Sport hozzászólásai

De. Így működik nyugaton is;) mindig nagyon vigyorgok amikor olyanok osztják az észt, akiknek lövésük sincs az adott dologról. Nem kellene ide keverni az iskolai tornaorat, vagy hogy mit ortenik az óvodában. Itt az elsport csúcsáról van szó, és azon belül is az úszásrol. Brutális, embertelen terhelést kell leadniuk a sportolóknak. Az edzőnek pedig bármilyen eszközzel de el kell érnie, hogy eladja a teljesítményt, mert csak az eredmény számít. Ez csak úgy működik, ha az edző fanatizálja a sportolót, ha az edző a tévedhetetlen megfellebbezhetetlen "isten" akit imádatig tisztelt a sportoló - meg ha nem is az, de fel sem merülhet , hogy bármiben téved, mert akkor már a sportoló nem így fogja leadni a teljesítményt, minden nap, hétről hétre hónapról hónapra , évről évre.... ha megkérdőjelezi az edzőt nem úgy és nem annyit fog dolgozni. Másképp nem tudja " kikényszeríten" az edző főleg a lázadó nagykamaszokbol a mindennapi teljesítményt, ami kell ahhoz, hogy valaki olimpiát nyerjen úszásban. Arról lehet vitatkozni, hogy ez jó vagy rossz, viszont ez az elsport, és ez így működik. Mindenhol. Ez nem óvodai ugrabugra. És általában a lázadó nagykamasz korból származnak ezek a történetek. Aki élsportra adja a fejét, vagy a gyereket, az tisztában kell , hogy legyen ezzel. Nem kötelező, de ha valaki az elsportot választja , azt másképp nem lehet eredményesen csinálni. Akit ez zavar, mint például engem, az kerülje el az élsportot. De nem kell az edzők feje felett pálcát törni, hiszen végzik a dolgukat, és azért olyan eredményes a magyar úszósport , mert jól végzik - eredmény bármi áron.

Teljes mértékben egyetértek a levezetéseddel. Való igaz a gyerek ha nem gyerekként bánnak vele, Áldozat! Elsősorban a szülő miatt. Aki végig ott van a háttérben és sokszor önmaga elfuserált dolgait, meg nem valósult álmait akarja a gyerekével megvalósítani. Kerül amibe kerül... Furcsa mód de egyik feljelentő sem hibáztatja a sajátjait, mert bizony a szülő lett volna az első aki kellő beleérzéssel otthagyta volna a klubot. Személyes tapasztalatom, röviden. A fiam első iskola éveiben sportkört kerestem. Gyerekként megtetszett neki a karate. Amit látott a rajzfilmekben, azt gondolta, hogy neki a lelkizős fiúcskánnak menni fog. Nem ment! Nagyon megbánta, hiszen kiderült ott bizony ütnek, rúgnak s ha nem védekezel akkor alulmaradsz. Elhoztam onnan, jó tanulópénz volt nekem is, azért vagyunk szülők hogy elsősorban a gyereknek legyen jó. A fiam inkább tanult, a küzdősport egy másik világ. Mindketten jól döntöttünk, ez a lehetőség mindenkinek megadatott. Élni kell vele.

Posztkomcsi országokban ez nagyon gyakori. És most az élet más területeire is gondolok.
Én a kilencvenes és a kétezres években jártam suliba és ott nálunk is voltak tanárok akik verték a gyerekeket. Később a gimiben is előfordult. Többnyire azért, mert nem készült a diák. Volt egy részeg tanár aki az igazgató haverja volt, ha őt felcseszték ő pofán vágott akárkit. Mivel ő az igazgató haverja volt, "védett" személynek minősült.

Viszont Nyugat-Európában ez nem így működik. És érdekes mégis eredményesek a sportolók. Vagy ha ilyen megtörténik, akkor annak komoly következményei vannak.

Mellesleg Turi Széchy Tamáshoz képest kismiska volt. Az öreg bottal, partvisnyéllel ütötte a gyerekeket.
Egy 1994-es interjúban a Darnyi erről beszél. A linket nem tudom beszúrni, mert a rendszer nem engedi, de aki akarja megnézheti youtubeon.

