember, hogy szükséges vagy sem ;) Persze, ott vannak a félelmek, amik bénítóak tudnak lenni, és sokan le is blokkolnak, és azt mondják: nem. De ettől a hangok ott sutyorognak, hogy: de, te is tudod, hogy ezt kell tenned, csak félsz a járt utat járatlanra váltani :) Ilyenkor igen, ott van a társ, aki segít, ha el merem fogadni, még ha félek is :))
Ezek is változások, a félelmek miatt nem mindig kellemes, de a javunkat szolgálja, ha bennünk(!) indul el :))
És (tudom, hogy így nem kezdünk mondatot xD ... de nem baj xD) pont erről szól nekem a haladás, hogy egyszer az egyik segíti a másikat, aztán fordítva :) De van, hogy mindkettőnek új terep, akkor együtt :)))
Van egy kedvenc könyvem (na jó, az írója sem közömbös xD), amit ha véletlenül egyszer elolvasnál, teljesen megértenéd, miért írom ezeket :)))
Sárvári György: A Belső Harcos Útja.
Brutál jó! Érdemes a pasiról és a munkásságáról ezt-azt elolvasni, mert nagyon sokat tud adni :)
Ez a könyv nyilván egy coaching kézikönyv, de amin átviszi az "ügyfelét", azt maximálisan rá lehet húzni a mindennapjainkra :)
Egy olyan vezetőről szólnak az ülések, aki szereti a munkáját és a munkatársait, de nem tudja kijelölni a határait, túl sokat ad, és ami számára (és a cég számára) fontos legyen, hogy haladni tudjanak, azt nem tudja hatékonyan lekommunikálni.
Nagyon régen olvastam már, sajnos kölcsön adtam, és nem érkezett vissza hozzám :( de szanaszét firkáltam jegyzetekkel, és újra olvastam, és újra és újra, és mindig adott valami újat :)))
Nem bánom, hogy nem kaptam vissza, bízom abban, akinél van, tehát az akadályaimat is ismerheti, de szerintem újra elmegyek érte az Alexandrába, és átbújom :) ... párszor ... :DDD

Angi, első írásodban volt mit nem tudtam hová tenni, kicsit összezavart, de ebből a mostaniból már értem miről beszélsz.
Van amit én is épp így látok, és van amit egészen másképp, és nincs olyan, hogy valaki jól gondolja, valaki meg rosszul, hanem egyszerűen így működik planétánk, s ebből a sokszínűségből alakulhat ki számos hasznos és haszontalan szimbiózis :)
Csak annyit tennék hozzá, hogy én úgy gondolom egy "komoly" kapcsolat az többet jelent két egyén egymás mellett maradásánál, haladásánál, s olykor lehet olyan változás, mi az én javamat nem szolgálja, de a kapcsolatét igen... Kérdés megéri-e a változás, s ez lehet csak a legvégén derül ki...

Az Oxigén atom (O) az egy életfontosságú kémiai elem, két O atom együtt az meg már egy Oxigén molekula (O2), az élet nélkülözhetetlen hozzávalója. Együtt a kettő más, mint külön-külön :)
Az szén atom (C) is egy életfontosságú kémiai elem, egy C és egy O atom együtt az meg szénmonoxid (CO) egy színtelen, szagtalan alattomosan ölő gyilkos gáz. Együtt a kettő más, mint külön-külön :(