Viszont abba is bele kéne gondolni, hogy hány sportoló hagyhatta abba a versenyzést az ilyen szadisták miatt. Valószínűleg nagyon sok. Megbecsülni is nehéz.

Vén1, vén2 tényleg nem értitek? Gyerekként bekerül valaki egy ilyen környezetbe, ott vannak az edző elvárásai, a szülők elvárásai, és hát van hogy nem sikerül az edzés tökéletesen. Akkor jön a pofon, a gyerek úgy érzi ő a hibás, mert teljesithetett volna jobban is, hát eltűri. Aztán újabb pofon, úgy gondolja ez a normális, máshol is biztos így megy, mert hát "rosszul teljesített", jogos lehet a büntetés. Aztán zsíros disznónak nevezik, mert 20 dekát hízott, de hát azt is megérdemli, gondolja, mert hát nem kellett volna megenni azt a fél pogácsát. Aztán rácsapnak a fenekére, megfogják a mellét, stb., de hát hogy merne ő szólni, ő egy kis senki, megint nem teljesített jól, az edző bácsi az úristen, mindenről ő dönt. Ha lázadni mer, akkor mindennek vége, csalódnak benne a szülei, az edzője, mindenki, akkor az egész élete nem ér semmit. Hát akkor tűr. És szenved a fizikai és lelki terrortól. DE amint vége a karriernek, amikor már nem függ senkitől, elgondolkodik: rendben volt az ami történt? Vagy talán mégsem? És akkor kitálal. Vagy jön másvalaki aki kitálal, és akkor lehet csatlakozni. Mert akkor már nem egyedül áll a "Cár"-ral szemben. Akkor talán már hisznek neki. Lehet hogy 15-20 év múlva, de végre egy esély, hogy elmondhassa, végre figyelnek rá, végre megszabadulhat a lelki terhétől. Na hát ezért.

Nekem senkim egyik oldal sem. De azt tényleg nem értem, ha egy edző több száz gyereket tesz tönkre és sok hasonló történetről hallani, szóval éveken, évtizedeken át senki nem tálalt ki, vajon miért? Ha jöttek az eredmények akkor azért nem, ez érthető.Gondolom a gyengéket nem hajszolták annyira.Minek úgysem hozzák az eredményt. A sport erről szól. Gondolom az érintett gyerekeknek volt családjuk. Vagy ilyen az ember, tűr, majd ha valaki megtöri a hallgatás falát,akkor mindenki előjőn az eddigi sérelmeivel? Nem mondanék sommás véleményt, nem voltam ott. A történet ha igaz ha nem mindenképpen szomorú.... Bár ne feledjük ma már másként edzenek, gondolom. Ennek Katinka lenne a megmondhatója. Apropó Katinka, bátrak ezek a mai fiatalok, anno hogy nekiment Gyárfásnak, aki maga volt a félisten, majd mekkorát bukott!

Nincs.

Érdekes a Turi interjú, de be kell látni hogy egy gazemberről van szó, aki hazudik. Már nem egy, nem kettő, hanem legalább 6 ember nyilatkozik a dolgairól, teljes összhangban, ez már nem az a szitu hogy vagy igaz vagy nem! És naponta jönnek újabb nyilatkozók, legújabban Késely Ajna. Ez egy beteg önimádó szadista állat, aki emberek százait nyomorította meg. Még aki világbajnok lett, az is undorral gondol rá, elképzelhetjük hogyan élte meg ezt a terrort az a több száz úszó, aki ugyanezt átélte de még csak sikeres sem lett. Felháborító!

Miért, van jelentősége?

Ma nyerünk ?

Ezt nyugodtan leírhatod a Monthy Pytonnak is a boszorkányos jelenetért. Értékelni fogják.

Kb igen. Így kerek. És ez kb ugyanaz mint amiről én is írtam, és amit gondoltam a sztori másik oldalarol. Az elsoportot kívülálló sosem látja át, az úszás nem egy habos babos lanyregeny....