Nagyon jól látod a helyzetet :)))
Próbáltam már a popsis dolgot, de nekem nem fér bele :P
Nekem az nem szex, az valami más, az másnak való, nem nekem :)))
Hogy a konkrét, főzőcskézős példánál maradjunk, igen, ez is igaz :)) na jó, nem éppen a tökfőzelékkel, de például a steak-kel :)
ha nagyon azt akarunk enni, akkor megyünk a T.G.I-ba, és helló :)) tudok főzni, nem azért :D de ez pont eszembe jutott :))))
Ahogy az is, hogy van több olyan vendégem, most már csak masszázsra jár vissza, de ugyanúgy kell neki a gyengédség, a finom érintés, ...
az egyik ilyen vendégem múltkor színt vallott, hogy egyszerűen imádja a feleségét, gyönyörű gyerekeket szült neki, ő a legtökéletesebb nő a világon, de képtelen a gyengédségre :( egy sexmachine, de az a fajta, akit kimondottan b@szni kell :P bocsánat :))))
de próbálták! és nem megy...
Na ugyanez van nálam is :) próbáltam, nem az én világom, ha nem jó úgy, hogy "tőlem ennyi telik", akkor nem dőlök a kardomba, hogy "jaj, nem fogad el úgy, ahogy vagyok, nem vagyok elég neki, most mi lesz..." :)))
Pont abból van a baj, hogy a mélyen gyökerező vágyainkat tagadjuk, folytjuk, és a legparásabb, ha utána azt dörgöli valaki az orrom alá, hogy "de miattad"...
Tudom, hogy kellemetlen, amikor én sem tudom elengedni magam, és nem is akarom, mert gusztustalannak tartom, és időpazarlásnak, mert adott esetben annál éhesebb a puncim, minthogy egy szentebb célra rendeltetett testrész a sűrített bomlástermékeimet mozgósítsa :P :)) bocsi :DDD
Nekem sem esne jól, ha mondjuk, mittudomén... na jó, legyen élő példa :DDD szóval egy kicsit lábfetisiszta vagyok, ha olyan lábfejet látok, ezt tudják is rólam a vendégeim :))) és nagyon kihoz a sodromból, ha nem dörgölőzhetek oda, nem fejezhetem ki a csodálatomat.... de nem minden áron! :) A francnak hiányzik a fintorgás, és a társai :)))
Igen, igen, lehet így is nézni, hogy áldozathozatal terén alacsony a toleranciaküszöböm, de lehet úgy is nézni, hogy itt vagyok huszoniksz évesen, 14-15 évesen veszítettem el a szüzességemet, volt 3 komoly kapcsolatom, és utána rengeteg futó kalandom, majd közel 3 éve szextündérként színre léptem :))) 15 évnél nem volt kevesebb a korkülönbség az exeim és köztem, ami azt is magával hozta, hogy fejlett szexkultúrájuk volt, és erre-arra nyitottak voltak, ahogy én is, és ezt utána fokoztam egy csúnya szakítás után a kalandjaimmal, majd a szolgáltatói kis dolgaimmal :)))
Szóval, nekem van képem arról, hogy milyen vagyok és milyen nem :)) elég ösztönös típus vagyok, kiválóak a megérzéseim, és ha azt súgják a hangok, hogy popsiba ne, akkor nem vitatkozok velük, mert az nekem úgysem lesz jó :)))
Ha Életem Férfija ezt tudja tolerálni, az nagyon szuper, mert nem lesz senkinek keserű szájíze a dolog miatt, én sem fogom mondogatni, hogy "miattad", meg "csak a te kedvedért csináljam, hogy neked jó legyen", "áldozatot hoztam érted, te hálátlan...", meg ezek a sárdobáló szövegek.
Én úgy gondolom, hogy minden kapcsolat, bármilyen nexusról is legyen szó, egy tanulási folyamat ;)
Nem kell görcsösen ragaszkodni senkihez és semmihez, a komfortzóna tágításnak szívből kell jönnie, nem abból a félelemből, hogy "ne legyek neki elég jó". A másik oldala pedig az, hogy én is tisztelem és szeretem magam annyira, hogy senkiért nem teszek olyan változtatásokat, ami nem szolgálja az én javamat (is). Mert elvesz a kapcsolat értékéből :P Van ilyen tapasztalatom és elég kemény lecke volt, hogy többször ne akarjam átismételni :))))
Számomra, az életemben én vagyok a legfontosabb, ami nem az önzőség magasiskolája, épp ellenkezőleg, én akkor tudok szeretet adni másoknak, és akkor tudok embereket elfogadni, ha ez a tulajdonság bennem is megvan ;))
Nem félek "elveszíteni" senkit, mert senkit nem is birtokolhatok :)) így, amíg mindkettőnknek jó, együtt maradunk, amíg a kapcsolatunk őszinteségen, tiszta szereteten és tiszteleten alapszik, és ennyi ;)))
Adom a maximumot, ami tőlem telik, és fejlődök abba az irányba, ahova az érzéseim és a pozitív visszajelzések vezetnek, és ha velem tart, mert neki erre van szüksége, ám legyen, ha ez részemről is kölcsönös :)
Senki nem tökéletes, és mindenki tökéletes, ezzel együtt kell élni :))))
Egy édes kis szösszenetet azért leírok a fejlődéssel, és az egymás mellett maradással kapcsolatban :)) mókás, van, akinek lekezelő, de nekem nagyon bejön, mert minden benne van :)))
"kell? nem kell? mennem kell..." :)))
Szitura húzva: "kellek? nem kellek? én megyek tovább az utamon, ha ez neked is jó, tarts velem" :)))