Nem.

Érdemes elolvasni a 24.HU - n a Túri György interjút. Így kerek a történet...

Kerényi Miklós, te vagy az?

Teljesen igazad van.

Az ártatlanság vélelme igen fontos alapelv, ahogy az is kurva fontos dolog, hogy ne vitassa már el senki a jogát, akit sérelem ért, hogy elmondja a saját igazát. Akár évekkel a sérelem után.
Kibickent, a körülmények ismerete nélkül könnyű megalkuvás nélkülinek látszani.

Na, de most már mennem kell, mert ma még egy beosztottat sem aláztam szét, és már kilenc óra elmúlt. Szerintem már várják.

Amikor Szepesi Nikolett botrány kipattant, Cseh L kiállt Turi ártatlansága mellett.

Igaz, viszont neked meg azt kéne megértened, hogy bemondásra senkit nem lehet elítélni. Nem véletlenül vannak törvények, nem véletlenül jött létre az ártatlanság vélelme (amit valahogy manapság egyre jobban kezdenek elfelejteni). Ha ezek nincsenek azt boszorkányüldözésnek hívjuk, és pontosan láttuk mihez vezet.

Tegyük fel, a gyereked feljelent téged, hogy bántalmazod. Bizonyítsd be, hogy nem igaz. Mégis hogyan tudnád? Arról nem is beszélve, hogy nagy valószínűséggel úgy fogsz vele szembesülni, hogy az emberek mutogatnak rád az utcán, hiszen előbb jelenik meg egy újságban a hír a neveddel, mint hogy bármiféle bírósági tárgyalás lezajlott volna. És az is egyértelmű, hogy sose fogod magadról lemosni a vádat. Még akkor sem, ha bebizonyosodik, hogy nem igaz. Hiszen már elterjedt rólad.

Valóban darázsfészek, de mindig is annak a híve voltam, hogy sokkal jobb kulturáltan kibeszélni bármilyen témát, mint elfojtani.

Bármiféle szexuális abúzus esetében nekem speciel elég szigorú véleményem van. Minimum évekig börtön, súlyosabb esetekben kasztrálás.

A fizikai és lelki terror esetében viszont nem látom, hogy hol a határ. Mi fér bele, és mi nem? Ezt vajon ki dönti el, és milyen jogon? Adja magát, hogy természetesen az állam döntse el törvényekkel, de azt gondolom, hogy minden egyes szituáció más és más, ezért nagyon nehéz akár jó törvényt alkotni is. Valóban számon lehet kérni egy edzőt, szülőt, bárkit ha lekever egy pofont a gyerekének, tanítványának stb? Vagy esetleg már azt is, ha rákiabál? Netán a rendszeresség legyen a kiindulási alap? De azt meg marhára nehéz definiálni. Érdekes különben az ellentét ami ebben a kérdésben feszül a liberálisok esetében. Hiszen egyrészt attól liberális valaki, hogy "engedi, amit csak lehet", ugyanakkor viszont ha számonkérek 1-1 pofont, vagy kiabálást, akkor éppen hogy marhára nem vagyok liberális a szülőkkel, tanárokkal, edzőkkel stb., hiszen előírom, hogy márpedig te csak így és így nevelhetsz, oktathatsz, stb.

Igen, ez pont olyan.

Éppen csak egy kicsit más.

Egyenrangú feleknél könnyebb megtenni az általad elvárt lépéseket. De vajon egyértelmű az egyenrangúság a gyerek és a mesteredző, a férj és a feleség, a főnök és a beosztott között?
És ugye ezekben a relációkban teljesen elképzelhetetlen a fizikai, mentális, egzisztencialis kényszer, ami hosszú ideig, akár 16,5 évig is akadályozza még azt is, hogy a felek beszéljenek róla?

Tudom, mindent lehet, csak akarni kell. De ha így van, akkor mondd ki a "p" betűt, anélkül, hogy összeérintenéd az ajkaidat, baszki.