Szia!

Örülök, hogy tetszenek az irományaim, és annak is, hogy más álláspontokat is megismerhetek. Természetesen ismét nem értek egyet veled, de ez tényleg nem baj. Legalább tágul a látókörünk. Remélem mindkettőnké. :) És a tieidet is élvezetes olvasni. Csak nekem ez egy kicsit fantasy...

Szíven ütött ez a popószexes felvetésed. A korábbi főzőcskézős hasonlatot továbbszőve ez olyan, mintha azt mondanád a párodnak: Ha tökfőzeléket akarsz enni, főzesd meg a szomszédasszonnyal. Szerintem inkább neked kéne elővenni a szakácskönyvet. Lehet, hogy elsőre nem sikerülne jól, tán még ötödikre sem, de előbb utóbb csak összejönne. Kicsit bővebben:

1. Nem tudom, miért idegenkedsz tőle, de voltam olyan lánnyal, aki szerette a popószexet, sőt olyannal is, aki megkövetelte. Egy volt közös bennük, élvezték. És nem hiszem, hogy biológiailag különlegesek lettek volna, szerintem egyszerűen csak elsajátítottak egy technikát, megismerték annak módját, hogy tudják ezt is élvezni. Sikerrel. Szóval szerintem ezt minden nő meg tudná tenni, persze attól különleges kicsit, hogy nem kaphatod meg mindenhol. De a képesség ott van mindenkiben. Szerintem akár benned is... És lehet, hogy olyan élményt nyújtana, hogy később már te magad kérnéd. De természetesen nem szeretnélek rábeszélni semmire...
na jó, talán egy kicsit ;)

2. Ami neked a popószex, az nekem kb a prosztatamasszázs. Idegenkedek tőle, soha nem próbáltam, és magamtól ez eszembe sem jutna. DE! Ha a partnerem (és nem a diszkóban este összeszedett félrészeg tyúk, hanem a partnerem) felvetné, hogy vágyik ennek kipróbálására, hát biztosan nem máshoz küldeném. Természetesen megbeszélést és megfelelő testi, lelki felkészítést követően kipróbálnám vele. És ennek három eredménye lehet:
-nagyon rossz lenne nekem. akkor ezt érthetően a tudtára adnám, és biztos vagyok benne, hogy mivel nem akarna nekem további fájdalmat okozni, itt le is zárulna ez a fejezet.
-elfogadható lenne. akkor "jutalomfalatként" fel lehetne venni a palettára, és néha megengedném neki, hogy éljen szenvedélyének
-megtetszene nekem. akkor pedig legközelebb már én kérném tőle.

Összegezve: valahogy nem értelek. A félrelépéseket illetően elég magasan van a toleranciaküszöböd, de ha "áldozatot" kell hozni, akkor elég mélyre zuhan. Mindenesetre érdekes. Hát valóban nem vagyunk egyformák. De természetesen ez is csak egy álláspont. A jó a világban az, hogy elég sokan vagyunk ahhoz, hogy mindenki megtalálhassa a neki megfelelő partnert. Remélem... :)

Azért kell megosztani :)))
Ha szeretünk valakit nem fosszuk meg a jótól :)))

Félreértesz! Itt nem ezt keresem, de nem zárom ki, hogy akár itt is megtalálhatom...

Angi kedves, azt Te is meg tudod szerezni magadnak! Akkor a párod lesz irígy??? :-D

Az nem féltékenység, az irigység :DDD nekem is jár, és csúnya dolognak tartom nem megosztani velem :DDD

Angi kedves, érdekes a rugalmas megközelítés, ahogy írod "menj szívem, persze!"
A lényeg a dologban leginkább az, hogy teljesen biztos vagy a párodban, így nem félsz attól, hogy a kiruccanásból szakítás lehet, és beleszeret valaki másba. Aki viszont kicsit is bizonytalan, az ilyesmit nem meri megkockáztatni, inkább féltékeny lesz. Mint Te az afro csajra! :-DDD

Szia Zozo :)

Igen, ahányan vagyunk, annyifélék ;)
Én is igyekeztem úgy írni a kommentemet, hogy ne legyen ítélkezés vagy kioktatás, de elég temperamentumos teremtés vagyok, pedig nem akarok alapvetően senkit bántani :)))
Illetve amennyire én nem akarok mást bántani, annyira tud idegesíteni, ha a férfiak saját magukat bántják!
Egyébként nagyon tetszik, amit és ahogyan írsz!!... :)) Rám is használják gyakran ezt a "szentimentális kis hülye" jelzőt, meg az idealistát is :)) nem értem az okát :DD Mindenesetre más az álomvilágunk ;) és ez így jó :)

Mmm... az utolsó kérdéseddel kapcsolatban igen, több gondolatom is felmerült :))
ám arra jutottam, hogy tudnám tolerálni... persze, sok kétely felmerülne bennem, mert ugye neki nem ez a hivatása, tehát valószínűleg nem tudok neki mindent megadni, azért keres valamit máshol. Nem biztos, hogy bántana a dolog, főleg, ha elmondaná, hogy mondjuk az az oka, hogy vágyik a posiszexre.
- ó, jaj, menj szívem, persze! :D
Na ez egy olyan dolog, amit nem tudok és nem is akarok megadni egy férfinek sem :))) de attól, hogy ezt bepótolja máshol, attól még az enyém :)) - igen, tudom, ez birtoklóan hangzik, de nem veszítem el, mert egy kis szabadságot adok neki :)))
Vagy ha mondjuk állapotos lennék és az utolsó 3 hónapban lennék, és tudnánk, hogy nem lehet, mert árt a babának, akkor gondolkodás nélkül, én mondanám neki, ahogy nem egy feleség mondja, hogy "menj". Olyankor a nők elég... hmm... nem is tudom... kiszámíthatatlanok és a legkevésbé sem vágyik jó részük a szexre, persze, érthető, hogy vannak szükségletei, amit én (hiába van szám és kezem xD) nem tudok kielégíteni :(
Vagy ha sub hajlamai lennének, de akár a dom is játszik, és ugye tisztában vagyok vele, hogy ez ugyanaz, mint a popó szex...
menjen! Nem tudom megadni neki, és frankón nem is akarom, tényleg keressen egy olyan szolgáltatót, akinél ezt kiélheti, ha ettől ő kiegyensúlyozottabb.
Csak, ha tényleg nem ebből él, beszéljük meg, legyünk őszinték egymással, és nyissunk, adjuk meg a szabadságot a másiknak, nem kell szerintem senkinek erőltetni semmit, ami nem ő, csak azért, hogy megtartsa a párját.
Legalábbis én így érzem helyesnek.
De ha elmegy nélkülem egy afro csajhoz!... na akkor lesz kapsz :DD Na jó, egyszer elmehet egyedül, talán többször is, de nem szívesen viselem el, ha kihagy a buliból!!! :)))))